Neveletlen a gyerekem. Mit csináljak?
Tudom, hogy fogok pár lehurrogó választ kapni némelyetektől, de én most tényleg segítséget kérek, nem leszúrást. Lehet, hogy rossz szülő vagyok, de a szándékaim nem rosszak. A legjobbat akarom gyerekeimnek. mint minden normális szülő. Azt, hogy élhető életet tudjanak élni ebben a társadalomban, nemcsak egészségben, hanem lelkiekben is.
Nos, igencsak elbizonytalanodott és elbizonytalanított szülő vagyok. De kezdem az elején. Első fiammal néha megkaptam azt a kritikát ismerősöktől, családtagoktól, hogy túl szigorú vagyok vele. Ez abból állt, hogy mindig rászóltam, amikor pl. társaságban túl viháncolt. Nem engedtem, hogy hisztizzen otthon sem. Soha nem vertem meg nagyon, de volt azért testi fenyítés, ami abból állt, hogy pl. meghúztam a haját, vagy rácsaptam a kezére, fenekére. Ezekre nagyon ritkán volt szükség, általában elég volt, ha felemeltem a hangom. De ezt is megelőzte épp eszű érvelés, megbeszélés, amit legtöbbször befogadott a fiam, de volt, hogy nem. S ha nem, akkor jött a szülői erőszak, ld. fent. Engem is így neveltek. Azt hittem jól csinálom.
Igenám, de jöttek a kritikák, hogy zsarnokoskodom a gyerek felett, hogy miért akarok gladiátort nevelni belőle stb. Én erre nagyon elszégyelltem magam. Imádom, a gyerekeimet, s abból vezérelve, hogy nem akarok rossz szülőjük lenni, elkezdtem utána olvasni, kérdezősködni, mások hogy nevelnek gyereket. Sokszor szembesültem azzal, hogy mások egyáltalán nem fenyítik a gyereket (többek között ezen az oldalon is), csak dicsérik. Rengeteg cikket, könyvet olvastam a témáról, s tényleg az az elfogadott, hogy a gyereknek inkább pozitív megerősítés kell.
Az első fiam közben kamasszá cseperedett. Szófogadó, mindenki által rendes, jószívű, szeretőlelkű és szerethető gyereknek tartják őt. Egyébként tényleg az, szerintem is. :-)
Megszületett a második fiam, akinél viszont tartottam magam ahhoz a nevelési elvhez, hogy ne fenyítsük komolyan, vagy sehogy sem. Próbáltam elkerülni minden olyan rossz nevelési formát, amit korábban megtettem a másik fiúval.
A problémám viszont az, hogy valahogy mégsem tudtam ezt sem jól csinálni, mert borzasztóan neveletlenül viselkedik a gyerkőc. Rengeteget játszunk, beszélgetünk stb. Jó példát mutatunk, nem vagyunk őrjöngő család sem. stb. Tehát elvileg működnie kellene a dolognak, de valahogy nem megy.
Csak egy példa a mai napra:
Orvosnál jobbra-balra futkosott. Leverte az ampullákat, a receptes papírokat. Végignyalta a mosdót, felmászott engedély nélkül cipővel a vizsgálóazstalra..stb. Megkértem őt, maradjon mellettem, volt játék is ami leköthette volna, de nem érdekelte. Határozottabban is rászóltam, de ez sem használt. Végül már az orvos is rászólt, meg az asszisztens is, hogy maradjon már nyugtom, s fogadjon szót nekem. A gyógyszertárban felborította a virágcserepet és egy asztalt. Szintén össze-vissza futkosott. Egy pillanatig sem maradt mellettem, s amikor szóltam neki, egyszerűen nem fogadott szót. Sőt nemet mondott. Attól féltem, kiszalad és elüti őt valami, míg fizetek.
Borzasztó volt. De ez nem egyedi eset. Ő egyszerűen ilyen neveletlen és szófogadatlan. 4 éves
Segítsetek, kérlek mit csináljak! Hol a középút? Ha szigorú és következetes vagyok egy gyerekkel, az a baj, ha meg lazább, akkor meg sorra kínos helyzetekben találjuk magunkat, nem beszélve arról, hogy veszélyes önmagára.
Bár olvastam már több könyvet gyereknevelésről, de elfogadok még ötleteket, mit olvassak. Kétségbe vagyok esve. Azt sem akarom, hogy terrorizálva érezzék magukat a gyerekeim mellettem, de az sem jó, ha ennyire nem tudnak viselkedni.
válasza:Szép dolog az elfogadás...addig amíg problémát nem vesznek észre és még akkor sem tesznek semmit.
Ha teljesen rendbe lenne az oviban,csak otthon lenne nehezebben kezelhető,már akkor sem árt a tanácsadás,nemhogy még úgy,hogy azt mondják,hogy legmozgékonyabb,legagresszívebb...
Nekem nagyon fájt mikor szóltak,hogy az öntörvényűsége ,leköthetetlensége miatt nev. tan. -ba kell mennünk és utólag igazuk volt!!!Több szakember szerint figyelemzavaros(-hiperaktív? ) .
válasza:Szia..Talan mar annyi modszert kiprobaltal hogy nincs elötte tekintelyed..Nekem van egy 9 eves lanyom es 15 honapos ikreim...nagyon szigoru es következetes vagyok velük...es en azt mondom hogy ha rosszat tesz az adott pillanatban oda kell csapni a fenekere..a lanyomat is igy neveltem es soha semmi gondom nem volt vele...az ikreknel sincs semmi elpakolva a szekrenyröl es inkabb 20szor felallok rajuk szolok kezükre csapok de megtanuljak es nem piszkalnak semmit...ha setalunk igenis fogja meg a kezemet ha kell es nem futhat akarmerre mig a jatszora nem erünk..felölem hisztizhet...termeszetesen sokat jatszunk velük es agyon vannak szeretgetve emellett..
Talan a kicsid fel akarja hivni magara a figyelmet..valamit nem teszel meg amit eszre sem vettel akaratlanul...fontos hogy sokszor mondjad neki mennyire szereted,ülj le vele jatszani,homokozni fogocskazni,fogd be a hazimunkaba hogy törölgessen veled vagy porszivozzon..had erezze hogy ö is tehet valami olyat mint a nagyok...ha esetleg beveri a hisztit probald meg elterelni a figyelmet..jatekautozzatok, rajzoljatok,talalj ki törtenetet meset a hisztis egerkeröl,nyuszirol akinek rosszul vegzödtek a hisztijei..mi esös idöben sokat szedtünk csigat,gilisztat,bekat a lanyommal..aztan kesöbb elengedtük öket..bogarakat..:-)
Nem olvastam vegig mar a kommentek veget es bocsanat ha esetleg valakit megismeteltem vagy ha esetleg veled kapcsolatban nem vettem valamit figyelembe..az en tanacsom az hogy igen is neveld ugy ahogyan az elsö gyermeked es ha kitarto vagy es következetes akkor meg szerintem sikerül helyreallitanod a kitöreseit...
válasza: válasza:"A hiperaktiv gyerekekben nem hiszek...csak neveles es hatarozottsag kerdese...hatarokat kell szabni egy gyereknek mert ö meg nem tudja meddig van a hatar..ebben csak mi segithetünk..."
A hiperaktív gyereknek szabhatsz határokat,folyton át fogja lépni azokat,nem törődve a következményekkel.
Kiszabod mondjuk,hogy itt és itt nem mozoghat,ugrálhat...akkor ha elég jól szabod a korlátot leül és úgy marad...illetve akár agyonvereti magát,de akkor sem képes abbahagyni a túlmozgást
Vagy megparancsolod neki,hogy ezentúl jól fog aludni,nem fog alvajárni minden éjjel,végre meg lesz a család nyugalma.
Azt is megparancsolod neki,hogy végre egyen már normálisan,mert csont és bőr,valószínű hamarosan jó étvággyal enni fog,eközben szépen megül és fenkölt stílusban társalog.
Az oviban ,iskolában jól viselkedik majd...vége lesz a kudarcoknak,kirekesztettségnek amik eddig érték,tudja a figyelmét koncentrálni,akár 2 órán keresztül is megy neki...mert te megparancsoltad neki és határozott voltál,korlátokat szabtál.
Elárulom neked egy valódban hiperaktív gyerekekl vért izzadnál,hamar belátnád,hogy létező dolog a hiperaktivitásnak nevezett problémakör,másság.
Bizony az ember tehetetlennek érzi magát sok esetben,hiába a sok fejlesztés amire vagyonokat költenek el ezek a családok,bármit megadnának,hogy segítsenek a gyerekükön...még akár határokat is szabnának ahogy azt te javasoltad!
Ezek a gyerekek általában nagyon összetett problémákkal küzdenek,nem csak a túlmozgásosság,indulati kontroll hiánya,figyelem hosszának nem megfelelő terjedelme a gond,súlyos alvászavarok és más nagyon is megfogható dolgok társulnak.
Kirekesztődnek,megbélyegeződnek,hiába tesz a szülő bármit,mégsem tud csodát tenni ,nem nevelési kérdés az organikus hiperaktivitás.
Végtelenül sértő számomra hiperaktív gyerek anyukájaként amit írtál.
válasza:Mintha csak az én 3 éves fiamról írtál volna!
Én a héten kerestem fel a Nevelési Tanácsadót,december 2-án megyek egyedül,aztán később majd a fiammal.Nagyon remélem,hogy tudnak segíteni.Az óvónő szerint nincs korlátozva,hiperaktív,pedig nagyon igyekszem,hogy tudja a határait.Ráadásul apukával külön vagyunk,így ott is más nevelést kap.Az egyik barátnőm elég szigorúan fogja a gyerekeit, sarokba állítja őket,és rájuk csap ha kell.Nála bevált,a gyerekei elég fegyelmezettek.Próbáltam az ő módszerét alkalmazni,de az én fiam bepisilt,mikor sarokban állt,és látszott rajta,hogy retteg a sarokba állástól.Nálunk sajnos nem vált be.Tudom,hogy türelmesebbnek is kéne lennem vele,viszont elborul az agyam,mikor 5-ször szólok neki,megkérem valamire,és alkalmi süketet játszik.Sokszor már én is tehetetlennek érzem magam.
válasza:Szia!
Az oviban,hogy fegyelmezik a gyerekeket, ha valami rosszat tesznek? Esetleg beszélj az óvónőkkel, hogy ők mit tesznek, ha pl. megrúg egy másik kisgyereket. Lehet, hogy neked is azokat a módszereket kéne használnod, persze ha ott hatásos.
A hiperaktív kisgyerek anyukájának.
Ne törődj azzal a válaszolóval aki azt írta, hogy nevelés kérdése. Szerintem sem az,csak annyi, hogy régen nem fogadták el azt a tényt, hogy vannak hiperaktív gyerekek, akkor egyszerűen csak rossznak, illetve neveletlennek voltak beállítva, pedig szerintem akkor is "probléma" volt ez, csak nem vettek róla tudomást.
válasza:nem olvastam végig a halom tanácsot, de ha a gyereked így viselkedik, ahogy az orvosnál, gyógyszertárban, akkor igenis büntesd meg otthon, mehet a szobába, nincs csoki, mese, ami hat rá.
Van, ahol lehet kicsit futkosni, pl. orvosi váróban, de máshol nem, rendelőben, gyógyszertárban sem. Akadályozd meg. És úgy neveld, ahogy TE látod jónak, ne úgy, ahogy más gondolja. A szelíd szigor szerintem a legjobb, tudnia kell a gyereknek, hol a határ, mik a korlátok, az biztonságot ad és tudni fogja, hogy kell viselkedni. Nálunk ugyan csak 3 éves, de nem rohangálhat a boltban, mert megfogom a kezét, akár erővel, mert nincs pénzem kifizetni a kárt, ugyanígy a zebrán sem rohangálhat. Állítsatok fel szabályokat, közöljétek vele és tartassátok be.
válasza: válasza:Most nem azért, de hol van az Apuka? (ha a Kérdező az Anya)
Vele is ilyen? Ő is változtatott a módszereken az első gyerekhez képest? Nekem hirtelen ez ugrott be, atöbbit elmondták.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!