A 4 éves gyerekem üt-ver engem, valami nagyon nincs rendben, mit csináljak?
Nem mondom hogy nincsenek hibáim, de nem tartom magam rossz szülőnek sem. Sok időt töltünk együtt, sokat játszom vele, minden este mesélek, sokst beszélgetünk. Igyekszem türelmes lenni, nem mindig sikerül, de egészen a legutóbbi időkig még a fenekére sem adtam soha, maximum a hangom emelem fel, nem "bántom" szóban sem,nem mondom el rossz gyereknek például, inkább azt mondom nem megyünk ezért a játszóra (be is tartom) vagy hogy a Mikulás segédei nézik hogy viselkedik, ilyesmiket, szóval nem gondolom hogy durva lennék vele.
Egy ideje ha valami nem tetszik neki, akkor ver engem. Volt már hogy ököllel az arcomba ütött. Lassan ez mindennapos. Próbáltam több módon kezelni, először türelemmel, öleléssel, kézlefogással, elmondtam hogy nem szabad, de hiszen tudja, már nem 2 éves, régebben elvétve csinált ilyesmit. Próbáltam büntetéssel, be kellett menni a szobájába, nem kapott édességet, stb.
Látta már rajtam hogy tényleg megbántott, dühös vagyok érte, és igen, azt is kipróbáltam, hogy a fenekére ütöttem érte, mindenki azt mondta hogy azért ilyen mert hagyom, és ha egyszer elverem érte többször nem meri majd megtenni, megpróbáltam, mert már tényleg annyira sok volt. Nem hatott ez sem, sőt szerintem rosszabb lett. Többször nem bánom, az biztos, megbántam ezt is magamban, de már tényleg el vagyok nagyon keseredve.
Mai eset, beszélgettem egy ismerőssel kb 5 percet, elkezdett közben izomból rugdosni, nem kicsit, hanem erősen, rászóltam, akkor abbahagyta, de elszaladgált. Amikor elköszöntem az ismerőstől elkezdtem mondani neki hogy így nem viselkedhet, erre elekzdett ütni. Mondtam hogy ezért most hazamegyünk (még sétálni akartunk volna menni), lefogtam a kezét, erre meghaparapott. Már rohadt dühös voltam, nem szóltam hozzá az úton (5 perc volt), ő sírt, hogy, eljőtt az a pont, hogy tényleg kiborultam. Valamit biztosan nagyon elrontok, őszintén momdom hogy szeretném jól csinálni,de úgy látszik baromira nem megy valamiért. Komolyan megijedtem, hogy mi lesz belőle?.A feleségét is verni fogja??? Szégyen nem szégyen, addig tartottan magam amíg hazaértünk, utána nem bírtam tovább,már sírtam is. Erre jött oda simogatni, de annyit mondtam neki hogy most nagyon szomorú vagyok amiatt ahogy viselkedett. És tanácstalan vagyok hogy mit csináljak vele, de ez így nem maradhat az biztos.
Amúgy olyan jó és okos kisfiú, az oviban dícsérik, a gyerekekkel nem agresszív. Az öccsével sem, meghatóan szereti, segíti, vigyáz rá. Most másfél éves.
Tudom hogy fogok kapni itt most hideget meleget, de nem baj, legyen mindenki csak kemény és őszinte, mert hátha mások jobban látják a hibámat hogy mi az amit olyan rohadtul elrontok, hogy ilyen velem a gyerekem.
Még egy dolog: a férjemmel igyekszünk jól nevelni a fiúkat, tényleg úgy gondolom hogy ő is megtesz mindent ami tőle telik, jó apa. De köztünk vannak mostanában feszültségek sajnos. Nem akarunk válni, meg akarjuk oldani. De sajnos volt olyan hogy a gyerekek előtt is összevitáztunk, bár ezt nyilván próbáljuk elkerülni. Ez okozhat ilyen feszültséget a fiunkban hogy így vezeti le rajtam??
10-es köszönöm, az ötletet meg fogom próbálni.
Azt cáfolom viszont hogy nem figyelek rá, erre kifejezetten figyelek hogy mindig megkapja a figyelmemet, vannak kettesben programjaink, sokat beszélgetünk, leülök vele társasozni dominó uniós, rajzolni nap mint nap.
Mindenki rátapintott talán némi igazságra, ezért nem is reagáltam eddig, még az a válaszoló is aki azt mondta hogy tegyem egyszerűbbé a körbyezetünket elgondolkodtatott, pedig lepontoztátok, szerintem nem írt rosszat.
Az ötletedet hogy hogyan reagáljam le köszönöm, de az biztos hogy a figyelmemet mindig megkapja amikor igényli.
válasza:Szerintem meg pont ez a probléma, hogy mindig a rendelkezésére állsz. Annyira elsiklott manapság az, hogy mindenek és mindenki felett van a gyerek. Ő lett a főnök. Tanulja meg, hogy vannak szabályok, és korlátok, ha anya beszélget 5 percet, még ha a játszótér előtt engedte meg magának ezt a "luxust", ne legyen már elfogadható az, hogy a gyerek válaszul belerúg anyába. Anya meg leguggol pátyolgatni. Pont így fognak félresiklani a gyerekek. Mert anyu nem ér el tiszteletet akkor, amikor még a gyerek kicsi.
Nekem is van 2, meg mi is voltunk gyerekek. Próbáltam volna anyába belerúgni, amikor beszélgetett... Soha, egyetlen ujjal nem ért hozzám, mégis tudtam, hogy hol a "helyem". Mert volt tekintély és ha hisztérikáztam volna, nem leguggol tovább nyalni a fenekemet. Szerintem ez egy nagyon rossz irány...
Én a sajátjaimat igyekszem úgy nevelni, mint ahogyan bennünket. Rengeteget puszilgatom őket, játszom velük, éneklek, mondókázom, viszont amikor dolgom van, akkor dolgom van, amikor felnőtt emberrel akarok pár percet beszélni, akkor azt meg kell várniuk.
A kicsi nem egészen két éves, borzasztó akaratos, nagyon öntörvényű, rettentő nagy egójú gyerek (aminek amúgy örülök is, mert nem lesz alamuszi nyuszi), de már kezdi megérteni, hogy ha elkezd hisztizni, pláne csapkodni akar, azzal úgyse ér el semmit.
Amúgy épp most olvastam egy szuper kis írást, szerintem igaz, ami benne van
válasza:12 egyetértek veled. A furcsa az hogy ilyen szempontból nincs kinyalva a feneke, az elejétől úgy igyekeztünk nevelni, hogy nem ér el hisztivel semmit. Én is úgy gondolom, hogy engedtessék már meg hogy pár szót váltsak egy rég látott ismerőssel... Az hogy igyekszem megadni neki a figyelmet nem jelenti azt hogy nem vagyok szigorú ha szükséges.
Azért gondoltam amúgy hogy arra hogy a férjemmel való feszültség okozhatja, mert bár mindig akaratos volt, de korábban nem csinált ilyet azért még a legdurvább dackorszakban sem.A tesó születésekor sem. Csak most, és ez ami most "újdonság" az eddigi életünkhöz képest. De lehet hogy rosszul gondolom... Sajnos ezen nem fogok tudni egyik napról a másikra változtatni, hosszabb időre lesz szükség rendezni a kapcsolatunkat, de ezt a viselkedést a fiamnal szeretném nagyon hamar megszüntetni.
A nevelési tanácsadóhoz hogyan lehet fordulni? Őszintén szólva ezt nem is tudom...
válasza: válasza: válasza:Látom nem sikerült megérteni..
Mégis miért lenne kinyalva a gyerek feneke attól, hogy megkérdezik miért rugta meg az anyját, és csak utána mondják, hogy nem szabad?
Én féltem a szüleimtől, de sosem tiszteltem őket. Most, felnőttként sem.
Keveritek a kettőt. Ha a gyerek nem MERI kifejezni az érzéseit az anyja felé, akkor fél. Kifejezni ki kell, de a helyes módszerrel. A gyerekem "tisztel"(bár inkább felnéz rám)engem, mert hallgat rám nagyrészt, kiáll értem, egyezik a véleménye az enyémmel, de mindenek felett figyel arra, amit mondok. Nem mindig tartja be, hisz merlegel ő is, vagy mert gyerekvoltából kifolyólag nem képes, de mindig meghallgat.
Bizony, egy fáradt négyévesnek 5 percet várni szívás a vágyott program előtt.
Én elhiszem, hogy sok időt szánsz kérdező a gyerekre, de nem biztos, hogy ezt úgy teszed, hogy ezt ő is minőségi időnek érezze. Ha mittudomén építés közben kritizálod, vagy mobilozol, vagy te irányítasz, vagy nem úgy állsz hozzá, hogy el merje mondani a dolgait, mert nem érdeklődsz őszintén, akkor az az x óra nem jelent semmit a gyereknek.
Őszintén érdekel téged, miért rug meg a gyereked, vagy csak le akarod állítani, mert zavar? Kérdezted már, hogy érzi magát, mikor ezt csinálja?
Mindenki a saját gyerekkorából indul ki. Én úgy nevelem a gyerekem, ahogy szerettem volna, ha engem nevelnek.
Ti úgy nevelitek/nevelnétek, ahogy engem neveltek. Én mintagyerek voltam, rá is ment az elfojtásra és mérhetetlen ki nem adott dühre a gyerek és felnőttkorom(egy része)
Szabályok kellenek, de attól, hogy figyelsz a gyerek érzéseire IS, még nem hagyod el őket.
Kommunikálni kell, mert emberek vagyunk, nem állatot idomítasz a helyes viselkedésre, hanem egy emberi lényt nevelsz, aki szóbol ért.
Jót fog tenni az a nevtan, csak egy normális szakembert fogjatok ki..
Szia! Elhatároztam, hogy nem fogok belemenni vitákba, írtam is, hogy írja le mindenki nyugodtan a véleményét, hátha külső szemlélőként jobban látja, de szerintem ebben most nincs igazad.
Négy éves múlt, nem kettő, tudja hogy nem szabad rugdosódni, és ha valamit akarunk, akkor szólni kell nem rugdosni. Nem lecsesztem, ezt nem írtam sehol, de rászóltam, bocs, de ezt nem gondolom, hogy megfélemlítés lenne rászólni egy rugdosódó gyerekre...
Azt sem írtam sehol hogy a vágyott program előtt valami kötelezőn kellett volna részt vennie, ezt magadtól gondoltad így, a játékboltban voltunk, hogy megnézze milyen legót szeretne majd kérni a Jézuskától, és utána mentünk volna sétálni. Szóval az egész délután őrá volt szánva, kis tesó nélkül.
Ne haragudj, de anélkül hogy infomrációid lennének róla gondolsz dolgokat, és azt hiszed, hogy akkor az úgyis van.
Leírtam azt is, hogy biztosan vannak hibáim, de a gyerekeimnek amennyire telik tőlem próbálok minőségi időt adni,nem így fogalmaztam, most ezt azért írom, mert Te így írtad. Ez azt jelenti, hogy NEM mobilozom amikor vele játszom, nem kritizálom, sőt dicsérem, nem én irányítom (nem is hagyná magát, megjegyzem...)
Valóban érdekel miért csinálja ezt, különben nem szánnék időt a kiderítésére, elverném, oszt kész... Nem igaz?... De amikor éppen ököllel üt, vagy rugdos, akkor rá fogok szólni, nem hinném, hogy ezzel hibát vétenék, azért mindent nem fogok ráhagyni... Vagy kedves más válaszolók szerintetek is úgy kellene, hogy miközben erőből rugdos a gyerekem, mosolyogva kérdezzem, hogy mi a problémája és ne szóljak rá mert akkor lecseszem, és ezzel nem figyelek rá eléggé? Ez lenne a megoldás?...
válasza:Nagyon magadra vetted. Írtam, hogy nem láttam az esetet, felsoroltam egy csomó dolgot, ami rossz LEHET.
Nyilván tudja, hogy nem szabad, de kivitelezni nem tudja, mikor feszült. Ezért gyerek, mert nincs olyan akaratereje/önmérséklete, mint egy felnőttnek.
Nyilván tudja, hogy nem szabad, de csinálta, és a kérdés a miért. Ezt pedig kérdezni kell akkor is, ha ideges vagy a viselkedése miatt(amit nyugodtan elmondhatsz neki, hogy "mérges és szomorú vagyok, amiért megrugtál, mi a baj, miért rugtál meg?" Aztán a végén megerősíteni a szabályt, hogy "megértem, hogy azt akartad, hogy megnézzem az általad kiválasztott játékot/menni akartál már sétálni vagy akármi amit elmondott, de rugdosni akkor sem szabad. Legközelebb szólj kérlek"
Gőzöm sincs miért érzi úgy a gyereked, hogy meg kell rugnia, de felsoroltam egy rakás lehetőséget, amik közt az egyikre magadraismerhettél volna, hisz mind kiváltó ok lehet, és ezekhez füztem magyarázatot. Hisz ez volt a kérdésed.
Még fel tudok sorolni egy csomó lehetséges okot, de az biztos, hogy a gyerek nem szórakozásból vagy unalomból bánt téged.
Az okot kell feltárni, nem elnyomni büntetéssel és eréjes fellépéssel(mint amilyet tanácsoltak és amihez helyeseltél), mert az a megfélemlítés, amit más a tisztelettel azonosít helytelenül.
Az ok pedig csak kommunikációval fog kiderülni. Ha nem tudod magadtól, miért csinálja ezt a gyereked, akkor bizony azzal van gond, AHOGY figyelsz rá. És ilyenkor kell vele extra aktívan kommunikálni, hogy elmondhassa, mi a baja.
Akármi lehet, amit így vezet le és te nem vettél észre.
Elviheted valakihez, aki észreveszi helyetted/akinek el meri mondani, mit akart elérni, de ha jó kapcsolatotok van, ezt te is meg tudod tenni, kicsivel több erőfeszítéssel.
Okok, amiket még el tudok képzelni:
Utálja az ismerősöd és ezért nem akarta, hogy beszélj vele
Úgy érezte le akarod rázni az ajándékkiválasztással
Rosszul esett neki, hogy nem válogattál vele tovább ajándékot
Nagyon menni akart
Melege volt
Fáradt volt
Akármi, de úgy érezte nem mondhatja el, mert az nem hatásos. A gyerekek ezért bántanak másokat. Vagy nem tudják kifejezni magukat, ha idegesek, vagy úgy érzik nincs hatása annak, ha elmondják a dolgaikat.(vagy nem ismernek más módszert, de ez nálatok biztosan nem áll fent)
Nem azért bánt, mert nem tisztel. A kettő között nincs összefüggés.
Valami baja van, amit elmondani nem akar, vagy nem tud, és ez frusztrálja.
Feltűnt már az elején, hogy próbálkozol nagyon, hogy jól érezze magát a bőrében, ami tök jó, de ha nem jön be, nem megsértődni kell, vagy csakazértis elnyomni a gyerek reakcióit, hogy a próbálkozásaid hibátlannak tűnjenek.
Menjetek el valakihez, akitől elfogadod, hogy a módszered nem a legjobb, de ettől még nem leszel rossz anya.
Nincs rossz gyerek, aki gonoszságból vagy neveletlenségből rugdos. Ilyenkor nem bekeményíteni kell, hanem beszélni vele/lágyítani. Akkor is, ha fáj a rugás helye, mert gondolom mégjobban fáj, hogy a gyereked úgy érzi csak rugással érhet el valamit.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!