Mit tegyek, hogy ne szomorkodjon?

Kimondtad a kulcsszót, okos kislány így hát simán manipulál téged. Ne engedd neki, hisz tudod hogy ott jó helyen van, ezt mondogasd neki. Ha nem látja rajtad, hogy sajnálod feladja.

Egy óvónő

3-as, hát én mindig sajnálom nemhogy a kisgyerekeimet, de felnőtt rokonaimat/családtagjaimat is, ha szomorúak. Elég lelketlen hozzáállás, amit te írtál. Pont, hogy meg kéne érteni a kis 3 évest, hogy neki ez iszonyú nagy változás az életében!

Kérdező!

Először is, mindig hangsúlyozd neki, hogy ugyanúgy szereted, mint eddig, csak az élet rendje ez. Példának hozd az apját, aki mindig is eljárt dolgozni, és csak délután ért haza a családhoz, pedig ő is ugyanúgy szereti őt. Mondd el neki, hogy mostantól már a te életed is ilyen lesz, és ezért kell neki óvodában lennie, mert egyedül nem hagyhatjátok.

És persze próbálj minél intenzívebben foglalkozni vele délután, este, hétvégén.

Kérdező, ez a gyászhoz hasonló érzelem (veszteség-élmény), hiszen lényegesen kevesebbet kap belőled, mint eddig. Hiába látja be ésszel, hogy ennek így kell lennie, attól még az érzelmei ilyenek. Ahogyan te is elfogadod, hogy az élet rendje, hogy a 80 éves nagypapád meghal, de attól még szomorú vagy emiatt egy darabig.

A megoldást, mint a gyásznál, most is az idő fogja elhozni. Megszokja majd ezt a rendszert, talán előbb-utóbb fölfedezi az ottani játékokat, és elkezd velük játszani. Onnantól már jobban fogja érezni magát. Ne siettesd ezt a folyamatot, joga van az érzelmeihez, addig is legyél vele megértő, otthon sokat szeretgesd.