A 4 éves gyerekem üt-ver engem, valami nagyon nincs rendben, mit csináljak?
Nem mondom hogy nincsenek hibáim, de nem tartom magam rossz szülőnek sem. Sok időt töltünk együtt, sokat játszom vele, minden este mesélek, sokst beszélgetünk. Igyekszem türelmes lenni, nem mindig sikerül, de egészen a legutóbbi időkig még a fenekére sem adtam soha, maximum a hangom emelem fel, nem "bántom" szóban sem,nem mondom el rossz gyereknek például, inkább azt mondom nem megyünk ezért a játszóra (be is tartom) vagy hogy a Mikulás segédei nézik hogy viselkedik, ilyesmiket, szóval nem gondolom hogy durva lennék vele.
Egy ideje ha valami nem tetszik neki, akkor ver engem. Volt már hogy ököllel az arcomba ütött. Lassan ez mindennapos. Próbáltam több módon kezelni, először türelemmel, öleléssel, kézlefogással, elmondtam hogy nem szabad, de hiszen tudja, már nem 2 éves, régebben elvétve csinált ilyesmit. Próbáltam büntetéssel, be kellett menni a szobájába, nem kapott édességet, stb.
Látta már rajtam hogy tényleg megbántott, dühös vagyok érte, és igen, azt is kipróbáltam, hogy a fenekére ütöttem érte, mindenki azt mondta hogy azért ilyen mert hagyom, és ha egyszer elverem érte többször nem meri majd megtenni, megpróbáltam, mert már tényleg annyira sok volt. Nem hatott ez sem, sőt szerintem rosszabb lett. Többször nem bánom, az biztos, megbántam ezt is magamban, de már tényleg el vagyok nagyon keseredve.
Mai eset, beszélgettem egy ismerőssel kb 5 percet, elkezdett közben izomból rugdosni, nem kicsit, hanem erősen, rászóltam, akkor abbahagyta, de elszaladgált. Amikor elköszöntem az ismerőstől elkezdtem mondani neki hogy így nem viselkedhet, erre elekzdett ütni. Mondtam hogy ezért most hazamegyünk (még sétálni akartunk volna menni), lefogtam a kezét, erre meghaparapott. Már rohadt dühös voltam, nem szóltam hozzá az úton (5 perc volt), ő sírt, hogy, eljőtt az a pont, hogy tényleg kiborultam. Valamit biztosan nagyon elrontok, őszintén momdom hogy szeretném jól csinálni,de úgy látszik baromira nem megy valamiért. Komolyan megijedtem, hogy mi lesz belőle?.A feleségét is verni fogja??? Szégyen nem szégyen, addig tartottan magam amíg hazaértünk, utána nem bírtam tovább,már sírtam is. Erre jött oda simogatni, de annyit mondtam neki hogy most nagyon szomorú vagyok amiatt ahogy viselkedett. És tanácstalan vagyok hogy mit csináljak vele, de ez így nem maradhat az biztos.
Amúgy olyan jó és okos kisfiú, az oviban dícsérik, a gyerekekkel nem agresszív. Az öccsével sem, meghatóan szereti, segíti, vigyáz rá. Most másfél éves.
Tudom hogy fogok kapni itt most hideget meleget, de nem baj, legyen mindenki csak kemény és őszinte, mert hátha mások jobban látják a hibámat hogy mi az amit olyan rohadtul elrontok, hogy ilyen velem a gyerekem.
Még egy dolog: a férjemmel igyekszünk jól nevelni a fiúkat, tényleg úgy gondolom hogy ő is megtesz mindent ami tőle telik, jó apa. De köztünk vannak mostanában feszültségek sajnos. Nem akarunk válni, meg akarjuk oldani. De sajnos volt olyan hogy a gyerekek előtt is összevitáztunk, bár ezt nyilván próbáljuk elkerülni. Ez okozhat ilyen feszültséget a fiunkban hogy így vezeti le rajtam??
válasza: válasza:Huh, így ennyiből nyilván senki nem fog tudni korrekt választ adni, talán pszichológus, nev-tan segítségét kellene kikérned, de nekem, mint laikusnak az jön át az írásodból, hogy olyan, mintha félnél a saját gyerekedtől, mintha ránőtt volna a fejedre, körbe lenne rajongva és ő lenne a kisfőnök, feléd irányából az egészséges szülői tekintély absz. hiányzik, te pedig gyenge lennél, amit ő szuperül meg is érzett. (miután így viselkedett veled, neked lelkiismeret-furdalásod van, hogy rácsaptál a fenekére??? Hát ne legyen. Egyáltalán nem vagyok a csapkodás híve, de azért van az a határ, ahol igenis elfér egy fenékre csapás, amitől sem lelki sérült nem lesz a gyerek, se különösebb baja nem lesz, max rájön, hogy "hol a helye". Ha meg elgyengülsz, amit ő ki is szimatol, semmi értelme nem volt a fenékre csapásodnak, ugyanúgy bohócnak fog nézni.)
A férjed hogy reagál az ilyen esetekre? Talán neki, mint férfinak kellene elővenni és komolyan elbeszélgetni vele, hogy még egy ilyen és komoly szankciók lesznek. (nyilván nem erőszakra gondolok, azt nektek kell tudni, hogy az ő kis életében mi lehet fegyelmező hatással rá)
Azt se gondolnám, hogy az áll a háttérben, hogy összekaptatok a gyerek előtt. Szerintem ilyen majdcsak mindenkivel előfordul, emiatt normál esetben nem kellene harapnia, ököllel vernie a gyereknek az anyját.
Tényleg nem tudok okosat mondani, csak azt, hogy első körben (ha nem tette még), akkor a férjed, mint a család feje üljön le vele, ha nincs semmi eredménye, akkor szakember segítségét kérjétek ki mihamarabb.
válasza: válasza: válasza:Határfeszegetés. Magadban tisztázd, hogy te vagy az ő istensége, nem fordítva. Kegyetlenkedésre lehet intelligens kegyetlenség a válasz, pl. örökkévalóságnak tűnő percek a sarokban, ahol ha nem marad meg, X fontos dolog (kedvenc mese pl.) megvonása N (max 3) napig. Neki kell veled egyezkedni, te nem egyezkedsz, hanem megszabod, mi lesz, és indokolt esetben engedsz kicsit. Nincs miért dühösnek lenned, neki viszont érthető a dühe.
Mindenekelőtt viszont tisztázni kell, hogy a mozgásigényének megfelelően telik-e a napja, rendszerességből van-e elegendő, nem szeméttel tömi-e a hasát? A szabályok mindig következetesen be vannak-e tartva és tartatva? Utóbbi nagyon elemi összetevője gyermekkorban az érzelmi biztonságnak, sokan nem is gondolnák, milyen fontos ez akkor még.
A legfontosabb számodra szerintem az, hogy a lépéseid kezdeményezők legyenek, soha ne "lereagáld", amit tesz.
válasza: válasza:Utolsó! Ez mi? Olyan mintha egy másik kérdésre válaszoltál volna.
Nekem nem okoz örömet se a porszívó, se a csekkek, mégse dobom ki őket!
válasza: válasza:Szerintem a figyelmed hiányzik neki, ezért vert mikor beszélgettél, hisz másra nem reagálsz.
Én többet foglalkoznék csak vele a helyedben, anya fia programok formájában, tesó nélkül.
Ne verd el.
Én minden egyes alkalommal leguggolok, ha ilyen van, elmondom, hogy mérges és szomorú vagyok, amiért megütött, és megkérdezem mi a gondja(akkor is, ha tudom, hogy mi)
Ha elmondja, elmondom, hogy megértem, legközelebb szóljon és figyelek rá. Ha nem, elmondom helyette, és ugyanúgy a fenti taktika.
A leírtak alapján nem figyelsz rá. Nyugodtan leguggolhattál volna a beszélgetés közben lecseszés helyett megkérdezni, hogy mit akar, és legközelebb máshogy hívja fel a figyelmed, mert ezt nem szabad. Remélem a sorrendet érzékeled.
Utólag papolni felesleges, minden gyerek es felnőtt utálja a hogy kellett volna viselkedned szöveget, pláne hosszan. Engem irritál.
Akkor kell reagálni, mikor történik az eset, és kritizálás előtt kérdezni.
Nekem beválik.
Egyébként ahol még elrontottad, hogy a kötelező program után, ami alapból lefárasztja a gyereket, az általa vágyott program előtt szúrtál be váratlanul beszélgetésd magadnak. A gyerek nem tudta mi van, meddig tart ez, egy fáradt gyereknek meg 5 perc mérhetetlenül hosszú idő. Mondtad neki, hogy anya most beszélget xyal, aztán indulunk sétálni?
Meg úgy vondtad meg tőle a programot, hogy nem is figyelmeztetted előtte, hogy mi lesz a viselkedése következménye.
A nevtan nem segít sokat, nincsenek ott helyben, hogy megmondják a hibákat utólag, felidézni a történteket pedig nehéz, szerintem így is sokmindent kihagytál, amit más észrevett volna.
Bánj úgy vele, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak, ha frusztrált és ideges vagy. Azt akarod, hogy azt mondják neked, hogy nem szabad csapkodni? Vagy azt, hogy megkérdezzék mi a gond?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!