Kétórás vonatút két kisgyerekkel?

Én sem vállalnám a vonatot

Mi szoktunk vonatozni két gyerekkel. Munkás, de nem a világvége. Lehet enni, inni, beszélgetni, olvasni, neadjisten mesét nézni, aludni... biztos lesz, amikor cikin hangosak lesznek és biztos lesz, hogy kézenfogva körbe kell velük járkálni. Ha ketten mentek velük, akkor nincs gond a vécére menéssel sem (lehet kapni egyébként papírbilit). Nektek nyűglődés, nekik nagy élmény.

Két óra még egy felnőttnek is sok...

Max. az első 20 perc érdekes, utána már unalom egy ekkora gyereknek.

Egy évesek voltak az ikreim, amikor először mentünk hosszabb útra vonattal, aztán busszal Miskolctapolcára. Két évesek voltak, amikor már egyedül el tudtam velük menni Budapestről mondjuk szombathelyre. Három évesek voltak, amikor Bécsben voltunk, ott is tömegközlekedtünk természetesen. Nyilván fárasztó a szülőnek lekötni a gyerekeket, de azért jó élmények maradtak. Nem tudom, mi a gond, ha sírni kezd, jártok egyet, meg amit a többiek javasoltak, fel lehet erre készülni. Két óra semmi. Hány évesek vagytok ti, a szülők?

Lehet hogy gonosz szülő leszek a szemetekben. Nálunk a nagy fiammal nem volt semmi gond az autós utazással, a pici egy idő után kb. 2 éves volt, rendszeresen nyekergett hogy "besüt a nap", "ő ki akar szállni", "unatkozik". Mígnem egy utazós hétvége után mikor mindegyik nap különböző helyekre mentünk és alkalmanként 1 órát üvöltött mögöttem - másnapra eldurrant a fejem. Megálltam az út szélén, kivettem a gyereket és kérdeztem hogy gyalog óhajtja-e folytatni a hazafelé vezető utat vagy tud csendben ülni az autóban mint más ember?! Van játék, zene, enni, inni, kényelmes ülés, biztonságos autó - mire van még szüksége? Természetesen itthon megbeszéltük a dolgot, mindenki lehiggadt. Többször nem fordult elő hasonló sem, azóta nyugodtan utazik az autóban.

Nem kell hosszabb utra vinni ekkora gyereket. Mi mindig az alvás időre tettük az utazást. Autóval, de vonattal is. Így nem volt gond és stressz sem.