Mi a véleményetek a védőnőnk javaslatáról? Rosszevő gyerekről van szó.

Szerintem ez az étkezés(vitamin oké) marhaság. Nálunk is ment a nem kap mást, de SEMMI mást, amíg nem eszi meg, csak vizet ivott és a nap végefelé hányt az éhségtől, gyenge volt és valami irgalmat nyűgös.

Itt sokan megbotránkoznak, de nálunk az vált be, hogy belenyomom(érzelmi zsarolással-leépül a tested, meghalsz, ha nem eszed meg, vagy kisebb korában erőszakkal egy két falat új ételt, és mondjuk a harmadát már magától kéri. Valami hülyeség van benne, teljesen rágörcsöl, szorong, aztán ha már megismerte van, hogy rájön, hogy az jó. Legújabb siker a tükörtojás, jól megmondtam neki a magamét, hogyha itt legyengül a covid miatt(van beteg rokon), akkor aztán nagyobb eséllyel hal meg, ha nem eszik normálisan. 2,5 tükörtojást evett meg magától, másnap direkt azt kérte reggelire, mert finom volt, úgy, hogy előtte soha az életben nem evett se tükör, se főttojást, mert "látszik a sárgája". Rántottát havonta egyszer, ha meg tudott enni, meg bundást azt szokott. Na mindegy, szóval nekünk ez vált be, a védőnő tippje nem.

Aki rágörcsöl az evésre, az újdonságokra, azt nem fogja meghatni az éhség, ez nem dac, hanem valami pszichés szorongás, aminél kevesen erősebbek. Viszont a pozitív tapasztalat után már jobban érzik magukat és büszkék is.

"Én amúgy olyan kíváncsi lennék, hogy ez a sok rosszevő gyerek anyukája mit és hogy főz otthon?"

Két gyerekem van. Egyik bármit teszek elé, befalja, másik fényevő a hozzátáplálás kezdete óta (ő tápszeres volt, a jóevő anyatejes, de ennek se tulajdonítom. Ezt csak arra írom előre, ha netán a másik sztereotípiát dobná be valaki, miszerint az anyatejesek válogatósabbak).

Tehát nálunk egyáltalán nem a főzőtudományomon múlt.

A következetességen se. Nem kergettük a fényevőt se, nem kapott nasit se főétel helyett (meg egyébként se, azt se eszik), se cukros lónyálat, nem könyörögtünk, nem görcsöltünk rá, nem alkudoztunk. Jó példa se használt. Semmi se hatotta meg (most se). Sokszor volt hogy egész nap egy fél banán csúszott csak le. Vékony is. 5 évesen 15 kiló 110 centihez.

Egyébként változatosan főzök, "modern" mód, de az állítólagos gyerekkedvenc kaják se csúsznak (pl: tésztaételek), oviban se eszik.

Nincs gyerekem, de emlékszem jól mekkora probléma volt az étkeztetésem: SEMMIT nem voltam hajlandó enni a csokin és a tésztán kívül 3 éves koromtól 7 eves koromig.

Főztek ram es barmit kerhettem de nem volt etvagyam mert szorongtam a csaladi légkör miatt és mert elképesztően kényes és valogatós voltam az étel kapcsán.

Szerintem tálalj nagyon szépen (egy tanyér se legyen büdös) étkezzen együtt a csalad, ne erőltess rá semmit, főzz a lehető legváltozatosabban és SOSE veszekedjetek evés közben, ha nézeteltérés van a családban azt a kaja utanra napoljátok el. Eközben próbáld megfigyelni hogy van-e valamilyen közös dolog az ételekben amiket eszik (pl. én szerettem ha egy étel színe fehér). Ha nem mutat érdeklődést semmi irant ennek ellenere akkor konzultálj egy gyerekpszichológussal meg egy gasztroenterológussal - biztos vagyok benne, hogy sokkal hamarabb változtam volna ha a szüleim inkabb peldat mutatnak és nem stresszelnek meg erőszakoskodnak. (Bár látom, hogy ezekből rengeteg dolgot csinálsz mar, csak a sajat tapasztalataimat írtam le.)

3 éves korig volt, hogy belenyomtam egy két falattal, mint a gyógyszert, utoljára talán a málnát 4 évesen, azóta bőven elég lelkileg ráhatnom, találtam a googlen képeket a vitaminhiányos testekről, alultáplált gyerekekről, most meg a covidos papa elég nyomást gyakorolt rá ahhoz, hogy megkóstoljon valamit, aztán ha rájön, hogy nem is annyira rossz, akkor megeszi. Egyébként íz alapján és állag alapján is válogat, pl a lekvárt hiába édes, nem hajlandó megenni, se a főzeléket, de a többi étellel azért egész jól működött. Oviban nem pártolják az erőltetett evést(ja, mert nem nekik kell a pótló vitamint belenyomni a gyerekbe), szóval ott kb 10 félét eszik csak, itthon már viszonylag rendben van.

Ami még segít, ha nem látja, mi az. Pl tonhalas zsemlét csak úgy eszik, ha rárakom a tetejét, egy szelet kenyéren vagy fél zsemlén nem hajlandó megenni ugyanazt, mert látja és zavarja az illata.. Szerintem valami gátlás van benne(én gyanítom azért, mert jópárszor "átvertem" egy éves kora körül, beleraktam az almapépbe a gyógyszert, aztán más íze volt, vagy pl két kanál anyatej után kapott egy kanál vitamint, mikor nem figyelt oda, persze lehet, hogy csak beképzelem, de már babának is nagyon óvatos volt és többször megnézte, mit kap, ha nem látta honnan veszem ki, nem ette meg) Akkor még nem volt szívem lefogni, a becsempészős módszert alkalmaztam, és szerintem tönkretettem a bizalmát az ételek felé. Persze 100 másik anya is ezt csinálta, mégis eszik a gyereke, szóval lehet hogy nálunk csak pont pechesen jött ki..

16#-os, én a 15#-ös válaszoló vagyok, sose gondoltam, hogy ezt le kell írnom: gyereket nem tömünk, meg nem csesszük át a kajakkal, mert nekem ez olyan trauma volt amit csak 15 éves koromra tudtam feldolgozni.

Tudom hogyha nem szültem gyereket akkor itt mar nem ér semmit a szavam, de minden így kezelt gyerek nevében szeretném kijelenteni, hogy szégyelld magad.

És nem, nem számít, hogy főz az ember étkezési zavarnál: rohadtul mindegy hogy a halat nyomod le a torkán vagy a kedvenc ételét helyesen elkészítve mert ugyanannyira rossz érzés - nekem legalábbis az volt.

16os!

Te beteg vagy!!!

16os te nem vagy normális. Remélem téged is lefog otthon valaki esetleg kiköt és letöm a szádon valami kaját.

Ne haragudj de te nagyon rossz anya vagy. És ez már gyerek kínzás /bántalmazás

És nem másik 100 anya nem így csinálja