Hogyan éltetek túl a dackorszakot? Van valami tanácsotok?

Alapvetően jó, ha a szülő nyugis természetű. :-)

Amikor a gyerek hisztizik, nem szabad átvenni a hangulatát. Nem szabad belemenni az ő utcájába. Higgadtan és nyugodtan kell elérni azt, amit akarsz. A nyugalmad őt is megnyugtatja, az idegességed fokozza az idegességét.

Mindig egy kicsit kívülről kell nézni a mindennapos küzdelmeket. Évek múlva ezek már lényegtelenek lesznek. Csak akkor és ott van hatása rád, és csak annyi, amennyit engedsz, hogy legyen.

Bár az én gyerekem nem auti, csak többemberes, de a dackorszak iszonyú volt. És 5 éves koráig eltartott.

Szintén bölcsis, majd ovis volt, ahol agyon dicsérték.

Itthonra meg már ördögűzőt akartam hívni.

Tudom milyen, mikor kimerült vagy. És tényleg az esetek nagyrészében megtudod őrizni a nyugalmadat. De ott van az a pár alkalom mikor te is üvöltve bőgnél a sarokban.

Túl lehet élni. Szerintem kifejezett praktika nincs. Van ahol beválik a bünti, vagy h figyelmen kívül hagyod, megöleled. Nálunk semmi. Csak még jobban belelovalta magát.

SEMMI nem segített, csak az idő

Azzal egészíteném ki, hogy a ti mentális egészségeteket is vegyétek figyelembe. Én amikor úgy éreztem hogy robbanok, kimentem az erkélyre, morogtam vagy rágyújtottam (igen tudom, most jön majd az hogy milyen anya vagyok) vagy egyszerűen lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem és vártam mi lesz. Ilyenkor a legtöbbször rám mászott a fiam és nekem is helyére billent a hangulatom.

Találjátok meg, hogy nálatok mi oldja a feszültséget adott helyzetben. Legyen az bármennyire bugyuta vagy kínos dolog. Ha te rendben vagy, a gyermek is rendben lesz.

Kitartást, hamarosan vége ennek a korszaknak is!