Óvoda a nyáron,2,5 hónapot legyen otthon a gyerek. Hogyan? Igaza van az óvónőnek?

ÓÓ nálunk is ez van meg még van aki fokozza is, múltkor hallottam ahogy egymás között zúgolódtak az óvónők miszerint ÚGY KELL GYEREKET vállalni pláne 2-t hogy az ILYENEKRE fel kell készülni hogy nyáron a gyerek otthon lesz/van stb. Tehát ergo csak az vállaljon gyereket akinek 1. bőre alatt is pénz van és nem gond minden hétre átlagosan 13-14 ezer ft-ért táborba küldeni a gyereket a szünet idején és/vagy bébiszittert fizetni mellé szintén kb. ennyiért vagy még többért.

2. akinek a nagyszülők közül legalább 2 él fitt friss hogy elvállalja a gyereket de annyira azért már ne legyen fitt hogy dolgozzon is hiszen akkor megint csak nem fogják hetekre elengedni szabadságra...

Na akkor hányan maradunk aki vállalhat gyereket??

Itt nálunk is ezt mondják (szerencsére a 2 gyerekemből csak az egyik óvónő gárdánk ilyen "kedves") hogy micsoda szenvedés szegény gyerekeknek nyáron oviba jönni amikor úgy várják hogy otthon lehessenek , illetve ez a 2.5-3 hónap nekik is jár mint SZABADSÁG (a gyereknek úgy érti).

Ezt én még iskolában alá is írom, mert a tanulás valóban komoly munka, de azért az óvodás egész napos kötetlen játéka ( a kisebbem 3.5 éves a nagyobbam 5.5 kis és középső csoportosak szóval megfeszített munkáról szó sincs, teszem hozzá, szerencsére, mert nem is kell ennyi idősen).

És akkor tavaly még ugye itthon voltam így nem volt gond, de idén bizony már dolgozunk. A férjem 1 éve kezdett új helyen, nem pattoghat hogy ő márpedig ekkor akkor akar elmenni.

Nálunk egyik kolléganő most kapott nemrég trombózist így át kellett variálni a szabadságolást nekem se adnak ki annyit amennyit gondoltam.

Nagyszülők közül él ugyan 3 de ebből 2 demens és öregek otthonában él a harmadik aktív dolgozó és szintén nem ugrálhat mert kiteszik és keresnek helyette mást.

2 táborba tudtam őket beíratni egyik egy úszós másik egy ilyen mesetábor szerű reggel megyünk délután 4re kell értük menni és ez 14 ezer fejenként azaz 56 ezer ft-ot fogok kifizetni hogy 2 hétig történjen is velük vmi. Én kiveszek 2 hetet egyet most június végén egyet meg aug.közepén, elvileg aug. végén egy pár napot TALÁN mehetnek barátnőmékhez de ha nem (mert betegség bármi közbe jön) akkor ott nem tudom mi lesz.

Apa kivesz egy hetet amikor én dolgozok, és egy hetet amikor én is hogy együtt is tudjunk lenni.

És ennyi.

Az összes többi héten menni fognak. De már most elmondták az óvónők a kicsinél hogy a héten ne is jöjjön már mert szinte senki sincs a csoportjában...

Nem tudom mire jó ez a lelkifurdalás amit szándékosan keltenek az emberben :( Nem itthon ülök egyedül miközben ők az oviban, hanem melózok...

Ja, hát én is jobban szeretnék a gyerekkel jönni-menni 2,5 hónapig!

Ja, és persze megoldható az is, hogy a gyerek táborról táborra menjen egész nyáron hétfőtől péntekig, mennyiért is????

A bébiszitter is megoldható, mennyibe is kerülne hetekre?

Na és az is megoldható, hogy a család vegye ki sorban a szabadságokat (mert mindenkinél ott áll sorban a nagypapi-nagymami-nagynéni), áá, dehogy akadékoskodik néhány munkaadó, hogy ha olyan a szakma hogy nyáron van a főszezon ne húzzon már el hetekre, meg a család EGYÜTT se akar elmenni egy hétre, amikor közösen veszik ki a szabit.

Azt vettem észre, hogy aki ezt magától nem érti meg, annak fölöslegesen is magyarázod. Nekem pl. olyan volt a munkám, hogy júliusban 3 hétig meghalni sem lehetett, mert negyedéves zárás volt, olyankor egy napra sem mehettünk el. Előtte-utána igen, akkor nem. A férjemnek meg a nyári szezon a húzós, egész télen a s.ggét vakarta a munkahelyén, nyárra nem engedtek el senkit huzamosabb időre. Örültünk, hogy ha egy hét közös nyaralást össze tudtunk egyeztetni, ő is a kollégáival, én is az enyémekkel, hogy egy időben kapjunk szabit.

Előzőnek: Igen, egyrészt lehet az is, hogy sok családban "valahogy" meg tudják oldani, mert az egyik szülő pedagógus, munkanélküli, elérhető a nagymama, stb... És akkor az óvónő nem érti, hogy ha Pistike anyukája megoldja, akkor a Katikáéknál ez miért gond.

Én még arra gondolok, hogy a megváltozott körülményekhez nem igazán alkalmazkodtak a gyermekintézmények. Pl. régen sok osztálytársam anyukája volt háztartásbeli. Na meg legrosszabb esetben valamilyen tökvakarós-láblógatós munkahelye mindenkinek volt ahonnan nem nagyon rugdosták ki az embereket, na meg legalább tanácsi lakása, amit simán fizethetett a tökvakarós munkáért kapott forintocskákból.

Most nem igazán ragaszkodnak a munkavállalóhoz a cégek, ha nem teljesítesz, sokat hiányzol, van másik akinek nincs gyereke és simán bent marad túlórázni amikor kell... És ha nem tudod fizetni az albérletet, devizahitelt, pillanatok alatt az utcán lehetsz, a gyerekek meg állami gondozásban.

"Megoldási javaslat saját gyerekkoromból: volt, hogy megosztva voltunk gyerekek az anyukáknál,"

Ezzel az a probléma, hogy két dolgozó szülő szabadsága is nehezen összeegyeztethető. Pl. nekem a zárásokhoz kellett alkalmazkodni, maradék időben a kollégákhoz. Ezt egyeztetni kellett a férjemmel, aki szintén akkor mehetett szabira, amikor az ő kollégái nem. Tehát örültünk, ha kettőnknek egy nyárra egy teljes hetet közösen kivehettünk.

Na ezt még egyeztetni más családokkal elég nehéz, ahol hasonló a helyzet. Ráadásul nálam a környékbeli családok nagyon kedvesek, jól elbeszélgetünk egymással. Viszont nem biztos, hogy azzal az anyukával szeretném hogy töltsenek egy hetet, aki a sajátját is nehezen viseli, a csúszdáról majdnem fejest ugrik a gyereke mert anyuka neki háttal cseveg, vagy olyanokkal tömi a gyerekét, amihez nem kell biomaminak lenni, hogy felálljon a szőr a hátadon. Vagy apuka állandóan otthon van, de minden egyes mondatban ott a b+ te k.csög, mert egész nap a tévét bambulja és így kommentálja a műsorokat. Vagy épp jól elvagyok anyukával, de a gyerekeink utálják egymást mint a fene. Na meg ha minden stimmel is, az egyikünknek 3 éves fia, a másiknak 6 éves lánya, a harmadiknak meg 9 éves fia és egy 2 éves lánya van... hasonló korúakat még elszórakoztat az ember, de pedagógusi végzettség nélkül, saját lakótelepi kis lakásban (vagy elvinni őket, de a kisebbek nem biztos, hogy megfogják a kezem és rendesen közlekednek) elég nehéz egy csapat gyereket lefoglalni.

" néha mentem a szüleimmel dolgozni (szerencsére apukámmal lehetett és nagyon élveztem, egész nap rajzolgattam az irodájában)"

Nálunk sajnos (? szerencsére?) nem lehet, mert nem igazán örülnek neki. Őszintén szólva amikor van 10 percem hogy kijavítsak egy többszázezer eurós félrekönyvelést és már a külföldi irodából piszkálnak, hogy még mindig nem látják kijavítva, akkor a saját gyerekem épp úgy zavarna, mintha másé lenne ott.

"volt hogy jött rám vigyázni valaki (fiatal ismerős lány)"

Ez a lehetőség most is megvan, csak épp horror áron..

Szóval nagyon nem könnyű, de ezt nehezen értik meg az oviban/bölcsiben. Van akinek megoldható, nálam az a szerencse, hogy anyukám sokat segített, nélküle nem tudom mit is csináltam volna.De sajnos nem mindenkinek van ez a lehetősége, mert vagy dolgoznak a nagyszülők, vagy már nem, de nem is bízható rájuk egy gyerkőc pl. az egészségi állapotuk miatt.