Mit tehetnék 7 éves lányom minden reggel hasfájásra, hányingerre hivatkozva hisztizik?

Én is utáltam 6-7 évesen úszásra járni,nálunk ráadásul kötelező volt. Bár én nem hisztiztem,de rendesen rosszul voltam ,rendszeres program volt a hányás az uszoda előtt..

Engem az oktató bedobott a mélyvizbe,meg lenyomta a fejemet a víz alá pedig nagyon féltem a viztől.. és még úszni sem az uszodában tanultam meg végül.

A huszas éveimben járok,azóta sem voltam uszodában...

Először ki kell próbálni,hogy egyáltalán tetszik e a gyereknek,normálisan bánnak e vele. Egy hét éves rettenetesen tud szorongani ilyen dolgok miatt,ez nem sima hiszti.Sőt,gondolom veled is történt már olyan hogy hánytál/hasmenésed/erős szivdobogás,ájulásérzeted volt az idegességtől. Ez nem szinlelés.

Nekem a 3 éves kislányom csinálja ezt mindig mikor itthon van.

Én is azt mondom neki hogy elmulik kb 5 hete kezdte és lassan naponta csak kétszer csinálnja mikor elkezdte átlag husz plusz minusz harminc volt.:-)

Szerintem is hagyd rá.

Elöször én is vigasztaltam orvostol orvohoz vittem nem találtak semmit annyiba hagytam.

A válaszod pedig minig az legyen hogy a kicsik(ovisok) csinálják ezt egy 7 éves nagylány nem talál ki ilyeneket.

És persze majd elmulik.

Szerintem ne hagyd rá, meg kell tanulnia, hogy amit elkezdünk azt be is fejezzük, ha azt mondjuk, hogy igen, az igen, a nem pedig nem. A szavainknak súlya van, és ezt egy egészen kicsi gyerek is meg tudja érteni.

Én a helyedben idén már nem engednék több különórát, megmondanám neki, hogy az úszással eljátszotta a lehetőségeit (bár ezt még péntek reggel kellett volna) anya és apa pénze sem a fán terem.

Mi lenne ha együtt mennétek úszni. Persze csak ha már tud.

Vagy elmennél te is az úszásra és ott maradnál vele úszni. A kicsi húgom is járt velem, mikor iskolai úszásra jártam (dongalábbal műtöttek ezért gyógytesire jártam amivel kötelező volt az úszás.)

Ő megtanult úszni, utánna együtt úsztunk a mélyvízben és átmentünk a kismedencébe egyet bohóckodni.

Azt tudom, ha a lányom 3-4 éves lesz eljárok vele majd (idő és pénzfüggő)

Én jártam olyan iskolába, amitől ilyen szinten szorongtam. Hányinger, hányás, hasmenés, gyomorgörcs.

Anyu azt mondta, én választottam a sulit, végig is kell csinálni. Egy év múlva súlyos pánikbetegséggel, orvosi javaslatra kerültem másik suliba. Anyunak nem volt beleszólása. hálistennek.

Ezek komoly dolgok. Nem hiszti! Az új suliban már semmi bajom nem volt.

Kisgyerekként is volt olyan kényszerített különóra, amitől rettegtem. De nem mertem Anyunak szólni, mert láttam, hogy büszke rám, és tudtam mennyit csalódna, ha nem járnék, ha kudarcot vallanék.

Azóta bánom, hogy akkor nem álltam a sarkamra mert elpocsékolt, végigszenvedett idő volt.