Más örökbefogadott gyereknek is vannak szobatisztasági problémái közösségben?

Húsz hónaposan fogadtuk örökbe a kisfiamat. Érett, értelmes gyerek, pont két éves korára stabilan szobatiszta lett itthon. Két és fél évesen bölcsibe írattuk, ahol legnagyobb kétségbeesésemre elkezdett bekakálni, de csak a közösségben. Mivel a bölcsődében ragaszkodtak hozzá, hogy emiatt visszaadják rá a pelenkát, én pedig megijedtem, hogy így vissza fog fejlődni, villámgyorsan kivettem, életünk fáradtságos átszervezésével megoldottuk, hogy itthon maradhasson, ahol nem volt vele probléma. Azóta elmúlt három éves, úgyhogy most elkezdte az ovit, és sajnos ismét elkezdett bekakálni. A helyzet kicsit jobb, mert itt már volt többször, hogy kiment a mosóba a nagydolgát elvégezni, de a bő két hét alatt kétszer is bekakált, és a mai mélypont az volt, hogy egy sikeres, száraz nap után itthon, este nyomta bele a bugyijába. Erre igazán nem számítottam, nagyon elkeseredtem. Teljesen megfelelő a fejlettsége, mesét mond, alakokat rajzol, élénk és okos, napközben alváshoz sem kell pelus. Miért lehet ez? Az örökbefogadás simán ment, több hétig szoktattuk be, szívesen jött velünk, látszólag nem érte trauma. Bár picit érzékeny, szerintem kiegyensúlyozott. Vagy lehet, hogy ez az adoptációval nem is függ össze? Eddig mindig annyit mondtam neki, mikor bölcsiben/oviban megkaptam a piszkos bugyit, hogy semmi baj, legközelebb majd sikerül eljutnia a vécéig, de ez az itthoni baleset már túllépte a tolerancia határt, nyugodtan, de határozottan mondtam neki, hogy most bizony szomorú vagyok. Rámutattam, hogy az oviban mindenki más kimegy a vécére, és kínomban, habár tudom, hogy vesztegetni nem szabad, felajánlottam neki, hogyha többet nem csinál ilyet, akkor megkapja azt a játékot, amit már hetek óta kér tőlünk. Ettől felélénkült, és többször is ígérgette, hogy többet ilyen nem lesz. Más örökbefogadó családban történt esetleg hasonló, és meddig tartott a probléma? Azzal, ha ígérek neki valamit a teljesítményéért cserébe, ugye nem okozok még nagyobb kárt?