Úgy érzem, elutasít a 3 éves kislányom, legalábbis nem szeretetteljes a kapcsolatunk. Mit tegyek?

Az én lányom is hasonló volt, pedig ő itthon volt velem 3 éves koráig.

Sose szerette az ölelgetést. Ellökni, nem lökött el, de nem is volt az a nagy bújós.

Találj ki valamit, amihez kell az érintés, de mégsem ölelés. Pl. mi csikizőset játszunk, ez a mi közös érintkezésünk.

Neki is az apja az, akivel bensőségesebb a kapcsolatuk. De 3 éves kor körül jön a "szerelem" érzés az apa iránt.

Jajj ugyanmár. 3 éves! Az a felnőtt, aki nem tudja elérni, hogy egy 3 éves megkedvelje, annak valami baja van!

Figyeld meg mit csinál a férjed, vagy gondolkodj józan paraszti ésszel, mivel teremthetsz kapcsolatot.. csináld te is. Én a duzzogásból, mikor utál is ki tudom csalni a gyereket..(amikor persze van türelmem és kedvem).

Első körben keresd és igényeld a társaságát SOKAT. Mindenki másra vevő, van aki látványosakat szereti, van aki visszahúzódóbbakat. Ülj le mellé és játssz csendesen magadban, majd hangosab, “csalogatva”, magadban, hogy biztosan felkeltsd az érdeklődését. Legyen bohóckodós, vicces szerepjáték, beszélj magadban hangosan! Legyen műsor számára, amire magától érdemes figyelnie, mert olyan jófej és vicces dolgokat csinálsz, mondasz! Aztán szólj a gyerekhez a játékokkal, vond be nevettetve. Aztán ha kikacagta magát, adj neki vicces nevet, tedd le a játékokat és mondd, hogy “anyának vacsit kell csinálnia, mit szeretne dórika kisasszony vacsorázni, ezt vagy azt(az egyik legyen a kedvence)?”

Innen már meg van alapozva a jó hangulat, kicsit cukkold, sokat dicsérd, nevettesd meg, kérdezgesd, beszéltesd, de csak úgy viccesen. Süss el annyi viccet, amennyit csak tudsz, kérj gyakran bocsánatot, mittudomén ha a haját tésztához hasonlítottad, amit majdnem megeszik, azért kell összekötni és mert a szájába megy, akkor mondd, hogy bocsánat, nem volt szép tőlem, megbocsátasz? Ha azt mondja nem, mondhatod, hogy biztos csak a ketchap hiányzott a tészta hajáról, akkor vicces lett volna, meg ilyen marhaságokat, hadd intsen le, hadd legyen kevésbé kötött a beszélgetés..

Nagyon tuti módszer a kezdetben a játékaihoz érünk, majd utána hozzá(pl a hajához, ha ez a vicc), vagy a kezéhez, ha bacis kézzel cukkolod), aztán utána mehet majd az ölelés, nagyobb érintések.

Ha elszokott tőled, vagy meg van bántva, vissza kell csalogatni, jó hangulatba hozni, majd személyessé tenni a kapcsolatot sok őszinte megnyilvánulással.. Mondhatsz olyat, hogy jajj sajnálom nagyon rossz vicc volt, tudod a te hajad igazán különleges, melegbarna, mint az enyém. Ezt mindig is imádtam, hogy egyforma a hajunk(vagy bármi), már egész kicsi baba korodban csodáltam, ahogy sütötte a nap. Nézd meg lámpafénynél is látszik(látod ez a tiéd, ez meg az enyém.. Csak lökd a sok hülyeséget, meg megható dolgot, ami visszavisz a gyerekedhez. Nagyon szuper kiskori emlékeket visszaidézni, fotózhatod is magatokat az újakhoz..

Tényleg ha úgy érzed eltávolodtatok, te vagy a felnőtt, neked kell felépítened a kapcsolatot és küzdeni a gyereked szeretetéért. Pláne hogy eddig csak ragaszkodás volt inkább, most kezditek megismerni egymást, most válthat át igazi mély szeretetbe a dolog, ha ismered ő, és ő is téged. Ha csak keveset tudsz vele lenni, az legyen a legszuperebb pár órája a napnak számára, de ez nem azt jelenti, hogy engedj meg mindent, csak tedd mókássá, majd bensőségessé az időt!

"Nehezen illeszkedik be az óvodában (az óvó szerint nem tud barátkozni)"

Erre válaszolok inkább, mert nagyon kevés az infó arról, miként éled meg nem elég szeretettelinek a viszonyodat a gyerekeddel. A kötődés érzete szubjektív, bár lehet objetív vonatkozása is. Nagyon összetett kérdés, személyesen kellene ismerni téged, esetleg javaslok pszichológust számotokra, ha gondolod, mert egy összetettebb lelki feltárás segíthet.

Szóval most erre:

"Nehezen illeszkedik be az óvodában (az óvó szerint nem tud barátkozni)"

Vagy félreétetted az óvónőt, vagy pedig nem igazán kompetens az a pedagógus. Ugyanis minden óvodapedgógusnak tudnia kell, hogy a gyerekek túlnyomó hányada csak kb a 4. életévétől játszik együtt a többi gyermekkel, alapvetően onnantól "barátkozós". Valamelyest más a helyzet testvérek esetén, sok midentől függ, ha van tesója egy gyermeknek (mikor, hány évessel hány éves hogyan viszonyul).

Tehát ez egy "csúsztatás", vagy inkább féligazság (szándékosan, vagy nem szakmai hozzáértésből eredően), hogy baj volna, ha egy 4 év alatti nem nagyon barátkozós a többi gyermekkel. Sőt, a felnőttekkel is "válogatósak", életkori sajátosságok miatt.

A lényeg, hogy ne ebből indulj ki, hogy barátkozós-e jelenleg a gyermeked, vagy nem.