Sztetek normális, hogy 5 évesen, bepisil, bekakil, hazudozik, nem fogad szót. Sokszor még öltözni se akar egyedül?

Igen, teljesen normális. Szeretgesd minél többet, és ne dramatizáld túl a füllentéseit. Ez még nem az erkölcsi romlás kezdete.

Kutya baja nem lesz, ha egyszer-egyszer felöltözteted. Ettől nem felejt el öltözni. Három évesen nagy gyerek akart lenni, igyekezett mindent önállóan megtenni. Most meg talán úgy érzi, jobb dolga volt kicsinek. Babusgasd meg, játsszátok el, hogy még öltöztetni kell, aztán ez is el fog múlni.

Egy-egy bepisilés teljesen természetes ebben a korban, de ha a kakival is visszatérő probléma van, forduljatok pszichológushoz.

"Nem szabad felfújni

A füllentés kisebb erkölcsi súlyú hazugság – nevezhetjük úgy is: hazugságocska. Erre egy másik példát hoz fel: – Amikor a kisgyerek kiszalad a fürdőszobából, hogy meghallgathassa az esti mesét és az anya kérdezi: Fogat mostál?, akkor azt mondja, hogy igen, de csak azért, hogy minél hamarabb hallhassa a mesét. Valamiféle érdeket akar érvényesíteni azzal, hogy füllent. Ha rajtakapjuk a füllentésen, azt semmiképpen nem szabad felfújni vagy hazugságnak nevezni. De türelmesen el kell magyarázni, hogy a tényeket kell elmondani, nem pedig az ellenkezőjét. A példánkban az anyának azt kell mondania: ˝Menjünk vissza, megmosod a fogad és jön a mese. És ugye ezt máskor nem csinálod?˝

Dr. Ranschburg Jenő azt mondja: az ilyenfajta füllentések feleslegesek és kiküszöbölhetők, ha a szülő türelmes és megfelelően kommunikál. Este már nemcsak a gyerek, a szülő is pörgetné az időt és elképzelhető, hogy tudja ugyan, hogy a gyerek nem mosott fogat, mégis szemet huny a füllentés felett, mert ő is szeretne haladni."

[link]

Ez a mamához jár dolog ez szíven ütött kicsit! Örülj neki, hogy van segítséged!!!! Összetehetnéd a két kezed miatta!

Tudod, nekem a kedves férjem mondogatta, hogy persze, a szüleim mindent megengednek a gyereknek, elrontják, elkényeztetik! Csakhogy a gyerek egyre romlott, akkor is, ha hetek óta nem volt a mamáéknál. Kiderült, hogy elég komoly veleszületett problémánk van (autista). A viselkedése tehát nem az elkényeztetésből fakadt, hanem ő egyszerűen ilyen. A helyzet egyre rosszabb, ha nagyon felpörög, akkor konkrétan az idegeinken táncol (nem, nem ilyen "enyhe" formában, ahogy nálatok, hanem úgy, hogy nem tudunk aludni sem!!!) Tudod, azóta már a férjem is belátta, hogy milyen jó egy-egy szabad este, amikor - sajnos nem tudom másképp kifejezni magam - kipihenjük a gyerekünket. És aztán másnap újult erővel folytatjuk.

Szóval ne hibáztasd a nagyszülőket, örülj neki, hogy vannak és hogy segítenek! Ha pedig szerinted rosszul kezelik a gyereket, akkor ülj le velük, és beszéljétek meg!

valamit most nem értek

ennek a gyereknek nem te vagy az anyja, csak te neveled, mert meghalt az anyukája, te pedig hozzámentél az apukához?