Ti mit tennétek? Mit mondanátok?

Oh...nem. Igazad van,legalàbb 18 éves koràig titkolni kell előle a halàlt. Persze majd egy egy nemzeti ünnepen is pl Petőfiről is hazudja azt a pedagógus, hogy él valahol...

Komolyan ennyire ostoba vagy?( erre nem lehet màst mondani)

A halàl természetes velejàrója az életnek, ezt a gyerek is tudhatnà, ha nem titkolóznànak előtte.

Persze nem temetésre meg hullahàzba kell vinni, de egy döglött galambot, egeret vagy a konyhàban pl csirkével azért lehet talàlkozni.

Ebben a sztoriban az az egy fura, hogy miért nem a feltàmadàs maradt meg benne. Azon meg minden gyerek kb ennyi idősen àtmegy, hogy ő és a,szerettei is halandók.

Jól gondolom, hogy még nem találkozott ilyesmvel korábban, mert még nem veszítettetek el senki olyat, akire emlékezhetne? Teljesen rendben van, hogy a halál emlegetése felzaklatja, ha most hall róla először, de ezen át kell esni, nem az a megoldás, hogy felnőttkoráig titkoljuk előle. Nem hinném, hogy bármi rosszat tett volna az óvónő.

Amúgy mesékben sem találkozott még a halállal? A legtöbb klasszikus mesében vagy népmesében megjelenik.

Kizartnak tartom, hogy kimaradt volna a feltámadás rész, hiszen az az egyik leglenyegesebb dolog.

Ha már találkozott a halállal, nem is értem, miért nem tudsz vele leülni és beszélni. A gyerekek 90%a előbb utóbb oda jut, hogy a szülő meghal, ilyenkor evidens, hogy arra kér, te ne halj meg. Elmondod neki, hogy te nagyon vigyázol magadra és még nagyon nagyon sokáig együtt lesztek, ennyi. Mi a probléma?

Szerintem meg ha az óvónő tudja, hogy a kicsi autista (tehát különleges figyelemre van szüksége és máshogy reagál egyes helyzetekre) akkor ennek megfelelően kellett volna foglalkoznia vele.

Tenni már sajnos nem tehetsz semmit (az óvodában). Beszélgess a kisfiaddal, ennyi.