Szerintetek melyik a helyes hozzáállás? Tényleg mi neveljük rosszul a gyereket?

én pont ezt tanácsoltam egy anyukának, akinek mindig bántják kislányát iskolában, szóval azt írtam, hogy én "kiképezném a lányom" értettem ez alatt, azt hogy igenis álljon ki magáért, tanulja meg hogyan védje meg magát és még azt is hogy meggondolják mégegyszer.

lepontozott mindenki.(lehet ki kellett volna fejtenem..a sok gyk-snak..)

Szerintem teljesen igazad van.

Anyukám egy rettentő jámbor nő,és ő is mindig azt tanította,hogy nem szabad senkit bántani,inkább ne figyeljek rá stb.

Ennek az lett az eredménye,hogy az általános iskolát végig szenvedtem.Folyamatosan én voltam a célpont,mert én nem bántottam senkit(mivel a kezdetektől arra neveltek,hogy nem szabad,és ezt a példát láttam otthon is,számomra "lehetetlen" volt az,hogy visszaadjam,a kapott dolgokat.Ez komoly erkölcsi tépődést is okozott,ami már így utólag baromságnak tűnik)A lényeg,hogy egy idegroncsként jöttem ki a suliból,aki pánikrohamokkal küzd,szociális fóbiája van,és rettentő nehezen barátkozik,mert mindig célpontnak érzi magát,ezért nem bízik senkiben.Folyamatosan magamban keresem a hibát,és nulla önbizalmam van.Tényleg ez lenne a helyes?Szerintem baromira nem.És elhiheted,bármennyire szörnyű,de soha nem felejtem el,hogy ez részben az anyám műve.Egy részt nem így kellett volna nevelni,másrészt hagyott 8 évig szenvedni,anélkül,hogy próbált volna segíteni.Annyit csinált,hogy amikor 7 évesen folyamatosan azt éreztem,hogy nem kapok levegőt,meg gombóc van a torkomban,hogy elvitt pszichológushoz(vagy pszichiáterhez,erre már nem emlékszek,de mindegy is..)és benyugtatóztak.Senkinek nem kívánom azt az érzést.Csak ültem a kanapén,és nem éreztem semmit,nem gondoltam semmire,csak "léteztem"

Így lehet egy amúgy egészséges gyereket egy életre ronccsá tenni.

Igenis védje meg magát a gyerek,és üssön vissza,minthogy az egész élete egy szenvedés legye,és felnőtt korára egy idegroncsként végezze.

Nekem lányom van ugyan, de szerintem a te okfejtéseddel az a baj, ahogy te is írod, hogy erőszak erőszakot szül, ráadásul a kapott pofont mindig nagyobbnak érezzük, mint az adottat, és főleg gyerekek, de felnőttek között is örök vitatéma, hogy ki kezdte. Szóval ő már egy csúnya nézést is agressziónak élhet meg és jogosnak érezheti érte a taslit.

Én arra nevelem a lányomat, hogy ha bántják, forduljon egy felnőtthöz segítségért. És hagyja ott a marakodót, ne játsszon vele.

akit évek óta rúgdosnak és semmi nem történik, ott nagyban fölmerül a nevelők, de még a szülők felelőssége is, akik ezt tétlenül nézik! Ha az én gyerekem ilyenben részt venne, úgy megbüntetném, hogy egy életre megemlegeti!