Házasként örökbeadni a babánkat? Hogyan döntenétek?

Házasok vagyunk, viszont nem szeretnénk gyereket. Mindig is így éreztük, de tudjuk, hogy ez változhat, akkor pedig természetesen belevágnánk. Ezt csak azért írom le, hogy ne habzó szájú gyerekgyűlölőként képzeljetek el minket.

A lényeg: terhes lettem, és már kicsúsztunk az időből, nem tudjuk elvetetni. (Ezt tettük volna, ha időben észrevettük volna a terhességet)

Szóval vagy megtartjuk, vagy lemondunk a babáról a szülés után. Ezen dilemmázunk.

Megpróbálom megfogalmazni amit érzek: Ha elképzelem, hogy szülés után elviszik a babát és nem látom többet akkor elfog a pánik, viszont már a gondolatától is depressziós, szomorú leszek, ha arra gondolok, hogy nekem 0-24-ben egy csecsemőt kell majd életben tartanom. Egy porcikám sem kívánja a babázást, egyikünk életéből sem hiányzik a gyerek.

A nyílt örökbe adás a legrosszabb opció, annál rosszabb nincs, ha van is meg nincs is gyerek, ezt rögtön elvetettük.

Az a célunk, hogy ebből a reménytelen döntésképtelenségből valahogyan átbillenjünk a mérleg valamelyik oldalára, és elköteleződjünk véglegesen az egyik döntés mellett. Tehát vagy megtartjuk, de akkor szeressük és várjuk, vagy mondjunk le róla, de akkor ne kínozzon utána évekig a lelkiismeretünk.

Nem tudom tudtok e segíteni, remélem nagyjából érthető ez a katyvasz. Lehet, hogy nem ez lesz az utolsó kérdésem erről a témáról...