Bölcsődében vagy óvódában érdemesebb gondolkodnunk?

Jobb az ovoda neki és szeptemberig sokat változik még .

Keres neki korcsoportos ovit a környéken lesz az oviknak nyilt napjai ,néz utána ,kicsiknél nem gond hogy néha néha bepisil csak szoljon mielött kell pisilnie elviszik dadusok wc .

Igen, bennem is felmerült, amit a 23-as írt.

Egyébként láttam már nagyon piciket vegyes csoportban. Kb ők a csoport kedvencei, mert nemcsak az óvónő vigyáz rá, hanem a nagyok is pátyolgatják őket + mivel járt bölcsibe, ismeri a szabályokat, ez nem lesz neki újdonság azokkal szemben, akik anya mellől mennek oviba.

"a kudarcoktól így megkímélhetjük."

Miféle kudarc éri az oviban a gyereket???

Már nem azért, de az, hogy az ovisok hibátlanul felöltözzenek, csak egy vágyálom. Mondenhol segítenek nekik.

A kudarcokat pedig nem lehet elkerülni. Meg kell tanulni kezelni.

Azt írod, nállatok genetika, hogy alacsony. Akkor viszont 15 évesen is az alacsonyak között lesz. Ami nem gond, tudni kell vele élni. Te se ezt erősítsd benne, hogy ez olyan nagy probléma.

A beszéde pedig semmit nem fog javulni, ha 2 évesek között marad. Tapasztalat. 2,5 évesen kezdtük a bölcsit és korához képest szépen beszélt. De mivel rengeteg 1-1,5-2 évesekkel volt tele a csoport nagyon visszafejlődött.

Fiam középsős ovis. Vegyes csoport.

Kiscsoportban SEMMI elvárás nincs (max a szabályok betartása, pont mint a bölcsiben).

Ő nagyon szeret autózni, de a foglalkozásokon nem nagyon vesz részt (nem kötelező). Most középsőben szokta óvónéni az asztalhoz ültetni, hogy "kötelezően" rajzoljon. De ez sem gyakori.

Szóval ez már inkább tényleg kamuszagú, hogy mindenképpen bölcsiben tartsák.

SZerintem sokkal többet ártasz azzal, hogy 4,5 éves koráig az 1-2-3 évesek között van, minthogy a nagyoktól esetleg tanuljon az oviban és fejlődjön. Ugye ne visszafelé...

Annak ellenére, hogy óvodapedagógusként a legtöbb gyermek számára gyermekközösség helyett a szülője állandó közelségét javaslom kb 4 éves korig (kivéve azon gyerekeknek, akik mágnesként vonzódnak a gyermektársasághoz), ennek ellenére amondó vagyok, ha már egyszer bölcsődés a gyermek, tehát gyermekközösségben szocializálódott, akkor a 3. életév körül inkább óvodába írassák át, mintsem bölcsiben maradjon.

Ezen felül az előző reálisan fogalmazott: oviban kiscsoportosokkal szemben alig van elvárás, pusztán alapvető együttélési szabályok vannak, ellenben mindenben segítjük őket, amiben rászorulnak, eközben persze önállóságra motiválva őket, amennyire lehetséges (erőltetés nélkül).

Többek között segítjük a 3 éveseket öltözni, cipőt kötni, evőeszközt használni, stb. Ezeken felül -ha értő pedagógus foglalkozik velük- abban is, amiben minden más óvodás (akár 6-7 éves) gyermeket is: pl szociális kapcsolataiban, beilleszkedésben; meghallgatjuk őket, amikor ideje, helye van, bár az óvodai nevelés jó esetben rugalmas szervezésű, figyelembe véve az életkori sajátosságokat (pl nem baj, ha olykor közbe szül egy gyermek, észrevételt tesz, kérdez, okosakat szól közbe stb). Számos óvodában az étkeztetés időpontja is rugalmasan szerveződik. Valamint írunk bár heti, havi, éves ütemtervet, azok mindösszesen irányadók.

Bátorítalak, hogy add oviba, mivel már járt bölcsibe. És mert a leírásod alapján nem él fogyatékkal.

Sőt, továbbmegyek: számos -úgynevezett- integrált ovi is létezi, ahol enyhe-, vagy középsúlyos fogyatékkal élő gyermek is bekerül a csoportban, az ő számarányuk persze alacsony (3-10%). A tied meg -ahogy sejtem- még csak

nem is él fogyatékkal, hanem átlagos, tehát pláne bátorítalak. (Elképzelhető, hogy a bölcsődei nevelőnőnek valamiféle személyes érdeke játszik be a marasztalásban, de ez csak tipp, nem akarom megvádolni őt, csak lehetséges magyarázatképp mondom, esetleg miért tartanák bölcsiben gyermeked.)