Ez a viselkedés csak az én környezetemben lévő gyerekekre jellemző, vagy manapság már ez az általános? Lent leírom

Nekem fiam de sose volt ilyen, pont hogy fordítva, ha vki rombolt esetleg akkor teljesen kiborult hogy elrontották az epítmenyt vagy elmozdult a társason ez-az. De vannak osztalytársai akik ilyenek és pl szülinapi buliban rombolnak, az én fiam nagy ívben kerüli az ilyeneket és sosem hívja át ezeket a fiúkat.

Ez sztem se normális, később sokkal rosszabb lehet és aztán másokat fognak esetleg verni vagy nem is tudom...

Sajnos az én fiaim is pont ilyenek, ha nincsenek nagyon szoros kontroll alatt. Nekem meggyőződésem, hogy a legnagyobb aki igazán problémás, a két kisebb pedig csak megy utána. A nagy egyedül is ki tud borítani bárkit bármikor, a két kicsi együtt sem ér a nyomába.

Sajnos én ezek miatt már nem is nagyon járok velük nyilvános helyekre, vendégségbe, mert nem akarok folyton égni. Sok szülőt ez pont nem érdekel, engem baromira zavar, mert én a szüleim büszkesége, eminens illedelmes kislány voltam, és hasonló gyerekekre számítottam. Érdekes amúgy az is, hogy akkor kezdtem el én is komolyabban foglalkozni a nagyfiam viselkedés problémáival (nevtam, pszichológus), miután a kicsik is növekedtek, és láttam, hogy nem "ilyenek a fiúk, majd kinövi", hanem valóban nem kötelező megvadult dühöngő őrült módjára játszani. Egyébként nálunk a nagy valószínűleg hiperaktív figyelemzavar miatt olyan, amilyen, bár a teljes diagnózist még nem kaptuk meg. Az ilyen gyerekekkel pokoli nehéz együttműködni, illetve őket együttműködésre bírni. Sokszor nekem is a "troll" és "szabotőr" kifejezések jutnak eszembe. A két kisebbnél az esetek többségében elég a magyarázat, következetesség. De mivel hárman vannak, ez nem ilyen egyszerű, és pont a legnagyobb a problémás, aki ugye egyfajta példa a kicsiknek. Bocs, hogy ennyire eltértem, remélem azért hasznosnak tartottad elolvasni.