Egy átlagos óvónénitől elvárható, hogy képes legyen kezelni hiperaktív gyerekeket?
"Na jól elkanyarodtam a kérdéstől és kicsit panaszba váltottam, ne haragudj. Lehet Te is átestél már ilyen kisebb depin, vagy csak én lennék gyenge????"
Abszolult megértelek, egy "problémás gyermek" nevelése nem könnyű,nem biztos,hogy rövid távon megmutatkoznak a neveléssel elért sikerek,az,hogy elszigetelődünk ,mert a környezet számára zavaró a gyermek viselkedése és magunkra hagyottnak érezzük magunkat,miközben pedig a gyermek érdkeit képviselni kell mindig és mindenkivel szemben nagyon nehéz élethelyzet.
A legtöbbet egy tapasztalt sorstárs szülővel való beszélgetés segíthet talán,aki megért és rendelkezik egy kis humorérzékkel ami nagyon szükséges egy hiperaktív gyermek nevelésénél.
Néha konkrétan azt érzem,hogy az egész világ ellenem fordul a gyermekem miatt ,de annál inkább erősödöm és igenis kiállok érte.
ÉN is itthon vagyok a kistesóval és ez az otthonlét nagyon kiszolgáltatottá teszi azokat akik semmilyen módon nem tudnak egy kis felüdüléshez jutni,kikapcsolódni kicsit a hiperaktív gyermekük nélkül.
Nagyon,nagyon szeretem a kisfiamat,de éppen azért,hogy neki jó legyen és türelmes anyukája legyek néha kicsit szükségem van egy barátnői beszélgetésre,vagy egy fodrászra,apával sajnos nem nagyon tudunk kettesben elmenni,mert a nagyszülőket nem akarjuk terhelni a gyermekvigyázással.
Hétvégente tópartokra szoktunk elmenni a gyerekekkel,hatalmas sétát teszünk és közben jól kimozogja magát a kisfiúnk,aznap este nem nagyon kell elringatnunk.
A takarítást is úgy oldom meg,hogy a férjem elmegy a kisfiúnkkal és eközben szépen ,nyugodtan kitakarítok,bár sokszor még hétvégén is estig dolgozik...
AZ oviban mi is csak délelőtt vagyunk pár órát,bár az óvónénik próbálkoztak,hogy mivel csak szeptemberben lesz 5 éves ne járjon oviba egyáltalán,nem nagyon értettem,ha óvodai probléma van,akkor miért jó ha egyáltalán nem jár oviba egy teljes tanévet.Úgy érzem minden áron arra törekszenek,hogy megszabaduljanak tőlünk :-( .
Jövőre ha visszamegyek dolgozni egésznapos lesz szegénykém,na akkor félek elszabadul a pokol,mert így még azért nincs olyan nagy baj,hogy délelőtt eljászottak az udvaron .Téli hónapok,bezártság megnehezítik majd az egész napos óvónői munkát és persze lesz konfliktus még több.
válasza:Kedves kérdező!
Szívesen a korábbi beírásaimat (is). :)
Engedd meg, hogy mielőtt sorra reagálok, az általad később írtak kapcsán pár szót megejtsek:
A legeslegutóbbi beírásodat is olvastam, úgy érzed, az óvónők leginkább megszabadulnának kicsinyedtől. Emiatt is ismételten felteszem a kérdést: nincs mód másik oviba vinned? Bár a kisgyermeket általában kellemetlenül érinti a pedagógusváltás, pláne ha hirtelen kell megválnia a megszokott felnőttől, de ha valóban nem fogadják el őt olyannak, amilyen, akkor még mindig jobb váltani. Van némi belelátásom, mit élsz át (belekóstoltam integrált, vegyes életkorú ovis csoport működésébe ahol volt pár magat.zav.gyermek, és teljesen hiperekből álló kisiskolás csoport életébe is), és leginkább azon soraidnak örülök, mely a nekem címzett, összességében eddigi utolsó előtti hozzászólásod utolsó bekezdésében olvashatóak, látom más soraid alapján is, hogy a pszichológus megfelelő meglátásai alapján jársz el ill. egyet értesz vele, tehát tetszik a reális és egyben pozitív hozzáállásod: az óvónőitekkel ellentétben ezek szerint türelmes, kitartó vagy és megértéssel, szeretettel viseltetsz gyermeked iránt.
Pici pontosítás: nem arról van szó, hogy nem akarják még biztosra mondani, hogy hiper, hanem -ismétlem- a hiperaktivitás tüneteinek egy része hat éves korig még életkori sajátosság, ezért NINCS ilyen diagnózis rájuk nézve, értelmeten lenne állítani a hét év alattiakra (bár olvashatunk itt a topic vége felé egy 7 éves hiperről, aki még ovis, de igen pici hányada ovis a hét éveseknek; a hét éves elvileg már iskoláskorú; előfordul csoportismétlés plusz évvesztesség, vagy hasonló eset, ritkán). Gyermeked vagy figyelemzavaros, vagy magatartászavaros, vagy mindkettő. Nem olvastam el minden hozzászólást, ezért nem tudom, hány éves ovis a gyermeked, de ha hét felé közeledik, akkor ezért kezdik a szakemberek gyanítani, hogy elvileg már "látens hiper", mivel legkésőbb kb. hat és fél éves korukra már "ki szokták nőni" a magatartászavart, akire jellemző. Tehát valszeg hiper LESZ.
Sokféle oka lehet, nem ritkán egyszerre több is. Az oltások MINDENKIRE negatívan hatnak, a kisebb korban kapottak pláne roncsolóak az idegrendszer fejlődésére nézve, mivel akkor még gyengébb az immunrendszer. Nem akarok belemenni mélyebben a báránybőrbe bújt farkasok szándékaiba, hogy kik azok és miért teszik, de nem véletlen, hogy legalább azt elérni próbálták Japánban és számos EU országban, hogy legalább a gyermek két éves koráig mellőzzék beoltatását, és sikerrel legalább ennyit elértek. Ugye mindenki tudja, hogy a higany: idegméreg, és még mikrogrammnyi mennyiségben is van hatása? (Nem a homeopátiára gondolok, ugyanis utóbbi egy mellékhatásmentes remek módszer) ...nos csak ennyit erről most, elgondolkodtatónak. Nem csak autizmust okoz, az az egyik legrosszabb eset. Kisebb probléma esetén is gyanakodni kell, hogy az OLTÁS IS közrejátszik. Erről most csak ennyit.
Igen, a magzati életkorban átélt élmények (esetlegesen egy sikertelen magzatelhajtási kísérlet, az anya aggodalmai, negatív érzelmei, nem jól működő párkapcsolat a terhesség alatt, stb.), az anya akkori anyagcseréje (nagyon hibás táplálkozás, esetleges káros anyagok mint nikotin, kátrány, alkohol, kábítószer, számos gyógyszer, stb.) is káros hatásúak, és az is közrejátszhatott a magatart.zav. kialakulásban. Épp így akár egy születési trauma.
De csecsemőkorban, kisgyermekkorban is számos olyanfajta negatív élmény, esemény érhette a gyermeket, amiről netán nem is tud a szülő, esetleg ha másra bízta akár csak egy kis időre gyermekét. Nem akarlak elkeseríteni, de mivel látatlanban csak lehetséges okokat lehet felsorolni és távból nem lehet érdemlegesen szűkíteni a lehetséges okok körét, így kiegészítem még egy átgondolni valóval: kizárható-e, hogy rábíztad, akár csak öt percre is valakire, aki molesztálhatta netán? Állítólag minden ötödik gyermek átél az utóbbi évtizedeben ilyenfajta negatív élményt, persze ebbe a 20%-ba a legenyhébb esetek is beletartoznak, de amennyire én tudom, a gyermekeknek akár 5%-a is áteshetett olyan szinten ilyesmin, ami már pszichésen, és/vagy testileg tartós kárt okozott bennük, bár általában -türelemmel, kitartással- orvosolhatók ezen esetek (mármint a molesztálásból eredő negatív következmények).
Nem tudom, nevelési tanácsadóban végeztek-e játékterápiát. A gyerekek élvezik, játszanak, ennyit érzékelnek. A szakember számára azonban kitűnő képet ad a gyermek esetleges traumáiról, szorongásairól, aktuális lelkiállapotáról, így persze öröméről is, meg ami épp nagyon foglalkoztatja pl. gondolatban, lélekben a picurt, de egyben bánata, testi-lelki fájdalma is kivetül, szociális szinten is (szüleivel, testvéreivel, rokonaival való viszonya, érzelmei), stb. Épp így a gyermekrajzelemzés, amihez minimum több hétnyi gyerekrajz szükséges, mégpedig az aktuálisak elsősorban, azaz a legutóbbi minimum néhány héten rajzoltak. GYŰJTSD A RAJZAIT, HA JAVASOLHATOM! :) (Ha eddig is tetted, nagyon jó, de továbbra is tartsd meg e jó szokásod; kitűnő "helyzetjelentést" ad ösztönösen a kicsiktől egyénileg is, ráadásul gyereked lelki lenyomata, szép emlék is egyben. :) ) Egyébként a rajzelemzés kb. 3-7 éves korig, a játékterápia kb. 2-8 éves korig alkalmazható kellő sikerrel.
Ismétlem abbéli meglátásom, hogy kerülni kell a szokványos (úgynevezett allopátiás) gyógyszerek szedését! Ha lehet, még az ártatlannak TŰNŐ aszpirinét és hasonlókét is, és felnőttre is értem ezt, de különösen gyermekre, a kisebbek esetén meg pláne! Az USAban igen nagy %-ban haltak meg gyerekek és lettek emellett számosan tartósan fogyatékkal élők azok közül, akiknek a szülei megengedték, hogy a PSZICHIÁTERNEK JUTÓ PROFIT OKÁN "boldogot-boldogtalant" hiperaktívnak diagnosztizáljanak ÉS ÍRTAK FEL A "SZAKEMBEREK" PSZICHIÁTRIAI GYÓGYSZEREKET SZÁMUKRA, AMI RENDKÍVÜL KÁROS, FŐLEG GYERMEKKORBAN! (Persze ezek a szülők tudatlanul tették ezt; a média többségében erőteljesen torzítja a köztudatba kerülő infókat: számos fajta hazugsággal igyekeznek a hatalmon levő emberek manipulálni az emberek gondolkodásmódját, sajnos.)
Az még érthető, ha egy valóban hipert ekként diagnosztizálnak, de gyógyszert ne engedj szedni, szedetni,
pláne gyerek számára ne! Ha lehet, a pszichiátereket eleve kerüld, pláne gyerekkel, még ha kapsz is erre javaslatot egy intézményben pl. oviban. Sokszor csak kényelmi megoldásból javasolják gyereknek! De felejtsd el, mert egész életre káros kihatása lehet testileg, lelkileg!
ALVÁSZAVARRAL SE, ÉS SEMMIVEL NEM JAVASLOM A PSZICHIÁTERT! Azonban a gyermekpszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok, logopédusok, stb között számos jó szakember működik!
A játékterápiát viszont ne hagyd ki; egy empatikusabb , és ilyentén érzékkel bíró jó óvodapedagógus is beépíti a nevelésbe, de egy gyermekpszichológus minden tekintetben körültekintő és remek eredményt ér el evvel, persze ha kompetens, kellően hozzáértő, szakmabeli gyermekpszichológusról van szó! (Köztük is akadnak kontárok, sajnos.)
Az örökbefogadásról most csak annyit: önmagában nem lehet feltétlenül alapja bármiféle testi-lelki megbetegedésnek, de ezt te is sejtetted. (Értelemszerűen más kérdés a "hozott" betegség, pl. genetikus, alkati, a terhesség vagy nevelés alatti, amíg a másik szülőnél (vér szerintinél) volt.) Nagyon örülök, és elismerésem, hogy már újszülött korától (onnantól, hogy örökbe fogadtátok) szeretettel, odaadással, pozitív figyelemmel voltatok iránta. :)
Az alvászavar kapcsán javaslom ügyelj arra, hogy délután is aludjon, de legalább pihenjen, relaxáljon a gyermeked, legalább egy órácskát. Bár az 5-6 évesek "unni" szokták a csendes pihenőt az oviban, de van jelentősége számukra is, hogy egy helyben vannak ilyenkor (már ha épp nem mocorognak, vagy játszanak az ágyban), mégpedig egyfajta dinamikai elv miatt is fontos ovis korban is. (Kisgyermekkorban meg fokozottan.) Hiszen a mozgás lelkileg és testileg is különösen fontos hét éves kor alatt, de a kisiskolás korban is: aránytalanul nagy a fejméretük a testükhöz képest, így egy közel felnőtt méretű fej vérellátását kell ellátnia egy, a felnőttekénél jóval rövidebb és enyhébb erejű vérkeringésnek, szívnek, ezért fokozottabb mozgásra kényszerül a gyermek, így az egészséges picurok mozgásigénye is jóval nagyobb, mint a felnőtteknek, és persze a kellő oxigénellátás miatt szabad levegőn kell a mozgás nagy részét kiélniük emiatt, és a gyakori szellőztetés is fontos arra nézve, amikor bent tartózkodnak. Ugyanakkor az egészséges funkciókhoz, fejlődéshez nekik még igen lényeges a napi négyes ciklus: éjjel hosszabb alvás, reggel, délelőtt aktivitás, kora délután alvás/pihenés, estig megint aktivitás. Amennyiben nincs meg ez a ritmus, pl. ha hiányzik a délutáni pihenés, alvás a picur számára, akkor éjjel vagy túl sokat alszik
(ami viszont már nem ideális, kevésbé frissül fel, még ha úgy tűnik is, hogy fordítva van), vagy pedig -ritkább esetben- alvajáráshoz vezethet.
A pocsolyás eset megfelelő, szerintem. :) Hadd ugrálja ki magát. "Játszóruha" (melegítőnadrág, stb) és kevesebb a gond a mosással.
Ugráló labda, trambulin: remek! A Gyógypedagógusok is előszeretettel alkalmazzák, pl. átlagostó eltérőekre specializált nevelési csoportokban, intézményekben is jellemzők ezek, többek között. Javaslom, érdeklődj, milyen eszközöket használnak még ilyen helyeken, pl. neten olvass utána (nem vagyok gyógypedes, én is csak így tudnám bővíteni ebbéli ismereteimet.) A hétköznapi megoldások közül a szülőhöz való érzelmi kötődést is megerősíteni pl. ha "gyömöszölöd", birkózol vele -ezt imádják a kisebbek. :) Persze amikor igényli, de kifigyelheted, mikor lehet pl. humorosan felvezetni ("mi vagy te sózsák? :D na lássuk csak... ;)" stb). A humor általában véve is fontos, pláne ha nehezebb sorsú gyermekről van szó.
Wtiger!
Ismét nagyon tartalmasra és számomra nagyon értékesre sikerült a hozzászólásod.
Az oviból el lehetne vinni,kissebb csoportlétszámú oviba 33 helyett 15,viszont van egy kis barátja aki elfogadja ilyennek és a kisfiam nagyon ragaszkodik ehez a kisbaráthoz,el szoktam hozni hozzánk is a kisfiút.
Ha szomszédból átjön egy nyugodtabb gyerek az nem tud mit kezdeni az én kisfaim folytonos szaladgálással,bohóckodásával,állandó ölelgetésével,puszilgatásával,mert a szeretetét nagyon ki akarja mutatni.
Az okokat fejtegettem én magam is,mivel már újszülöttkorától kirítt a többi gyermek közül élénkségben,nyugtalanságban,mozgékonyságban,étvágytalanságban ezért arra következtettem,hogy veleszületett hajlama van valószínűleg a figyelemzavarra,hiperaktivitásra és nem múlt el a nagyon zaklatott magzati állapot nyomtalanúl sajnos.
Egy rövid időt kórházban töltött,csak pár hetet a születésétől számítva,eközben látogattuk minden nap,de bizony mindig úgy értem oda ,hogy a kiságyban keresztülfordúlva ordított,sokszor már kibújva a rugdalózójából,tehát a kis élete kezdetén volt pár ilyen hete.
Aztán hazakerült végre és onnantól elhalmoztuk figyelemmel,szeretettel,ezt sokan a szemünkre is vetették,hogy túlkényeztetjük( még 3 évesen is rajtam aludt el,mert sehogy másként nem tudott szegénykém,ma is panaszkodik,hogy anyu segíts nem tudok megnyugodni),de mivel nagyon nyugtalan volt,többet ártottam volna szerintem,hogyha elhanyagolom,hagyom sírni,erre képtelen lettem volna,hiszen olyan nagyon vágytunk már gyermekre,hogy máig azt vallom életem legboldogabb napja volt az mikor kiléptem végre vele a kórházból egy gyönyörű őszi napon :-) .
Gyermekkori molesztálást teljesen kizárnám,sem a bölcsiben,sem az én szüleimnél nem hinném,hogy megtörtént volna ilyesmi,csakis a bölcsiben és a szüleimnél volt mikor nem én voltam vele.
Sajnos van egy autoimmun betegsége,mely okozott már izületi gyulladást ,néha belázasodik,csúnya aftái vannak ilyenkor,összetett betegség és sajnos nem tudni mi lesz a végkimenetel,emiatt rengeteget aggódom,szorongok,melyet biztosan megérez a pici is.Tavaly éjszakákat sírtunk át a férjemmel,hogy vajon fog e még járni a gyerek,babakocsiban toltuk 4 hónapig...nem kívánom senkinek sem azt az időszakot,idegileg nagyon megviselt,mostanában kezdek reménykedni,hogy talán nem jön vissza már,mert tavaly október végén múlt el és szerencsére azóta nem volt izületi gyulladás.
A havonta visszatérő lázas autoimmun betegsége miatt szteroidot kap :-( minden hónapban,egy alkalommal nagyobb adagot,gondolom én,hogy ez sem kedvez a lelki kiegyensúlyozottságának,mert rá van írva,hogy ingerlékenységet okozhat.
A pszichológus próbálkozott játékterápiával és arra jutott,hogy szeparációs szorongása van a kisfiúnak,nagyon fél a szobájában,főleg akkor jelentkezik a pavor is ha a saját szobájában egyedül van,hiába nincs magánál valahogy érzékeli,hogy egyedül van ilyenkor.AZ éjszakáink nagyon kaotikusak , nem zavarom el a kisfiamat,ha éjszaka közöttünk akar aludni.Gyakran jéghideg,csurom vizes lesz mikor pavorozik,nincsen szívem ilyenkor a szobájában egyedül hagyni.
Ha valamiért érzi,hogy haragszom általában ezt mondja "Anya én a szívedben voltam,igaz örökre az én anyukám maradsz?" MIntha az örökbefogadás is kezdené érdekelni,a korának megfeleően lett elmondva neki,ha kérdezett.
Az óvónénitől nagyon rosszul esett,hogy pár hete így szólt"Biztosan azért lett ilyen "ez a gyerek",mert az anyja kábítószerezett,vagy ivott" !
Azt hittem rosszul hallok,történetesen "ez a gyerek" az én mindenem ,az én fiam.Lehet,hogy az óvónő azt akarta ezzel mondani,hogy talán láttják ,hogy megpróbálok minden tőlem telhetőt és nem engem hibáztatnak már,mint régebben,de ilyen megfogalmazásban ez nagyon sértő volt.
MÉg csak 5 éves lesz,szeptemberi,tehát évvesztes,a pszichológus már most mondta,hogy 8 évesen fog csak menni iskolába,tehát az évvesztességre ráhúz plusz egy évet.
Az 5 éves korban diagnosztizált figyelemzavar még kinőhető,mégha nagyon gyanus is a gyermek,hogy hiperaktivitás is áll a figyelemzavar mellett???
Remélem a kisfiam nem tartozik a "nehezebb sorsú" kategóriába ,mint amit a hozzászólásod végén írtál :-),nem nélkülöz sem szeretetben,sem anyagiakban,ha megkérdezem azt mondja ,hogy ő boldog velünk.
válasza:Kedves kérdező!
Én is köszönöm, hogy te is szántál időt és energiát ilyen részletesen, hosszan írni, és nagyon összeszedettek a te beírásaid is, valamint köszönöm -a többiek nevében is- bizalmadat, hogy intim vonatkozásokat is feltártál kicsinyedről.
Alapjában véve már majdnem minden lényeges dolgot, általános területeket érintettem, amit látatlanban lehet a felvetéseidre, kérdéseidre, és persze mások más szemszögből is vélekedhetnek erről az emberek. Azonban lényegileg alig van mit hozzátennem korábbi soraimhoz, azonban szeretnék még:
Például eszembe jutott még egy ötlet, egy konkrét felvetés: úgy rémlik nem itt, nem a topic-odban említettem az alábbit, de volt, ahol nem vált be magatart.zav esetén, egyesek visszajelzése szerint, azonban én személy szerint megtapasztaltam egy óvónő jelenlétében annak eredményességét egy hasonló gyerkőc esetén és hamarosan rá is térek a konkrét játék rövid leírására: a gyengéd taktilis ingerek (gyengéd érintés) nyugtató hatásúak általában a magatartászavarosok számára is. A kisfiad meg pláne átlagon felülien gyengéd érzelmekkel bír, ahogyan körülírtad vonásait (Pláne emiatt is összeszorult a szívem, hogy -úgy mondjam- olyan kis "szeretetcsomagocska" lehet, "csupaszív-törpike" :) ahogy értelmezem soraidat, és egyben nagyon szomorú, amiken átment - szóval eddig legalábbis mégsem könnyű az ő sorsa, sajnos, ahogyan olvaslak). Nos, az ölbéli játékokra rátérve: hangsúlyozottan javaslom kipróbálni vele, gyakrabban ezek fajtáit, annak ellenére, hogy az ovisok többsége már egyre inkább meg vannak enélkül is, bár szeretni szokták. Három éves kor alatt azonban nélkülözhetetlen, mert pl. a lovagoltatás, höcögtetés a mozgás miatt transzfer hatású, azaz áttételesen is hat, mégpedig alapvetően és pozitív módon a fejlődésre, azaz még az értelmi, agyi fejlősére is jelentősen kihat, hiszen a tér változatos érzékelése a mozgás-mozgatás által és az érintés, tapintás által is különösen intenzíven ingerli az idegsejtek és agysejtek érését; ezen felül tehát az ölbéli játékok taktilis, azaz érintési ingerekkel is szoktak járni, mégpedig gyengéd és szeretetteliekkel, ami pedig az érzelmi biztonságot növelik elsősorban és sok esetben feszültség levezető.
Magatartás zavaros gyermekekkel nagyon sokféle ilyen és ehhez hasonlókat kiemelten játszanak gyógypedagógusok!
A konkrét játékötletem: bár pl. a "kerekecske, gombocska, itt szalad a nyulacska" és hasonlóak is jók (amikor megcsiklandozod a hóna alját :) ), de kifejezetten a feszült és szeretetéhes kisgyermekekre jó hatású az alábbi, ami annál összetettebb, változatosabb, mégis egyszerű és szintén szeretetteli:
magaddal szembe ülteted az öledbe; gyengéd érintésekkel megsimized sorban az érzékszerveit, fentről lefelé, először a szemeit, erről nevezték el a népi játékot, amit ekkor, kezdetként mondunk: "itt a pislogója", ekkor tenyereddel megsimogatod a szemeit; a füle következik: "itt a hallgatója", szintén megsimized, most a füleit; "itt a szuszogója" - nózi simi :) , "itt a tátogója" - gyengéd ajaksimogatás az ujjainkkal... majd sokat sejtető halk ,elnyújtott hanggal bevezetve, játékosan: "éééééés...... itt meg fut a kisnyuszi ! :D " és hirtelen megcsiklandozzuk a hóna alját. :) Érdemes mindig legalább kétszer eljátszani vele, mert már előre kacagni fog, hogy mindjárt jön a kisnyuszi. :) Végül magadhoz ölelgetheted, játékosan kissé "gyurmázhatod, gyömöszöllheted, szorongatod", éreztesd ekkor is vele, mennyire örülsz őneki, és hogy együtt örülsz vele. :)
A szteroidról kapcsán: én nem adnám be neki a helyedben. Tudom, próbálsz megfelelni az orvosoknak, egyéb szakembereknek is, de nem vagy köteles adni neki, ha úgy döntesz, legalábbis szteroidot nem vagy köteles. Azonban a kémiai alapú szerekkel az is gond, hogy általában hozzászokást eredményez; tehát ha leállsz vele, akkor csak fokozatosan, azaz napról napra egyre kisebb adagot adj neki, végül teljesen szüntesd meg a szedését számára. De te döntesz. Én csak felvetéseket írok, hogy én miképp cselekszem/cselekednék hasonló helyzetben. Szinte biztos vagyok benne, hogy az csak tüneti javulást eredményez, azt is csak olykor (máskor meg jönnek a kellemetlen mellékhatások!!), azonban sokkal többet árt, még hosszú távon is! Azt megértem, hogy ha autoimmun betegsége van, és majdnem lebénult az ízületi problémák miatt (ha jól értelek), és hogy arra mindenképp ki kellett próbálnod valamit, ám de vannak mellékhatásmentes, és egyben hatékony gyógymódok is. Konkrétan ilyen eset kapcsán még nem néztem utána mellékhatásmentes, hatékony gyógymódnak, de javaslom, az alternatív gyógyászat irányába haladj és te magad is képezd magad, eleinte elméletben a természetgyógyászat különféle ágai iránt, vagy ha eddig is tetted, akkor állj rá szinte teljesen erre, ha javasolhatom, és a lényeg:a szokványos orvoslásban én
nem bíznék a helyedben: többségében függést okozó, betegséget fenntartó, vagy azt egy másikkal helyettesítő, alattomos módszerek, a kemikáliáikkal együtt; az inkább csak a sebészetben, fogászatban működik, ott se teljesen jól, a meglátásom szerint. Mivel a profitról szól a szokványos orvoslás, mármint az akadémikus orvoslásra utalok, amit a háziorvosok , stb is képviselnek. Én csak ritkán és inkább csak diagnózis, esetleg néha vmlyen gyógynövénykenőcs miatt látogatok el háziorvoshoz. Az akadémikus orvosok kapcsán csak annyit még: tisztelet a pozitív hozzáállású kivételnek. A kenőcsök kapcsán meg annyit még: a természetgyógyászatban
SEM a gyógynövénykúra a leghatékonyabb, előre szólok; számos tudományos alapú eljárás létezik még az alternatív (természet) gyógyászat ágai között. Pl. homeopátia használata remek, házilag is, de a krónikus problémák zömét homeopata orvos kell, hogy diagnosztizálja, és sajnos annak meg van a nem kis óradíja. Vagy akupresszúra, akupunktúra, hogy csak az ismertebbeket említsem. De sorolhatnék olcsóbb, egyben hatékony módszereket is, talán már említettem párat e topicban.
Figyu, a tudat alá fojtott tartalmakat fel kellene hozni és szembesíteni, majd feloldani az ő esetében. bár ez mindenki számára hasznos lenne olykor. A kineziológia drága, de ha megoldható, akkor NAGYON NAGYON MELEG SZÍVVEL ajánlom, jó tapasztalatom van róla!! Nem jár fájdalommal; persze katarzissal járhat, az meg a fájdalom GYÖKERÉNEK felismeréséből, de utána annak feloldódásából áll, tehát ha valami lelki fájdalommal jár is, az hasznos, meg emiatt végképp megszünteti a probléma gyökerét, még a testi bajok lelki gyökerét is! :)
A szeretetteli hozzáállás meg alap mindezekhez, és örülök, hogy jellemző rád irányába. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!