Miért van az nőkben, hogy örökbe adják a babát mindenki le fogja nézni? Sőt mindennek lehordják a háta mögött?

Amikor tévében nyomatják, akkor is rengeteg a fogalomzavar, tárgyi tévedés, jelentéktelen dolgokon lovaglás a valóban fontos tisztázandók rovására, aztán vége is a csekélyke műsorblokknak, amit talán szerencse is, hogy akkor se sokan néznének, ha hibátlan és teljes lenne.

Fészen nem nyomatják egymásnak az emberek a témakört, vagy legfeljebb csak a feje tetejére állt világ szörnyűségeit, mert az eléri az ingerküszöbüket. A valóság maradék 98%-a pedig lehetne bármilyen jó (nyilván azért sehol nem felhőtlen a helyzet, és vannak jócskán titokban maradó szörnyűségek, meg persze az ingerküszöbök alattiak).

Maximum az érintettek kezelik ezt profin. Meg is tanítják rá őket igen komoly színvonalon. Ők felfogták, mi egy krízisterhesség, és nem táplálnak a vér szerinti anya iránt haragot magukban (talán van egy kis harag, de nem azon lovagolnak magukban sem). Őket kiképzik arra, hogy evidencia, hogy a gyermekük tudja, hogy örökbe fogadták. Van a gyereknek egy saját meséje, ami az ő története, szerves része a napi meseadagnak. Sokan külön kérni szokták, hogy az ő meséjüket mondják nekik, ez nagyon jó dolog. És nyilván senkinek sincs mitől félni, kérdezhet bármit, van az igazság, azt válaszolod számára jól érthetően, kimondottan a kérdésre szorítkozva, gyors, egyszerű válasszal, aztán ő pontosan tudja majd, mennyit akar tudni, félnivalója ugye nincs, kérdez tovább ha baja van, tehát nem kell túlmagyarázni se semmit. Tiszta fogalomkörrel a fejben (te vagy az igazi szülő, a vér szerintiek a meséjében is mint "a néni" "a bácsi" jelennek meg) nem igazán van ok pánikra.

Azt mesélik sokan (én még örökbefogadás előtt állok, a tanfolyam után vagyunk nem sokkal), hogy a legdurvább az, hogy számtalan óvónő, dajka, tanár, orvos, tehát elvileg jól képzett szakavatott, teljesen blőd módon tud ökörségeket mondani és kérdezni, és sokszor újra meg újra elmagyarázza neki a gyerek is, a szülők is, hogy mi van igazából, aztán csak megint beletekeredik a tévedéseibe. Majd mi is kitartóan hajtogatunk triviális dolgokat: én vagyok az apja, én vagyok az anyja, a saját gyerekem... Jó eséllyel cigány származású lesz, tehát ez is újabb ismételgetős játék: nem, nincs tolvaj gén, ahogy botanikus gén sincs. Nem, nem agresszív, csak egészséges, és mellé külön nagy a mozgásigénye, pont mint annak a három gyereknek ott, akik együtt tök jól el is vannak. Vagy épp: nem, nem mulya, csak nyugodt természet, nem fecseg fölöslegesen, hajlamos minősítés nélkül befogadni, ami van. Nem, nem azért nem megy neki a matek, mert genetikailag egy olyan népcsoport tagja, akiről íratlan statisztikák egyértelműen mutatják, hogy tökfejek a matekhoz, hanem mert nála okosabb emberek szinte kivétel nélkül ezt a visszajelzést adják neki a matektudásáról. Fura legalábbis, hogy a genetikailag erősen hasonló indiaiak közt félelmetesen nagy koponyák születnek többek közt matekközeli területeken is. Körülöttük nincs semmiféle "befogadó" nép, aki elmondaná nekik, hogy ehhez ők kevesek.

És csupa ilyesmi. Kérdésedre visszatérve: valószínűleg lehetne mindenkinek évente háromszor elismételni valahogy, hogy normális emberek nem nézik le egymást semmiféle származási kérdés miatt (se szín, se örökbefogadottság, semmi), és normális emberek nem is nagyon keresik azok társaságát, akiknek eddig terjed a gondolkodásuk. Normális emberek a gyerekeiket is megtanítják, hogy ne nagyon figyeljenek olyanok szavaira, akik nem igazán akarnak alap dolgokat megérteni, helyette inkább olyasmi ellen harcolnak, ami egész egyszerűen nem is létezik, csak a fejükben. Résen kell lenni persze, de attól senki ne érezze már kevesebbnek magát, mert pár nagyhangú bolond időnként rászáll!

Kezdjük elölről a történetet kövérrel, vörössel, alacsonnyal, magassal! Most senki ne merjen szülni, mert mi van, ha magas lesz?

7!

Az örökbefogadás és a neveloszuloseg nem ugyanaz. Örökbefogadashoz nem kell nevelőszülői tanfolyam és a világon semmi extra támogatást nem kap az orokbefogado szülő

10es vagyok: Biológiai anyám megszült 26. Hétre 900 g 34 cm voltam.

Szülés után 2. Napon már elment a Kórházból és többet nem jelentkezett.

Állítólag 35 év körüli volt és Én voltam a 4. Baba. A Felesleges 4.

Valószínűleg csak Becsúsztam.

Életem első 2 évét Gyermekotthonban töltöttem.

2 éves voltam amikor Örökbefogadtak.

Anyukámnak 19 évesen Ciszták miatt életmentő műtétként Ki kellett venni a Méhét Petefészkeit egyszóval mindent.

Így Soha Nem lehetett volna sehogy se gyereke. 10 évvel késöbb 29 éves korábán derült ki hogy Rákos

De nem mondott le Arról hogy családja legyen.

1996 április 2.án végérvényesen hozzájuk kerültem.