Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Problémás gyerekek » Neveletlen a gyerekem. Mit...

Neveletlen a gyerekem. Mit csináljak?

Figyelt kérdés

Tudom, hogy fogok pár lehurrogó választ kapni némelyetektől, de én most tényleg segítséget kérek, nem leszúrást. Lehet, hogy rossz szülő vagyok, de a szándékaim nem rosszak. A legjobbat akarom gyerekeimnek. mint minden normális szülő. Azt, hogy élhető életet tudjanak élni ebben a társadalomban, nemcsak egészségben, hanem lelkiekben is.


Nos, igencsak elbizonytalanodott és elbizonytalanított szülő vagyok. De kezdem az elején. Első fiammal néha megkaptam azt a kritikát ismerősöktől, családtagoktól, hogy túl szigorú vagyok vele. Ez abból állt, hogy mindig rászóltam, amikor pl. társaságban túl viháncolt. Nem engedtem, hogy hisztizzen otthon sem. Soha nem vertem meg nagyon, de volt azért testi fenyítés, ami abból állt, hogy pl. meghúztam a haját, vagy rácsaptam a kezére, fenekére. Ezekre nagyon ritkán volt szükség, általában elég volt, ha felemeltem a hangom. De ezt is megelőzte épp eszű érvelés, megbeszélés, amit legtöbbször befogadott a fiam, de volt, hogy nem. S ha nem, akkor jött a szülői erőszak, ld. fent. Engem is így neveltek. Azt hittem jól csinálom.

Igenám, de jöttek a kritikák, hogy zsarnokoskodom a gyerek felett, hogy miért akarok gladiátort nevelni belőle stb. Én erre nagyon elszégyelltem magam. Imádom, a gyerekeimet, s abból vezérelve, hogy nem akarok rossz szülőjük lenni, elkezdtem utána olvasni, kérdezősködni, mások hogy nevelnek gyereket. Sokszor szembesültem azzal, hogy mások egyáltalán nem fenyítik a gyereket (többek között ezen az oldalon is), csak dicsérik. Rengeteg cikket, könyvet olvastam a témáról, s tényleg az az elfogadott, hogy a gyereknek inkább pozitív megerősítés kell.

Az első fiam közben kamasszá cseperedett. Szófogadó, mindenki által rendes, jószívű, szeretőlelkű és szerethető gyereknek tartják őt. Egyébként tényleg az, szerintem is. :-)

Megszületett a második fiam, akinél viszont tartottam magam ahhoz a nevelési elvhez, hogy ne fenyítsük komolyan, vagy sehogy sem. Próbáltam elkerülni minden olyan rossz nevelési formát, amit korábban megtettem a másik fiúval.

A problémám viszont az, hogy valahogy mégsem tudtam ezt sem jól csinálni, mert borzasztóan neveletlenül viselkedik a gyerkőc. Rengeteget játszunk, beszélgetünk stb. Jó példát mutatunk, nem vagyunk őrjöngő család sem. stb. Tehát elvileg működnie kellene a dolognak, de valahogy nem megy.

Csak egy példa a mai napra:

Orvosnál jobbra-balra futkosott. Leverte az ampullákat, a receptes papírokat. Végignyalta a mosdót, felmászott engedély nélkül cipővel a vizsgálóazstalra..stb. Megkértem őt, maradjon mellettem, volt játék is ami leköthette volna, de nem érdekelte. Határozottabban is rászóltam, de ez sem használt. Végül már az orvos is rászólt, meg az asszisztens is, hogy maradjon már nyugtom, s fogadjon szót nekem. A gyógyszertárban felborította a virágcserepet és egy asztalt. Szintén össze-vissza futkosott. Egy pillanatig sem maradt mellettem, s amikor szóltam neki, egyszerűen nem fogadott szót. Sőt nemet mondott. Attól féltem, kiszalad és elüti őt valami, míg fizetek.

Borzasztó volt. De ez nem egyedi eset. Ő egyszerűen ilyen neveletlen és szófogadatlan. 4 éves


Segítsetek, kérlek mit csináljak! Hol a középút? Ha szigorú és következetes vagyok egy gyerekkel, az a baj, ha meg lazább, akkor meg sorra kínos helyzetekben találjuk magunkat, nem beszélve arról, hogy veszélyes önmagára.


Bár olvastam már több könyvet gyereknevelésről, de elfogadok még ötleteket, mit olvassak. Kétségbe vagyok esve. Azt sem akarom, hogy terrorizálva érezzék magukat a gyerekeim mellettem, de az sem jó, ha ennyire nem tudnak viselkedni.


2011. nov. 14. 15:11
1 2 3
 21/30 A kérdező kommentje:

Köszönöm a hasznos válaszokat!


Néhány kérdést tettetek fel, arra a válaszok:

Az oviban büntiszék van. Viszonylag sűrűn ül ott a fiam.


Az első gyermekem apukája sajnos meghalt, évekkel később újra házasodtam, s tőle van a problémás gyerek. Tehát az első gyermekem nevelésébe én szabtam csak meg a határokat.


Egyébként az apuka anno szintén ilyen "rossz" gyerek volt. Ott az ő anyukája is nagyon engedékenyen nevelte a gyerekeit, tudtommal, legalábbis ezt mondják. (Sőt, az ő apukája, tehát a nagypapa is borzasztóan neveletlen volt, állítólag még az iskolát is felgyújtotta anno.)

Tulajdonképpen az a tény is befolyásolt engem az elhatározásomban anno, hogy nem akartam előttük sem a "gonosz" szülő/meny lenni, ezért igyekeztem sokkal engedékenyebb lenni, mint az elsőnél voltam. De nemcsak ő miattuk, hanem tényleg sokat olvastam a gyereknevelésről, gyereklélektanról, a következetességről ..stb. Náluk, mármint férjem szüleinél, egyébként a gyerkőc szinte menetrendszerűen hisztériázik, ott teljes öntörvényűség van, sokkal jobban, mint bárhol máshol. Nem sok beleszólást "hagynak" nekem, a nagymama rögtön belebújik a gyerek fenekébe és körülrajongja, fűt-fát beígér neki, s így éri el célját. A gyerek meg nagy durcásan, de nagy kegyesen vagy teljesíti a tőle elvárt dolgot, vagy nem. pl. vegye le a cipőjét az ágyon. Ha nem csinálja, akkor sem történik semmi, anyósom megmagyarázza magának, hogy úgyis ki akarja már mosni az ágyneműt.. "Viccesek" ezek a jelenetek, vagy nem is tudom mik..... Ha megpróbálok közbeszólni, netán némi szigorral, akkor a nagyszülők azon nyomban közbeszólnak, sőt az anyósom eltol és még a gyerek és közém is áll. Általában ott én vagyok a mumus. Sőt velem példálóznak, hogy jujjujj, jön az anya és akkor milessz!?!?!? Na ez viszont már borzalmas érzés.

Az apuka az én pártomon áll ezekben a nagyszülős helyzetekben. Itthon pedig - annak ellenére, hogy őt is elkényeztették - sokkal szigorúbb velük, mint én. Vagy inkább úgy fogalmazok, hogy türelmetlenebb a gyerekekhez úgy általában, és sajnos néha goromba is emiatt, elég csúfosan szokott ráripakodni, ami néha már nekem is sok.

Viszont ritkán fordul elő, mert a munkája miatt kevesebbet van itthon, mint az átlagapukák.


Mielőtt írnátok, hogy állítsuk le a nagyszülőket, írom, hogy: ez nem olyan egyszerű. Csökkentem a látogatások számát, amennyire lehet, de el nem tilthatom őket. Ha nagyon eldurvul a helyzet, akkor kiállok a "szülői érdekeimért", de ha nem muszáj, nem szólok, inkább nyelek. Elég idősek már.

2011. nov. 23. 14:09
 22/30 anonim ***** válasza:
Hat nem vagy könnyü helyzetben..szerintem te magad tisztaban vagy azzal hogy hogyan is neveld a gyermeked csak a nagyszülök miatt tartasz..neked is nagyon nehez de kesöbb a gyermek nagyobb koraban csalodni es szenvedni fog a nagybetüs eletben ha nem az lesz amit ö akar...maradj kitarto es erös..ha pedig nem megy mielöbb egy ehhez ertö szakemberrel kellene beszelni..
2011. nov. 23. 14:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/30 anonim ***** válasza:
Meg annyit hozzafüznek hogy nem rossz anya az aki szigoru a gyermekehez es neha ha kell a fenekere csap!sokkal jobban megerti a gyerek az elettel kapcsolatos szabalyokat mintha mindent vakon hatartalanul megtehet...
2011. nov. 23. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/30 anonim ***** válasza:

Nem olvastam végig a válaszokat, de könycímet is kértél. Én ezt olvasom, a felénél járok, és jónak tűnik:


[link]


Nekem még nincs problémám a két éves fiammal, de megelőzésképpen jó olvasni. Sok mindenre rávilágít a könyvben a szerző, többek között arra, hogy mennyire fontos, hogy a szülőnél legyen a "hatalom" ne pedig a gyerek gyakorolja. Mert bár a gyerekek természetüknél fogva vágynak a hatalomra, de ha a kezükbe kerül, nem tudnak vele mit kezdeni, ebből adódik a zavaros viselkedésük.

2011. nov. 27. 21:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/30 A kérdező kommentje:

Köszi!

Ezt tényleg hasznos lehet.

Kíváncsi vagyok rá, biztosan elolvasom. :-)

2011. nov. 28. 18:48
 26/30 anonim ***** válasza:

Szia, az "apukás" vagyok.

Sztem te magad leírtad a problémákat. A gyerek 3 féle nevelést kap konkrétan, Vagy te,a tudatos, következetes, apu, a szigorú és ingerlékeny, a nagyszülők meg ugye te is tudod milyenek... és mellette ott a teljesen más nevelést kapott nagytesó... hát én se tudnék ebben kiigazodni,nem hogy egy kisgyerek.

hát sztem ezen kéne változtatni, és nem elsősorban neked...

2011. dec. 2. 19:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/30 A kérdező kommentje:

Hát, mit is mondhatnék erre...

Felnőtteket "nevelni" még nehezebb....

:-)

2011. dec. 2. 20:01
 28/30 anonim ***** válasza:

Ez sajnos igaz...

De azt tiltsd meg, h veled ijesztgessék a gyereket! Ez felháborító! A többit tartom, sztem ott kellene gyökeresen változtatni, és a módszereknek legalább közelíteni egymáshoz.

2011. dec. 2. 20:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/30 A kérdező kommentje:

Hát, köszi.

Köszi a választ. Assszem, most egy kicsit felbátorodtam. :-))

2011. dec. 2. 22:40
 30/30 anonim válasza:
Szia! Érdeklődnèk, hogy ennyi év távlatából mire jutottatok? Az én 5 éves fiam is hasonlóan kezelhetetlen sajnos.
2017. febr. 28. 01:48
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!