Neveletlen a gyerekem. Mit csináljak?

Tudom, hogy fogok pár lehurrogó választ kapni némelyetektől, de én most tényleg segítséget kérek, nem leszúrást. Lehet, hogy rossz szülő vagyok, de a szándékaim nem rosszak. A legjobbat akarom gyerekeimnek. mint minden normális szülő. Azt, hogy élhető életet tudjanak élni ebben a társadalomban, nemcsak egészségben, hanem lelkiekben is.

Nos, igencsak elbizonytalanodott és elbizonytalanított szülő vagyok. De kezdem az elején. Első fiammal néha megkaptam azt a kritikát ismerősöktől, családtagoktól, hogy túl szigorú vagyok vele. Ez abból állt, hogy mindig rászóltam, amikor pl. társaságban túl viháncolt. Nem engedtem, hogy hisztizzen otthon sem. Soha nem vertem meg nagyon, de volt azért testi fenyítés, ami abból állt, hogy pl. meghúztam a haját, vagy rácsaptam a kezére, fenekére. Ezekre nagyon ritkán volt szükség, általában elég volt, ha felemeltem a hangom. De ezt is megelőzte épp eszű érvelés, megbeszélés, amit legtöbbször befogadott a fiam, de volt, hogy nem. S ha nem, akkor jött a szülői erőszak, ld. fent. Engem is így neveltek. Azt hittem jól csinálom.

Igenám, de jöttek a kritikák, hogy zsarnokoskodom a gyerek felett, hogy miért akarok gladiátort nevelni belőle stb. Én erre nagyon elszégyelltem magam. Imádom, a gyerekeimet, s abból vezérelve, hogy nem akarok rossz szülőjük lenni, elkezdtem utána olvasni, kérdezősködni, mások hogy nevelnek gyereket. Sokszor szembesültem azzal, hogy mások egyáltalán nem fenyítik a gyereket (többek között ezen az oldalon is), csak dicsérik. Rengeteg cikket, könyvet olvastam a témáról, s tényleg az az elfogadott, hogy a gyereknek inkább pozitív megerősítés kell.

Az első fiam közben kamasszá cseperedett. Szófogadó, mindenki által rendes, jószívű, szeretőlelkű és szerethető gyereknek tartják őt. Egyébként tényleg az, szerintem is. :-)

Megszületett a második fiam, akinél viszont tartottam magam ahhoz a nevelési elvhez, hogy ne fenyítsük komolyan, vagy sehogy sem. Próbáltam elkerülni minden olyan rossz nevelési formát, amit korábban megtettem a másik fiúval.

A problémám viszont az, hogy valahogy mégsem tudtam ezt sem jól csinálni, mert borzasztóan neveletlenül viselkedik a gyerkőc. Rengeteget játszunk, beszélgetünk stb. Jó példát mutatunk, nem vagyunk őrjöngő család sem. stb. Tehát elvileg működnie kellene a dolognak, de valahogy nem megy.

Csak egy példa a mai napra:

Orvosnál jobbra-balra futkosott. Leverte az ampullákat, a receptes papírokat. Végignyalta a mosdót, felmászott engedély nélkül cipővel a vizsgálóazstalra..stb. Megkértem őt, maradjon mellettem, volt játék is ami leköthette volna, de nem érdekelte. Határozottabban is rászóltam, de ez sem használt. Végül már az orvos is rászólt, meg az asszisztens is, hogy maradjon már nyugtom, s fogadjon szót nekem. A gyógyszertárban felborította a virágcserepet és egy asztalt. Szintén össze-vissza futkosott. Egy pillanatig sem maradt mellettem, s amikor szóltam neki, egyszerűen nem fogadott szót. Sőt nemet mondott. Attól féltem, kiszalad és elüti őt valami, míg fizetek.

Borzasztó volt. De ez nem egyedi eset. Ő egyszerűen ilyen neveletlen és szófogadatlan. 4 éves

Segítsetek, kérlek mit csináljak! Hol a középút? Ha szigorú és következetes vagyok egy gyerekkel, az a baj, ha meg lazább, akkor meg sorra kínos helyzetekben találjuk magunkat, nem beszélve arról, hogy veszélyes önmagára.

Bár olvastam már több könyvet gyereknevelésről, de elfogadok még ötleteket, mit olvassak. Kétségbe vagyok esve. Azt sem akarom, hogy terrorizálva érezzék magukat a gyerekeim mellettem, de az sem jó, ha ennyire nem tudnak viselkedni.