Hogy oldhatok meg hüppögés nélkül, hogy amit szabad a kicsinek, a nagynak nem, es fordítva?

Én azt nem értem, kedves kérdező, hogy miért kéne amúgy otthon magányosnak lennie a kisfiadnak? Szörnyű tragédia, hogy már nem él az édesapja, és igen, borzasztó, hogy vagy te vagy a szűk családja. De lehetnek hasonló korú barátai, ovistársak és játszóteres cimborák, akik bármikor átmehetnek hozzátok és ugrálhatnak vele a trambulinon, nem? Kapcsolódhat hozzá egy csomó vidám élmény a későbbiekben is, nem kell annak pont szentestére esnie.

Vagy ha ennyire ragaszkodsz ehhez a felálláshoz, akkor menjetek már szenteste a nagyszülőkhöz, akkor gondolom még nincsenek ott a rokon gyerekek. Akkor lehet átadni az ajándékot, kipróbálhatja, játszhat vele, aztán másnap amikor megjön a többi gyerek, akkor már az apróságokkal játszanak és nem a súlyhatáros, féltett ajándékkal. Ráadásul nem is esik rosszul senkinek, hogy ki van hagyva. Így nem jó?

A gyerekkel is érezteted, hogy "csóri félárva"?

Nekem sem éltek együtt a szüleim, de sosem volt ez a rongyrázás mások előtt... Szánalmas vagy és buta.

A gyereked nem attól lesz lelki sérült, hogy elváltatok, vagy nem éltek együtt az apjával. Hanem mert érezteted vele, hogy neki nincs normális családja. Fura, nálunk sosem volt ez, hogy az X. rokonnál van az igazi karácsony, mert ott voltak sokan... Anyával kettesben is ugyanúgy jól éreztük magunkat, mint mikor másnap a nagyszülőknél 15-en ültünk az asztalnál.

Jaj Utolsó, nem figyeltél. :D

Már megvan neki a terv. Amelyik gyerek tönkreteszi, majd az az anyuka kifizeti és abból a kérdező tud újat venni.