Mit lehet tenni? Hisztis és makacs a majdnem 4 éves lányom. Már sokszor nem tudom, mihez kezdjek vele. Még soha nem vertem meg, nem is szándékozom, de már sokszor elborul az agyam, és kiabálok, de az sem számít.

Nagyobbik gyermekem 4 éves kislány. Ő szokott hisztizni, de szerencsére nem olyan nehéz eset, ha mondom, határozottan, hogy ez van, akkor általában kis sírásrívás után beletörődik. A kisfiam nehezebb eset, ő két éves, ha nem úgy van valami ahogy elgondolta, képes órákat üvőlteni, nála azt szoktam csinálni, hogy elmondom ez van, aztán hagyom, had dühöngje ki magát, kis idő múlva már szokott jönni ordítva, akkor szoktam kicsit babusgatni, és elmondani, hogy miért nem lehetett. A figyelemelterelést szokták mondani, de az biztos, hogy van egy pont amin túl az már nem válik be.

A pakolás az nálunk is nehéz ügy, pedig nagyon akarom, hogy megszokják rendszeresen a maguk után pakolást, mert januárra várjuk a kisöccsüket, a fiam lelkes is a pakolásban, ha jó a kedve, a lányom viszont makacsul tud ragaszkodni a nempakoláshoz, vagy elkezd valamivel játszogatni, és neki az a rendrakás. Biztosan következetesebbnek kellene lennem velük, és mondjuk minden nap pancsi előtt rendetrakatni, vagy ilyesmi, de az az igazság olyankor örülök, hogy mindkettőt egy irányba tudom terelni, nemhogy még órákat veszekedni velül, hogy tátha nekilátnak a pakolásnak. Ebben nemnagyon vagyok okos. Mi is próbáltuk a kukás dolgot, de a lányom csak üvöltött, de pakolni nem akart :)

Szia!

Az én fiam is ugyanilyen, amúgy jan-ban lesz 4 éves.

Azt mondják, hogy 3 éves korukra kinövik a gyerekek a hisztit, de szerintem nálunk csak egyre rosszabb lesz, mert ráadásul most már tud és megért mindent.

Ha jó kedve van, akkor bármit megcsinál, szó nélkül megy kezet mosni, pisilni, enni stb, de ha megmakacsolja magát, akkor szinte sehogy sem lehet hatni rá!

Én is a "nem foglalkozom vele" módszerben hiszek, de nálunk nem mindig hat. Képes akár 10-15 percig is sírni valami miatt, pl. hogy mazsolát akar enni vacsora előtt.

De a legrosszabb az összepakolás-vacsora-fürdés-fogmosás-pisi-lefekvés körül van, mert mindegyikért külön-külön meg kell vele küzdeni, még ilyenekért is, hogy levetkőzzön, megmosakodjon, törölközzön, felöltözzön... Úgyhogy mire végre ágyban vannak (a kicsi 10,5 hónapos) én már kivagyok idegileg :)))

Nálunk is hasonló a helyzet mint az utolsó válaszolónál. A fürdés körül kezdődnek a gondok, illetve az öltözködés, vetkőzésnél.

De mindent összevetve azt figyeltem meg, hogy amikor én idegesebb,feszültebb vagyok valamiért akkor azt ő is hihetetlen módon megérzi, és ő is ideges és feszült lesz, és bármennyire álcázom a gondomat nem megy. A vége: mindenki feszült, ideges,a lányom nem fogad szót, aztán jön a sírás rívás. Sokszor azon gondolkodok mit gondolhatnak a szomszédok:)

És lányom most múlt 3 éves, eddig angyal, de most ördög. Most kezdtük az ovit, ez miatt is idegesebb voltam, biztos közrejátszott. Tudom előszőr nekem kellene lenyugodnom, mert így nem megy...