Miért nem mondta senki, hogy ilyen nehéz a gyereknevelés? Úgy érzem nem bírom.

Nem, azért ezt nem nagyon mondják. Illetve aki mondja, azt le szokták hurrogni, minek szült ez gyereket stb.

Őszintén meglepődtem, hogy most itt nem ilyen válaszok jöttek.

Egyébként ez az anyaság micsoda gyönyörű dolog kb. a kommunizmusban kezdődött, sok gyereket akartak, kitalálták a 3 éves GYES-t, és jött a reklámkampány, hogy ez milyen boldogító dolog. Az ellenkezőjét mondani illetlenség. Aki kiejti a száján, hogy ez fárasztó, az rossz anya.

Egyébként nekem 2 adhd-s gyerekem van.

És ahogy az egyik előző leírta, voltak jelek. Se a gyerekorvos, se a védőnő nem figyeltek fel rá, persze én voltam a hibás. Anyuka ideges, azért zaklatott a gyerek! Persze, hogy ideges vagyok, amikor soha nem tudok pihenni!

Az első gyerekem az első 6 hetet nonstop végigordította. Senki nem tudta mi a baja, anyuka ideges, ennyi volt a diagnózis. Vagy talán fájt a hasa, fene tudja. Kb 3 hónapos korára normalizálódott a dolog, de mindig nehézfejű, akaratos gyerek volt, és marad is.

A második gyerekem meg felcserélte az éjszakát a nappalokkal. Vele még rosszabb volt, ő 3 éves koráig nem aludta végig az éjszakát. Minden éjjel több órás bömbölés volt, amit semmivel nem tudtam lecsillapítani. Azt sem tudtam mi a baja. Amikor már tudott beszélni, akkor sem mondta.

És én azt hittem, hogy ez normális, mert mindenki lerázott ezzel, és én is azon gondolkodtam, hogy ki az a marha, aki szül 3-4 gyereket, hogy hogy nem bolondul bele, én a kettővel nem bírok.

Hozzáteszem, senki nem segített, egyedül voltam.

Aztán szült a húgom egy gyereket. Hallod! Álom gyerek. Újszülöttként aludt-evett, a húgom már a 3 hónapos gyerek mellett dolgozott otthon. Én örültem, ha összesni volt időm. Most két éves, hát néha van egy-két apróbb hiszti, de a húgom már ezen ki van borulva, hogy nem bírja. Hát, látta volna csak az enyémeket!

Szóval amit én mondani tudok. Ez előfordul, nyugi. Ne gondold, hogy te csinálsz valamit rosszul, de ha tudsz kérj segítséget, nagymama, apuka, akár babysitter, nem szabad rá sajnálni a pénzt. Háztartást hagyd a fenébe, rendelj kaját, takarítás csak a legszükségesebb, ha a baba alszik,pihenj te is. Járj el, ha tudsz, akár a gyerekkel, sajnos jön a rossz idő, de baba-mama klub, ringató, bármi, ahova tudsz menj.

Nálunk a sok sírás, kevés alvás akkor volt jellemző, amikor a kisfiam nem evett eleget. Kevés volt a tejem, és sok gond volt a szoptatással, így pótlást is kapott, de ahogy átálltunk csak tápszerre és elkezdtem igény szerint etetni, ez megoldódott. Beszéltem a dokival is, mert sejtettem, hogy kevés neki az egy etetésre javasolt tápszermennyiség, azt mondta, próbáljam ki, mennyit tud megenni. Hát, jóval többet evett (néha ijesztően sokat), utána pedig többet és jóval mélyebben aludt, és könnyebben el tudtam altatni. Hasfájás semmi. Végre meg tudtam mozdulni a lakásban, nem ébredt fel minden apró zajra, aludni is többet tudtam, mivel már az éjszakát is gyakran végigaludta.

Mielőtt erre rájöttünk, kínkeservesen telt az első 3-4 hónap. Utána mintha kicserélték volna a kisfiamat. Jó kedve volt, mosolygott, ritkán sírt.

Te már tápszerrel eteted, próbálj te is kísérletezni. Többet adni neki (amennyit kér), vagy ha hasfájásra gyanakszol, másik tápszerre váltani (gyermekorvossal konzultálni erről, ha értelmes), BioGaia cseppet adni neki.

Ne törődj bele, valamilyen megoldás kell, hogy legyen.