Mit tehet egy óvónő ha a csoportjába hiperaktív gyerek jár, aki rengeteg figyelmet követel?

Valóban szülő vagyok,egy olyan anyuka aki éjszakákat beszélget át a párjával a hiperaktív kisfiúkról,félünk attól,hogy valamit elrontunk,hogy nem tudjuk kellően jól irányítani,segíteni Őt,hogy elkallódik majd kamaszkorában,vagy nem tudják őt elfogadni az oviban,iskolában.

Rosszul esik a környezet értetlekedése vádlása.

Bizonyára érzed a mondataimból,hogy csak egy szerető,aggódó szülő képes így fogalmazni.

Amiktől a falra mászok:

-érdekes az én gyerekemet tudtam úgy nevelni,hogy nem viselkedett így

-el kell neki mondani,hogy jól viselkedjen mielőtt oviba indul,hogy szót kell fogadni az óvonéniknek

-valószínű az a baj,hogy nem vagytok következetesek azért lett ilyen

-azért ilyen sovány,mert nincs megfeleő hangulat teremtve az étkezéshez

Persze mindezeket nem sorstárs szülőktől,vagy pszichológustól,hanem az óvonéniktől,környezettől.Az óvónéni egyenesen jól látthatóan haragszik ránk,mert jól kiszurtunk vele,hogy ilyen gyerekneveléssel elrontottuk és most ő megszenvedi a mi hibánkat.

Nagyon félek az előttünk álló időszaktól,én már mikor bölcsibe ment a kisfiam akkoriban is éreztem,hogy az átlagtól igen eltér mozgékonyságban,rosszul aludt,nagyon vékonyka volt.

Az oviba kerüléskor rövidesen jelezték az óvonénik,hogy nevelési tanácsadásra szorulunk,nálunk is a kistesó kb 3 hetes volt mikor kitelefonált a vezető óvónő,hogy közölje,hogy jelenésünk lenne a nevelési tanácsadóban a férjemmel együtt,azt sem tudtam hol áll a fejem akkoriban,mondtam a vezető óvónőnek,hogy a férjem 100 % ,hogy nem tud elszabadulni a melóhelyről ezért most,a válasz ez volt "Azért mert,te normális vagy a férjed még lehet egy agresszív alkoholista" :-O !!!A férjem aki nem iszik,nem dohányzik,imádja és elfogadja ilyennek a kisfiúnkat,türelmes vele,foglakozik vele.

Nagyon dühösnek és tehetetlennek éreztem magam,hogy ilyen hangnemet használtak velem.

A nevelési tanácsadóban azt mondták,hogy egyértelműen hiperaktivitás gyanúja miatt járunk oda,de még nincs 5 éves,ezért nem etikus rámondani ,mert addig még van pár hónap,az IQ-ja átlagosnak ítéltetett,figyelemzavart is gyanít a pszichológusnő,mert sokszor nem figyel ha szólnak hozzá.

Akár hosszasan leköthető,ha őt érdeklő dologról van szó,viszont ami nem érdekli azzal képtelen hosszabban foglalkozni.

Írnál nagy vonalakban ,hogy milyen egy 17 éves hiperaktív gyerek?Napi konfliktusok vannak a szülővel,hajlandó azért a fontosabb dolgokban hallgatni rátok?A tanulásban egy közepes eredményt azért sikerül teljesítenie?

Csak annyit látok jelenleg,hogy nehezen tudom rábírni arra amit szeretnék kérni tőle,hogy sokszor ellenkezik és meggondolatlanságokkal bánt meg,amit ha komolyan vennék tőle,de mindig 10-ig számolok,mert tudom,hogy fontos higgadtnak maradni és türelmesnek.Néhány dologban nem engedek és nagyon határozottan kitartok,persze nem veréssel érek el bármit,hanem szépen megfogom és felöltöztetem,ha nem akar akkoris.

MIt tudnál javasolni,hogyan neveljük,mit látsz fontosnak,mik a hibák?

16:21 -esnek

Köszönöm ezt a nagyon részletes jellemzést.

Néha úgy érzem,hogy nem létezik olyan nevelési stílus ami által kezelhetővé tudnám tenni a fiamat,ha éppen fáradt,túlpörgött akkor rondán beszél velünk,aztán egyszercsak azt mondja,hogy "anya jobban vagyok,megnyugodtam,szeretlek".

Nagyon sajnálom őt,mert látom rajta,hogy képtelen a tetteit,indulatait kontrollálni,amikor túlfáradt leginkább.

Azt a határt pedig amit el kéne találnom,hogy ne legyek sem túl szigorú,sem túl elnéző,általában az engedékenység felé tolom el,mert különben egyfolytában menne itthon a cirkusz,persze próbálkozom határokat szabni,de rendszerint kudarcot vallok.

Nagyon értelmes és hasznosítható dolgokat írtál,én még nemrég szembesültem vele,hogy a kisfiam hiperaktív és kezdtem rájönni,hogy nem működnek azok a nevelési módszerek esetében mint egy másik kisgyereknél,csodát tenni nyílván nem lehet,mindenképpen nehezek a napjaink,már azzal is megelégszik az ember,ha egy kicsit könnyebbé tudja tenni a dolgokat.

Azt írtad,hogy olyan módon tíltani,hogy elfogadja,na ez nem megy,egyáltalán nem,elszalad,kinevet,ellenkezik,ha megemelem a hangom akkor azonnal vált,hogy szeretlek anya,nem akartam én rossz lenni az előbb,nem akartam azt mondani az előbb stb...

A helyzetből kimenekítést már én is kitapasztaltam,hogy sok esetben bevált,néha a figyelemelterelés is jó.

Azt hittem,hogy én majd ösztönösen a szeretetem által képes leszek jól gyereket nevelni...bevallom megbuktam,a nevelési tanácsadóban azt mondtam,hogy én tehetek arról,hogy ilyen a kisfiú,mert ráhagytuk a dolgokat a béke kedvéért,úgy éreztem eszköztelen vagyok sok esetben,mert verni nem akartam és nem is megoldás semmire,mert csak ront a helyzeten,ugyanúgy,mint a szidalmazás,fenyegetés.

Ha érzi a szeretetemet,türelmemet,akkor jobban kezelhető,viszont ha átragad rá,hogy türelmetlen,tehetelen vagyok akkor elszabadul a pokol,ez a gond szerintem az oviban is,hogy próbálják bűntetéssel,szigorral rendre utasítani és ettől olyan szinten felpörög,hogy semmit sem lehet nála elérni.

Ami még nehéz például egy vásárlás alkalmával bizony sok-sok rosszalló pillantással találkozunk,igyekszem türelmesen bánni vele ilyenkor is,de már többen megjegyezték,hogy "jól meg kellene verni" .

A rokonságban folyamatosan az ő viselkedése a téma,kizárólag ő ilyen,a kishuga már most látszik,hogy nagyon nyugodt hozzá képest.A rokonok szerint nincsenek korlátok és ráhagyunk mindent,ez persze nem így van,de nem feltétlenűl őelőttük szeretném nevelni a kisfiamat.Volt rá példa,hogy már annyira rosszul érintett a dolog,hogy elkezdtem nekik magyarázni,hogy mi is a helyzet,de vita keveredett,hogy én miért hiszek a pszichológusnak,hogy hiperaktív,inkább védenem kellene,hogy nem az és nincs szerintük semmi gond vele,csak szigorúbban kellene fognunk,rájöttem kár magyarázkodni,gondoljanak amit akarnak.