Egy átlagos óvónénitől elvárható, hogy képes legyen kezelni hiperaktív gyerekeket?
válasza:Igen. De sajnos vannak szimplán ővőnőnek alkalmatlan óvónők.
Nekünk volt szerencsénk ehhez a fajtához is és olyn óvónőhöz is aki, tudta kezelni a hiperaktvív faimat.
Hozzálállás kérdése.
válasza:Kedves kérdező!
A kérdésedre pontosan az a válasz, hogy ha csak szakmai szintet nézünk, ha nincs gyógypedagógus végzettsége is az óvónőnek, tanítónak, nem várható el, hogy tudja kezelni az átlagtól eltérő eseteket, ugyanis tévedés ne essék, nem tanítják a főiskolán, egyetemen, csak érintőleges a téma.
DE!
Ahogy a hiperaktív 25 éves is megfogalmazta, pedagógusfüggő a dolog. És valóban könnyebb kis létszámú csoportban, de ha olyan a pedagógus személyisége, akkor mindegy 12 vagy 32 gyerek van abban az osztályban.
Én felsős tanár vagyok. Mielőtt szültem egy 29 fős nyolcadikat ballagtattam, amiben volt egy, a szülők drogozásába belekeveredett 16 éves lakóotthonos fiú és egy hiperaktív fiú is pl.
Nehéz volt, de ha a pedagógusok megértik, hogy nem várható el még 14 évesen sem, hogy 45 percet végigüljön az a gyerek, akkor sokkal könnyebb. Hál Istennek az új módszerek kezdenek teret nyerni, de semmivel nem biztatlak, mert ahogy minden szakmában, a mienkben is vannak nem arra a pályára való emberek!
Szóval kitartás, és az a legfontosabb, hogy kommunikáljatok egymással a nevelőkkel, ne mérgesedjen el a viszony egyik részről sem. Még egy kis településen is találni fogsz olyan pedagógust, aki szívvel-lélekkel a gyereked mellett lesz, és hidd el, nagyobb városban is találnál olyat, akit nagy ívben nem érdekel, hogy hiperaktív a gyereked, csak csöndben üljön az óráján!
"Szóval kitartás, és az a legfontosabb, hogy kommunikáljatok egymással a nevelőkkel, ne mérgesedjen el a viszony egyik részről sem. Még egy kis településen is találni fogsz olyan pedagógust, aki szívvel-lélekkel a gyereked mellett lesz, és hidd el, nagyobb városban is találnál olyat, akit nagy ívben nem érdekel, hogy hiperaktív a gyereked, csak csöndben üljön az óráján"
Jó,hogy egy szakember is hozzászól,a soraidból egyértelműen kiderűl,hogy tudod mik a nehézségeik a hiperaktív gyerekeket nevelő családoknak.
Úgy érzem az óvónénikkel máris elmérgesedett a viszony,legalábbis én már betegre aggódtam magam minden egyes alkalommal mikor mentem a kisfiamért az oviba,hogy éppen ma milyen panaszt hallok majd,szerepelt ezek között:elvette a labdát,nem játszik másokkal,csak egyedül,elkergetett egy kislányt,nem kapcsolódik be a csoportfoglalkozásokba,öntörvényű stb...tisztában vagyok azzal,hogy milyen a kisfiam,csakis türelemmel ,szeretettel lehet nála cért érni,indulatos nevelésre ő is indulatosan reagál.
Bizonygattam, minden nap,hogy én megteszem amit tudok,de úgy éreztem az én hibámnak tudták be mégis a gyermekem viselkedését,örökbefogadott kisfiúról van szó,akinek a vér szerinti anyukánál maradt bátyja is hiperaktív,tehát némi genetika biztosan van a dologban.
Belátom olyan hatalmas a csoportlétszám,hogy nagy bajban vannak az óvónők ha akár ebből egy gyerek is hiperaktív,mert nincs idő az adott gyerekre ráhangolódni kitapasztalni mivel lehet őt együttműködésre bírni.
Át szerettük volna vinni egy másik oviba,ahol a 33 helyett 15 fős csoportok vannak,de a gyermek annyira ragaszkodik az egy szem kis barátjához(aki elfogadja ilyennek őt),hogy teljesen kétségbeesetten könyörgött,hogy NEEEEE!...
A fiaalember még csak 5 éves és nem tudom,hogy a pszichológustól kapott nevelési tanácsok miatt,vagy egyébként is érettebb ,okosabb ,de sokat javult a kezelhetősége az elmúlt fél évben,idáig gondot okozott,hogy reggel nem volt hajlandó felöltözni,kergetőzni kellett vele,most ha megkérdezem,hogy egyedül,vagy segítsek,akkor lehorgasztott fejjel mondja "Na jól van megcsinálom".
Azt írtad,hogy az a lényeg,hogy csöndben üljön az órán,nem gond ha hiperaktív...de hiszen éppen ez a baj,hogy nem tud megülni,izeg,mozog,sutyoro egy ilyen gyermek a tanórán,ami persze lehetetlenné teszi az órai munkát,ha csak nem egy olyan pedagógusról beszélünk aki tapasztalt az ilyen gyerekek tekintetében és megfelelő türelemmel rendelkezik hozzá,mert arra hatalmas szükség van :-)!
válasza:Utolsó vagyok.
Hát valóban nem könnyű, de hidd el, most még könnyebb, mint majd a suliban.
Nem elkeseríteni akarlak, de a magyar oktatási rendszer nem tud mit kezdeni a devianciával, és ezt kérlek, ne értsd félre, mert a kimagasló tehetségű gyerekek is éppúgy deviánsnak számítanak.
Talán, nagyon lassan változik végre valami, amikor is nem az a fő törekvés, hogy mindenki szürke legyen, hanem végre a színeket is elfogadják a pedagógusok, de az az igazság, hogy a nem átlagos gyerekek és szüleik mindig küszködnek egy adott rendszerben.
Az lenne a jó, ha az óvónők is elfogadnák, hogy ő ilyen és rá szabnák a feladatokat. Én azért írtam a saját példám, mert igaz, hogy céltáblája voltam emiatt néhány kollégámnak, (ismered ezt a "100 éve vagyok a pályán és mindent jobban tudok" típust), de nálam a hiperaktív srácom ment krétáért (direkt, sose vittem), küldtem el a naplóért, szedettem vele össze a füzeteket, ilyesmi. Mikor láttam, hogy kész van (átlag 15-20 percet bírt), akkor valami mozgásos dolog jött. Sose szóltam rá, hogy pörgeti a ceruzát, matat a tolltartójában (majd tapasztalod később). Több kollégámmal összefogtunk, és ez a srác, aki úgy jött fel alsóból, hogy "egy hülye", 3-4-es jegyeket szerzett azokból is, amiket utált.
Szóval ezért mondtam, hogy ha már csak 1 pedagógus lesz, akivel együtt tudtok működni, érte hajtani fog a srácod. Viszont, ha nem lesz egy sem, akkor vidd el a gyereked, mielőtt olyan sérülést szerez, amit nem tud kiheverni.
És, ha megengedsz egy személyes gondolatot: mint szakember mondom neked, hogy nem a te hibád, hogy a gyerek hiperaktív. Nem is feltétlen a biológiai anyjáé, de a tied biztosan nem. Esélyt adtál annak a kölyöknek, hogy normális családban, normális életet éljen. Szeresd őt így, és ne marcangold magad, csodálatos anyja vagy, ez kiderült a soraidból is.
Az én barátaim között is van, aki a szívében hordta a gyermekét, nem a méhében, és bizony az ember még a sajátjánál is elbizonytalanodik, ha nehezen kezelhető a gyerek, nemhogy így. Aztán lelkiismeret-furdalása van az embernek a gondolatatiért.
Kívánok neked sok erőt és kitartást, és biztos vagyok benne, hogy egy csodálatos embert fogsz felnevelni!
válasza:Hm... épp most írtam egy másik topicban olyan választ,
( http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__proble.. )
ami kiegészíti a jelen témát. :) Szakmabeli vagyok; igaz, nagyrészt iskolával kapcsolatos válaszokat látok itt, bár érintőlegesen ezeknek is helye van, és némelyik válasznak örülök is ,pl. az utolsó beírások némelyikének.
A lényeg, hogy óvodapedagógusról szól a jelen kérdés. Nos, az integrált nevelés: része lehet egy ÁTLAGOS óvodai csoportnak is minimálisan, bár léteznek ilyen programot alkalmazó speciális ovis csoportok is, ott gyógypedest is alkalmaznak, és/vagy fejlesztőped-t. (Integrált nev.: középsúlyos, vagy nagyon súlyos fogyatékkal élő gyermek is része a csoportnak, bár a többség átlagos ,vagy esetleg enyhe fogyatékkal él; ide tartoznak az érzelmi-akarati fogyatékosságok is, pl. magatartás zavar, figyelemzavar).
Egy átlagos óvodai csoportban is kell, hogy egy átlagos ov.pedes (óvodapedagógus, azaz óvónéni, vagy óvóbácsi, de innentől ovpedesnek rövidítem) képes legyen olyan csoport MINDEN tagjával, gyermekével foglalkozni egységesen is és differenciáltan (egyénenként) IS, amelyben egy, vagy két fő, átlagostól jelentősen eltérő, mégpedig akár középsúlyos fogyatékkal élő gyermek is tagja a csoportnak, de ez függ a "normál" (nem spec.) ovpedes képességeitől, empatikus, ráérző, beleérző képességétől, a gyerekekhez való ösztönös affinitásától, amit nem lehet főiskolán megtanulni. (Látom, ebben egyet ért velem a fentebbi egyik hozzászóló.) (Egy gyógyped szakon persze sok oldalúan specializálják ilyen gyermekekre a hallgatót, de a lelki habitus ott sem kapható meg, születni is kell rá). Ha elolvasod az általam fentebb linkelt beírásomat is ,ott láthatsz egy egyszerűbb példát, hogyan lehet átlagos ovpedesként kezelni magatartás zavaros óvodás gyermek megnyilvánulásait. Kezdő vagyok, azonban úgy értékelem magam, hogy kifejezetten összhangba tudok kerülni 1-6 évesekkel, még enyhe, esetleg középsúlyos fogyatékkal élő 1-6 évessel is valamelyest, és tapasztaltam is sikeremet (sajnos egyes pedagógusok irigységét ki is vívtam ezzel, akaratlanul .. :S )
Még valami: ÓVODÁS KORÚAKRA, ÉS KISEBBEKRE
NEM DIAGNOSZTIZÁLNAK HIPERAKTIVITÁST! Legfeljebb magatartás zavart, figyelem zavart.
válasza:Kedves válaszírók kedves kérdezők!
Hiába dobálóznak itt hogy hány percet kellene vagy kel egy gyereknek megülnie.
Egy hiperaktív más.
Kedves Szülő a legutóbbi bejegyzése feléig azt hittem hogy ön a tipikus mintapéldája annak a szülőnek aki a saját és a pedagógusok kényelmének és nyugalmának érdekében hajlandó begyógyszerezni a gyermekét.
Ám a hozzászólás végén már szerencsére nem ezt éreztem.
Nos hasonló helyzetben lévő ismerőseimnek a következőt szoktam javasolni (eddig 90% siker) szabjon szabályokat a gyereknek. Üljön le vele és mondja el neki tényszerűen. hogy mit vár el és mit miért kell így tenni. A szabályok inkább irányvonalat mutassanak, ne szabjon túl sok szabájt. És a végső legfontosabb (ezzel egyébként nagyon kevesen értek egyet de saját tapasztalaton alapszik, érdemes megpróbálni) Pórbálja meg úgy kezelni mintha legalább 8 évvel idősebb lenne mit valójában. Azzal ha így viselkedik azt éri el hogy a gyermeke tisztelni, és szeretni fogja.
*ja és nagyon szomorú hogy okoz károkat ezeket próbálja meggátolni az irányvonalakkal, és szokjon hozzá hogy nem fogják kedvelni az iskolában/óvodában hiába érzi emiatt rosszul magát nem tud ellene mit tenni ezért fogadja el a gyerekét olyannak amilyen!!!!
Az utolsó válaszírónak:
Nagyon hasznos és tanulságos olvasnom amket leírt.
Sajnos engem mindig jellemzett,hogy minden áron meg akartam felelni a környezetemnek,nagyon csalódott voltam mikor szembesültem azzal,hogy a kisfiam viselkedését akárhogy szeretném nem tudom megfeleltetni az óvónők elvárásainak és ezért kimondva is engem vádolnak.
Rá kellett jönnöm,hogy hiába kapták meg a szakvéleményt a nevelési tanácsadóból az óvónénik,hogy mennyire szükséges a gyermek elfogadása így ahogy van,hogy rengeteg türelemmel közelítsenek felé,hogy szeretettel ,ne pedig szigorral,bűntetéssel próbálják együttműködésre bírni ők ezt teljese mértékben figyelmen kívűl hagyták és továbbra is nap,mint nap panaszkodtak,hogy nem ül meg,hogy szaladgál,aztán szót sem fogadott ha az indulatos ,türelmetlen óvónői magatartással közelítettek felé.
Tehát tőlem elvárják,hogy csodát tegyek,amit nem lehet,mert el kell fogadni,hogy ez van és segíteni a gyermeket úgy ahogy van,miközben ők teljesen figyelmen kívűl hagyják,hogy hiperaktív,hogy nem lehet megváltoztatni alapjában...Itthon a pszichológustól kapott nevelési tanácsokat használva sokkal könnyebb lett nekünk,hatalmas javulást érzünk.
Azt hiszem nem tudok én jó szülő lenni,akárhogy is próbálok,mármint az óvónők szemében...de a kisfiam szemében biztosan az vagyok,mert tudja jól,hogy rám számíthat,énhozzám bármikor jöhet én mindig segítek.
Azt hiszem már eljutottam odáig,hogy ha az óvónő nem akarja megérteni,hogy mi van a a gyerekkel,akkor nem kell nekem magyarázkodnom,nem kell bizonygatnom,hogy márpedig én együttműködöm,amikor ő pedig minden szavával ,gesztusával mutatja felém és a gyerek felé,hogy nem fogadja el,szerintük azért ilyen ,mert nincs megnevelve és direkt akarja bosszanatani őket.
Biztosan létezik elvétve olyan óvónő aki képes megfelelő módon keelni ezt a helyzetet,aki megérti,hogy a szülő elkövet mindent,de ezzel sem lehet az állapotot "kinevelni".
MÁr ott tartok,hogy nem kérdezek semmit,hogy mi volt aznap,mert szúrós tekintettel mondták minden nap az aznapi történéseket,tőlem várva a megoldást,de én legfeljebb itthon tudok a gyermekkel foglalkozni,nekik kell az oviban .A pszichológus egyébként láttva,hogy mennyire kibuktam a mindennapi panaszkodástól az óvónénik részéről,oda is szólt nekik,hogy hagyjanak már,mert tisztára belebetegedek a helyzetbe.Azóta a kommunkáció csak a legszükségsebb dolgokra korlátozódik.
DE jól esett volna,ha csak gyszer elmsélik,hogy mgbízták egy kis fladattal és milyen aranyosan segíttt,mint ahogy itthon is udvart seper,rántott husit paníroz,a cipőket párosítja,ruhát hajtogat.
A "begyógyszerezést" illetően,már említette a pszichológus,hogy későbbiekben felmerül,hogy gyógyszert kapna,utánna olvasgattam és nem igazán tudtam eldönteni,hogy mi a jó megoldás,ha a gyermek közérzete rosszabb lesz tőle és nem javul jelentős mértékben az iskolai teljesítmény,akkor semmi értelme sincs.
válasza:Kedves kérdező! :)
Úgy gondolom, még egyszer hozzá kell szólnom a témához. Most a legutóbbi soraidhoz.
Nincs lehetőséged kivenni abból az oviból? Elszomorító számomra, hogy léteznek még ilyen óvónők. :(
Soraidat olvasva pozitívan és türelemmel állsz a kisfiadhoz - ez dicséretes! Egyébként hangsúlyozom, óvodás korúakra (és a még kisebbekre) sosem diagnosztizálnak hiperaktivitást, lehet, hogy félreértetted e vonatkozásban a pszichológust (egyébként örülök, h elvitted pszichológushoz, azonban egy gyereket
pláne nem javaslok pszichiáterhez vinni!). Magatartás zavara, vagy figyelem zavara lehet az ovisodnak. Mégpedig azért nem diagnosztizálnak náluk ilyet, mert még életkori sajátosság a hiperaktivitás jellemzőinek egy része! Ha annak más részei is jellemzik, akkor magatart.zav. / figyelemzavar áll fenn általában.
Jól látod a gyógyszerrel kapcsolatosakat is: felejtsd el a kemikáliákat! Bármilyen életkorú ember, felnőtt, gyermek esetére is! Egy "sima" aszpirin is többet árt, mint használ! Az alternatív gyógyászat terén rengeteg hasznos, akár házilag is kitűnően alkalmazható OLCSÓ megoldás létezik, pl. homeopátia, bár tartósan krónikus esetre, állapotra kell egy homeopata orvos is, az már kicsit drága!
Az oltások meg ... na erről itt nem biztos, hogy írhatok, nem akarok uszítani senkit senki ellen, de a maradandó károsodások (beleértve az érzelmi-akaratiakat is), és a lassan gyógyuló betegségek egy jelentős része visszavezethető az oltásokhoz, pláne ha minél kisebb korban engedték beloltatni a gyermeket (JAPÁNBAN ÉS AZ EU SZÁMOS ORSZÁGÁBAN SZERENCSÉRE TILTJÁK AZ OLTÁS BEADÁSÁT KÉT ÉVES KOR ALATT!). Tudom az okát, mi miatt okoz kárt (nem konkretizálom itt publikusan, ha lehet), és azt is tudom, hogy miért engedélyezik (aljas anyagi és globális társadalmi okai vannak), de nem kockáztatom meg publikusan különösebben kitárgyalni. Sok mindent elhallgat a média, vagy csúsztat, hazudik, a médiát meg nagyobb érdekek irányítják, anyagi okokból, így a köztudatba hibás, sőt, ártalmas infók kerülnek gyakran ezáltal! Javaslom, olvass utána a neten az oltásokról PRO ÉS KONTRA. A hiperaktivitásnak is az egyik leggyakoribb (ÉS ELHALLGATOTT) okozója.
válasza:Nem semmi az óvónénitek. Nálunk az oviban van egy hiperaktív fiú, 7 éves. Ő papíron is hiperaktív, ez már diagnosztizálva van nála, sőt pszichiátriára is küldtek. volna. Sajnos az apja alkoholista, anyja eldobta, így nem sokat nevelnek rajta. Ő sajnos csak rossz irányba fejlődik. Egy tünemény aranyos gyerek, ha nyugi van, de ha bepörög mindenki fél tőle. Volt, hogy az óvónéni keze belilult, mert úgy nekiment a fiú és megszorította. És mindenezek után is végtelen türelemmel vannak vele az óvónénik, kedvesen kezelik a kiborulásait. Amikor látják, hogy kezdődik a baj, akkor egy mindig elvonul vele, és eltereli a figyelmét, hogy ne romboljon. Sajnos ő a családi háttere, nem nevelése miatt nagyon rossz magatartással bír. Én csak ámulok az óvónéniken. Pedig 25 gyerek mellett nem semmi, hogy az egyik van csak a gyerekkel, a másik a 24 másikkal. Ilyenek a jó óvónők.
Folytatván a történetet az én fiam is hiperaktívnak tűnik, de még csak 4 éves. 1 éve járunk pszichológushoz. Most orvosi beutalóval megyünk a neurológushoz hétfőn. Az van ráírva, hogy magatartászavar. Nálunk még annyira nincs elmérgesedve a helyzet, vagyis óvodában nem..bár már kezdi ott is a pörgést, de mire feloldódik, jön haza. Kb 3 órát van délelőtt. Itthon viszont megállás nélküli figyelmet igényel, ha csak elfordulok, történik a baj, vagy vele, vagy általa. Egyenlőre nem tudom kezelni, van neki egy kistestvére, akit folyton bánt mihelyt pislantok. Vannak helyzetek amikben sikereket érek el, de egyenlőre nehéz beletanulnom, pláne, hogy kicsit magam alá kerültem épp azért mert úgy érzem mindenki elfordult tőlem. Hisz beszélgetni nem tudok, mert minden szavamba belevág, de ha nincs ott akkor meg fegyelmezni kell. Gondolom ez a vendégeknek megterhelő. Most nagyon az az érzésem, hogy magamra maradtam, és ez rossz érzés. Egyértelműen a gyerek az első, ez tény, de azért jó lenne, ha valaki ki tudna engem is kapcsolni , úgy , hogy közben elfogadja a helyzetet. De egy laikus számára úgy néz ki, mintha neveletlen rossz gyerek lenne. Pedig nem az, csak nem bír unatkozni, nem bírja a monotonitást, nem bírja ha nem vele van foglalkozva és nem bírja az ingerszegény környezetet. Őneki kaja közben is jár keze lába...
Na jól elkanyarodtam a kérdéstől és kicsit panaszba váltottam, ne haragudj. Lehet Te is átestél már ilyen kisebb depin, vagy csak én lennék gyenge????
Wtiger!
Köszönöm a hosszú,tartalmas ,segítőkséz hozzászólásod.
Igen igazad van a figyelemzavart mondták egyenlőre és azt mondták,hogy a hiperaktivitást még nem akarják 100 %-ra kimondani,de nagyon úgy néz ki,hogy arról van szó.
Az okokat kerested,az oltásokról én is olvastam mostanában meghökkentő cikkekket,főként az autizmussal hozták összefüggésbe.
Én azt hiszem,hogy nálunk a vér szerinti anyuka terhesség alatti dohányzása,aggodalma,hogy nem tudja megtartani a picit hozzáadódott a genetikai hajlamhoz,mert a vér szerinti anyukával él egy testvére a kisfiamnak aki szintén hiperaktív.Egyébként nálunk ,mivel újszülöttkorában fogadtuk örökbe a legnagyobb figyelem és szeretet övezte a kezdetektől,igyekeztünk nyugodt körülményeket biztosítani.
A pszichiáterhez azért kerültünk,mivel sajnos nagyon áthatja az egész család éjszakáit a kisfiúnk alvászavara,többször pavorozik,alvajár,nyugtalan,nehezen alszik el.
A pszichológushoz is úgy kerültünk,hogy az ovi küldött bennünket a nevelési tanácsadóba.
Nem agresszív kisfiúról van szó,inkább tehetetlenül,kétségbesetten szokott sírva kiabálni,ha nem a megfelelő módon szól hozzá valaki,ha türelmetlenül,rugalmatlanul,követelőzve közelítenek,vagy nem tud megcsinálni valamit amit szeretne.
A legtöbb konfliktus a túlmozgásosságból ered,illetve az ingerkeresésből,már megtanultam ezeket rugalmasaban vnni,például,ha télen nincs lehetőség kimenni és mozogni,akkor szabad az ágyon kicsit ugrálnia,illetve kapott ugrálólabdát,trambulint.
Ha sáros időben megyünk sétálni eleve nem a legszebb ruhájába öltöztettem ,mert szegénykém hiába ígéri meg ,hogy távol marad a pocsolyáktól,mint akit megbabonáz,már megy is bele,itthon aztán jöhet gyors zuhany.
Nem agresszív mégegyszer hangsúlyozom,azt mondta a pszichológus,hogy jól vigyázzak hogyan reagálom le a figyelemzavarból adódó dolgait,mert azzal tzsem majd agresszívvé,vagy személyiségzavarossá,ha nem fogadom el ilyennek ,viszont fel sem szabd adnom,beletörődni sem,mivel a hosszú ,kitartó,türelmes hozzáállás meghozza majd a gyümölcsét.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!