Rossz anya vagyok?

Már belebuktál, de ez csak annyiban a te hibád, hogy nem sikerült partnerségként kialaktínai a szülőséget, hanem egyszemélyben akartál szülő lenni. A családalapítás kétemberes meló, akkor is, ha egy gyerek van, de kettőnél már egyenesen kötelező mások bevonása is! Miért nincs semmi segítségetek? Miért akarsz egyedül megoldani mindent? Ki a fenénél ne szakadna el a cérna?! Emiatt ne ostorozd magadat!

És miért engedeted el a párodat ilyen egyszerűen? Ő is ott volt, amikor készültek ezek a gyerekek, nem? Miért nem veszi ki a részét ebből az egészből? El kell tartani a családot, igen de a sok munka csak akkor igazolás ehez, ha abból jön a pénz is, amiből nyugalmat lehet vásárolni! Segítséget! Igazán nagyon kedves, hogy amivel ketten nem bírtatok el, azzal most szépen egyedül hagy, ő meg éli tovább a világát... Most kellene a leginkább összefogni, nem elmenekülni belőle! Te tudod, hogy milyen volt előtte a kapcsolatotok, de ezen azért érdemes lenne elgondolkodni és megbeszélni.

Nem vagy rossz anya. Nekem is ikerparom van,6honaposak. Jo reszt egyedul vagyok veluk itthon es borzasztoan faraszto.. Imadom oket,de van mikor en is kifutnek a vilagbol. Pedig az eletem adnam ertuk. Apaval rengeteget veszekszunk.. Szinten zenesz..rengeteget dolgozik.. Reggeltol estig mindennap.. O azert feszult,en meg.mert itthon er stressz.

Viszont azert azt ugy gondolom,hogy a kapcsolatotokert kellett volna jobban dolgozni. Ott bukott a mutatvany.

15 hónaposak az én gyerekeim. Ketten vagyunk a férjemmel, nincs segítségünk. Ő mondjuk segít ahol tud. Nem vagy rossz anya, nálam is el szokott szakadni a cérna, mikor egymást viszik bele a hülyeségbe és éppen olyna kedvük van aznap, hogy azt csinálják csak amiről tudják hogy nem szabad.

Én is sokszor azt mondom najómostelköltözök. :D Mindig azt hallottam hogy ahogy nőnek úgy lesz nehezebb, de én pont fordítva tapasztalom. Újszülött kortól ahogy nőnek, úgy könnyebb velük. Megértik amit mondok, megcsinálják amkt kérek legtöbbször, simizik, puszilják egymást, együtt játszanak. Meg kell nekik mutatni hogy ketten is lehet ám. Nem csk veled, nem csak egyedül. A pároddal beszélgessetek, ez fontos. Lehet, hogy ő nem is tudja mi bajod, vagy hogy fogalmazzak. Lehet kívülről látja, de el kell neki magyarázni a félelmeidet és az érzéseidet. Nem fogja saját maga kislilabizálni a problémádat, hiszen férfi. El kell neki mondani tárgyilagosan hogy mi az ami bánt, mit szeretnél ha másképp lenne, hogy érzed magad ekkor és ekkor stb. Nekünk egy ilyen beszélgetés átlendített a nehéz időszakon és már csak azzal hogy tényleg érti és tudja hogy mi és hogyan zajlik bennem, sokkal könnyebb az egész. Én is jobban érzem magam, ezt a gyerekek is érzik, velük is könnyebb lett. Rendbe kell tenni a dolgokat, mert egy csapat vagytok.

Az hogy annyi a kettesben töltött idő amikor a gyerekeket leraktuk aludni, hát ez ilyen. Ez sem tart örökké.

Kitartást és sok sikert!

Hát sajnálom, hogy a pároddal így alakult és hogy ilyen gyorsan hagytátok egymást szabadon.Nekem 15 hónapos a lányom.Kifejezetten csak azt találja meg amit nem szabad:) Nem is tudom mit csinálnék kettővel egyszerre :D

Attól, hogy időnként kiakadsz szerintem nem vagy rossz anya( főleg, hogy írod maximum erélyesebben szólsz, szerintem ilyen másnál is van,nálam is pld) Nyílik a gyerekeid értelme nem sokára annyit, hogy utána már könnyebb lesz.Miért buknál bele? Szereted őket, megpróbálod a tőled telő legjobbat adni nekik.Minden nap újra és újra.Ennél többet nem is adhatnál!