Ennyire rossz anya vagyok, miert nem tudok örülni az anyaságnak?

Azt érzem, hogy mindjárt belebolondulok... Egész nap csak főzök, mosok , takarítok és nevelném a gyerekemet, aki most 21 hónapos, de olyan eleven és anyás... Minden nap legalább 3-4 rend ruhát piszkol, vizez össze, szándékosan kiborítja az innivalóját a földre, belemászik a kádba és megengedi a tust, hogy minden csupa víz legyen, elveszi a szappant, összekeni a bútorokat, állandóan mászna rám, csimpaszkodik a lában, tépi a hajam. Szóval csak a rosszaságon töri a fejét és olyan hangosan kiabál, hogy már belefájdul a fejem. Százszor elmondom neki, hogy nem szabad, ne csináld,de ügyet sem vet rá, ha meg elviszem onnan a földhöz vágja magát és akármilyen más játékkal próbálnám lekötni a figyelmét csak hozzám vágja, elhajítja. Tanácstalan vagyok,azt érzem, hogy beleőrülök. Ritkán tudom kivinni akár a parkba is, mert állandóan csak utána takarítok, pakolok, ha meg kijutunk a játszóra ott is csak rohangál, másra akarja dobni a homokot, kiabál, elveszi mástól a játékot, fejjel lefele akar a legnagyobb csúszdán leszúszni. Esküszöm, külső szemmel az látszik, hogy mindig csak veszekszek vele, megdorgálom, nem engedem neki. Nincs olyan, hogy szépen eljátszon... Komolyan egy irtó szar anyának érzem magam, hogy folyton csak fegyelmezem a gyerekem, ő meg visszakiabál nekem és hisztizik ha nem engedek valamit, a földhöz vágja magát, az sem működik, hogy otthagyom amíg hisztis és nem figyelek rá mert akkor meg feláll és rohan tovább valami rosszat csinálni. A figyelemelterelés sem megy, arra is hiszti a válasza. Lassan elegem van! El akarok menni dolgozni, de nincs kire hagyni a kicsit. A környékünkön meg a bölcsikről rengeteg rosszat hallottam, oda biztos nem adom be,hogy valami baja essen. Szégyen, de sokszor már a kezemet is felemeltem a gyerekemre, egyszer csaptam meg de akkor is bűntudatom volt. Szerintem nem készültem még fel az anyaságra mert eddig nem is dolgoztam még, rögtön jött a gyerek, nem is tudom hová mehetnék el munkahelyre, nem értek semmihez, nincs senki ismerősöm, a gyerek meg mindenki másnál ordít, csak akkor van el,ha én is ott vagyok. Egyszerűen nem tudom kezelni az anyaságot. Tulajdonképpen azért tettem fel a kérdést, hogy adjatok valami tanácsot, hogy mit rontottam el a nevelésében és min kellene változtassak vagy valami tippek a munkahely megoldására, illetve azért is írtam, hogy kipanaszkodjam magam.