Biztassatok egy kicsit, nagyon szófogadatlan a dackorszakos gyerekem, elfogyott a türelmem. Nálatok mi vált be?

Ugyanebben a cipőben járok. Ha viccelődni akarnék, azt mondanám, hogy az éjszaka, amikor alszik. :)))

Ha komolyabban veszem a kérdést: nálunk a Szuperdadus büntetős módszere bevált, bár az elején még nem vette komolyan. De amikor látta az elszántságot az arcunkon, rájött, hogy változtatnia kell a viselkedésén.

Van/volt egy sorozat a szuperdadus, aki problémás gyerekek szüleinek segített.

Számtalan módszert mutattak be a tévében. Az itt említett szerintem, az, ha valami rosszat csinál a gyerek, legyen egy büntetőhely, (szék, lépcső, párna akármi), egyszer szólsz, ha folytatod, büntetésbe kell menned, ha folytatja a gyerek, akkor odaviszed a büntihelyre, ahol ott kell maradnia, annyi percig ahány éves.

Vissza kell vinni, és akkor indul az idő, ha ott marad. Ha elmozdul, akkor újra indul az idő. Közben nem szólsz a gyerekhez, csak visszaviszed, volt gyerek, akit két és fél órán keresztül visszacipelt anyuka, míg végre letöltötte a két percet. Persze közben szigorúan tilos, hogy felmenjen a pumpa, elveszítsd a fejed, szó nélkül vissza kell ültetni a gyereket.

Aztán ha letelt a két perc, le kell hajolni, szemébe nézve megmondani miért kapta a büntetés és a legfontosabb rész, ölelés-puszi, hogy tudja a gyerek, hoyg szereted a büntetéstől függetlenül.

Büntetés letöltve, elfelejtve a dolog, nincs később extra büntetés, felemlegetés, haragszom rád, tiszta lappal indul a gyerek az újabb büntetés felé.

Aztán elég csak említeni a büntetést, majd a nevelhetetlen cserebogarak heteket eltöltenek büntetés nélkül végül meg lehet szüntetni a büntetőhelyet.

Nyugi, kinövi, és jönnek más gondok. Nekem a nagyobb volt nagyon hisztis, az ő szemszögéből volt is oka rá, hiszen iker öcsikéi születtek, így duplán megérezte, hogy kevesebb idő jut rá.

Most 8 éves, mindenben számíthatok rá, kiegyensúlyozott gyerkőc.

Én nem büntettem, mert sajnáltam, és időm sem volt rá, inkább a figyelemelterelést használtam, ez gyorsabb volt, és nekem bevált, de fontos, hogy még a teljes kitörés előtt kell bevetni magad. Ha már benne vagytok nyakig, már nehéz ügy.

Nézd csak milyen érdekes kismadár repült ott!

Ó, vigyázz, itt egy szúnyog a hátadon, várj elkapom! Nem tudom hová lett, keressük meg, de jó hogy nem csípett meg! Stb...

Néha az eszére is próbáltam hatni, elmagyaráztam, hogy ezt most ezért nem lehet, vagy ezért nem kapod meg, és hiába is hisztizel, értsd meg, hogy nem tehetem meg. De helyette csinálhatunk mást, pl. ezt, vagy azt (amit szeret), vagy helyette vegyünk fagyit ...

Előző nagyot mondtál ! Nagyon szerencsés vagy, ha egyáltalán van gyereked, és tudod miről beszélsz.

Igen beválik kitartással a dadus tanítása.

Én amit szintén kipróbáltam, mert sokszor csak arra kíváncsiak meddig mehetnek el, próbálkoznak. Szóval mosakodásnál kezdtek rászokni, hogy nem akarja stb, kezdte bepörgetni magát, de megelőztem, mielőtt még nagyon belelendült volna, kezdeti stádiumban volt, nagyon normális hangon megmondtam neki a szemébe nézve, hogy figyelj, ha akarsz hisztizni jól van, de én nem leszek mérges, nem fogok kiabálni, nem kapsz popsist se. Legnagyobb meglepetésemre abbahagyták. Ezzel bebizonyosodott, hogy tényleg igaz ez. Még néhányszor nem sokszor ezt megcsinálták, és vége. Azt nem értem még mindig, hogy az miért jó nekik, ha felmérgelnek, és hangosan kell rájuk szóljak a végén, de így, hogy megmondtam, hogy nem fogok, nem is csinálják. Ki érti ezt ?