Miért nem lehet az ilyen kisgyerekeket elcsitítani?

Van olyan gyerek, aki ha egyszer elkezd hisztizni, csinálhatsz akármit, nem tudja abbahagyni egy ideig. Az én fiam is ilyen volt kb. egy évvel ezelőtt. Ha valamit nem lehetett, vagy olyat kellett csinálni, ami neki nem tetszett, akkor elkezdett sírni, és annyira belelovalta magát, hogy nem használt semmi a világon. Volt olyan, hogy belementem volna, legyen úgy, ahogy ő akarja, csak azért, hogy fejezze be a - komolyan mondom - 1 órája tartó üvöltést. De annak sem lett eredménye. Ordított tovább. Aztán ennek az időszaknak egyszercsak vége lett. Egyébként volt úgy, hogy az öcsém szólt rá, és akkor hirtelen abbahagyta.

Ezt a példát csak azért írtam le, mert nem kell azt hinni, hogy az ilyeneknek nincs előzménye. Olyan helyzetek, amikor a szülő már bevetett mindent. Nem feltétlenül hülye az anya, amiért nem tud rá hatni.

A te példádra reagálva: egy hároméves gyerek, ha nem abszolút nyugodt természetű, vagy fáradt, illetve beteg, nagyon ritkán fog neked 20 percnél tovább nyugodtan, mosolyogva üldögélni egy orvosi rendelőben. Gondolom, az meg sem fordult senkinek a fejében, hogy esetleg előre engedje az anyukát a gyerekével... Egyszer a postán álltam sorba, amikor egy pocakos kismama jött egy 2-3 éves kisgyerekkel. Baromi sokan voltak, a kisfiú elkezdett nyűglődni, sírdogálni (nem hisztizett). Mondtam az anyukának, hogy álljon elém a sorban, mert már majdnem én következtem. A mögöttem állók körében komolyan lincshangulat alakult ki, mert nekik így eggyel tovább kellett várakozni. Viszont gondolom, hogy azt sérelmezték volna, ha a kisfiú komolyan lekezd hisztizni.

Azért nem olyan egyszerű ám a gyereknevelés, mint amilyennek látszik, amíg az embernek nincs sajátja.

KEDVES KÉRDEZŐ!

"de utálom az olyan kis kölyköket, akik olyan szintet üvöltenek, hogy az észveszejtő.

Múltkor is egy áruházban. Anya beszélget vkivel, a gyereke meg teljesen, torka szakadtából üvölt, visít tutul, közbe taknya-nyála össze."

Utálod őket? Ismered netán őket? Tudod pontosan, mi történt? Figyelted-e őket egész álló nap, hogy biztos legyél benne, hogy anyuka nem próbálta minden tőle telhető módon elterelni a figyelmét? Megmondod esetleg a szemükbe is, hogy hölgyem, borzasztó idegesítő, amikor ÜVÖLT A KÖLYKE? Vagy csak itt, bennünket tüntetsz ki ezekkel a toleráns szavakkal?

"Tele van majdnem a váró, megérkezik az anya a max 3 éves gyerekével. És valamiért rá 10-20 percre a gyerek torkaszakadtából elkezdett üvölteni, hisztizni, rohangált össze vissza.

És ez így ment kb 40-50 percig, mire valaki nem bírta tovább, és rászólt az anyára, hogy csitítsa el a gyerekét vagy vigye haza.

Az anyának állt feljebb, de valaki a gyerekére is rászólt. Akkor jobban elkezdett hisztizni. "

Van róla fogalmad, milyen nehéz órákat várni egy beteg gyerekkel egy idegen, unalmas, ingerszegény helyen? Egy ideig (20-30 percig) szinte minden gyerek elvan, körülnéz, sétálgat, beszélget, játszik, ezután pedig elunja magát. Te nem voltál gyerek? Ezután anyukának nem elég, hogy ő maga is unja az egészet, esetleg ideges is, mert valamelyikük nyilván beteg, ha ott voltak, esetleg sietniük is kell, még azon is kell járjon az agya, hogyan foglalja le a kis lurkót, hogy ELKERÜLJE a nyűgösködést. Egy kisgyermek még félig-meddig ösztönlény, a nevelés lényege, hogy az ösztönöket megtanítjuk neki kezelni, megtanítjuk a késleltetésre, vagyis ha fáradt, éhes, unja magát, megtanulja hogyan kell nem azonnal kimutatni, hogyan kell várni picit, hiszen Te sem kezdesz el sírni és toporzékolni az étteremben, mert azonnal kaja KELL. De ez egy folyamat, és egy 2-3 éves gyerek már elindult rajta, képes valameddig türtőztetni magát. De ha semmi szervi baja, betegsége nincs, nem álmos, nem éhes, akkor is van egy időhatár, amin túl egyszerűen nem bírja tovább. Nem kis-felnőtt, hanem gyerek. Az anyukája ismeri a saját gyerekét, lehet, hogy minden héten orvoshoz járnak, és tudja, hogy olaj a tűzre, ha RÁSZÓL. A gyerek nem akar ám hisztizni! Olvass kicsit utána, a hiszti a gyereknek magának is rossz, összecsapnak benne az indulatok, nem tudja kezelni, és ha még jól le is szidod, azzal nem segítesz. Nyilván megpróbálja az ember valahogy elterelni a figyelmét, de nem mindig sikerül, sőt. Akármennyire elutasítod, ezek a dolgok minden ilyen korú gyereknél ottvannak, csak a vérmérséklettől függ, kinél hogy jön ki. Nincs olyan szülő, aki ne próbálná valahogy megfékezni a hisztit, lehet hogy neked úgy tűnik, semmit sem tesz, de korántsincs így. És nekem is kinyílna a bicska a zsebemben, ha engem, vagy a gyermekemet akarna idegen ember undorító stílusban kioktatni a gyereknevelésről ott helyben. Nem elég, hogy várunk, sokat is kell még várnunk, a gyerekem sír, én tehetetlen vagyok már, meg még ráadásul én vagyok a szaranya, amiért nem bírom "megnevelni"??? Kinek mi köze hozzá? Zavaró, hangos, hát édes istenem, a levegő meg szmogos és büdös, a váróterem zsúfolt és rideg, a várakozás idegölő és unalmas, az élelmiszerek nagy része egészségtelen és rákkeltő, a nagy büdös élet kegyetlen...

Mikor leírta itt az egyik válaszadód a történetet az autista kislánnyal, meg kaptál még pár kritikát a hozzáállásod miatt, hogy esetleg nem mindig van igazad, akkor meg visszakozol, hogy csak arról beszélsz, mikor nem szól rá anyuka a gyerekre...

Itt anyukák szoktak kérdéseket feltenni és válaszolni, olvasgatni, és ilyen kifejezéseket használsz, hogy:

tutul, üvölt, visít, kölyök, taknya-nyála össze...

a másik, amin felhúztam magam, mi az, hogy haza kellene vinni a betegváróból 50 perc után?? Gondolod poénból vitte oda a kicsit, még ha nem is ő a beteg? Miután boldog-boldogtalan szorongatja őket, hogy kuss már, és vártak majd egy órát, húzzanak el és jöjjenek vissza máskor? Amikor új kritikai csoport várja őket? Egyébként én sem értem, ha ennyire zavart mindenkit, miért nem engedtétek őket előre? Egy vizsgálat 10 perc kb, addig se kint vannak és nektek nem kell istennek e szörnyű csapását, a kisgyermeket elviselnetek, és ezután fel lehet sóhajtani, hogy végre eltűntek onnan.

Az ismerősöd gyermekével naponta több órát együtt vagy? Honnan gondolod, hogy ő aztán sose vetemedne ilyetén szörnyűségekre?

Gondolom a sok gyerektelen nőnek már a könyökén jön ki, amikor azt mondják nekik, hogy "majd meglátod, ha gyereked lesz"... Pedig ez így van.

2-3-4-5 éves gyerekeknél tombol a dackorszak. Szerencsés akinek a gyereke "sosem hisztizik", de átlagos halandóknál bizony előfordul, nem is kevésszer. És sokszor azért hagyják rájuk, mert már mindent megtett anyuka, de a gyereket valamiért nem lehet megnyugtatni (front van, fáj valamije, vagy csak bal lábbal kelt fel, vagy már órák óta sorba kell állni, és azok a kedves bírálók, akiknek tele a hócipője a gyerekek hisztijével, semmi pénzért nem engednék előre anyukát, hiszen morgolódni és kritizálni sokkal egyszerűbb, mint előzékenynek lenni).

Ilyenkor egyszerűbb ráhagyni a gyerekre a hisztit, és figyelmen kívül hagyni, mert anyuka esetleg nem akarja, hogy a gyerek azt gondolja, hogy az ilyen viselkedéssel mindent el lehet érni.

Vannak nehezen kezelhető gyerekek, vannak nyugodtabbak. Az, hogy mit dob a gép, sokszor szerencse kérdése. Lehet neveléssel finomítani, de 2-3-4-5 éves korban még nem kell csodákat várni. Felnőtt korra a többség megtanul viselkedni, mert nem akar másokra rossz benyomást tenni. De a kicsi gyerekben ez nincs benne. Az, hogy Te kívülről mit látsz, koránt sem említhető egy lapon azzal, mint amikor benne élsz valamiben.

Senki nem biztatja a gyereket hisztire. Gondolom az itt kommentelők többsége is mintagyerek volt. Anyukátok biztos ezt mesélte. Na peeeeersze....

Ide másolom egy másik kérdésben leírt válaszomat:

Vannak lesz@rom típusú szülők és vannak vért izzadó szülők. a lesz@rom szülőnek is épp lehet vér nyugodt gyereke (mert ilyen a mentalitása) és a vért izzadó szülőnek is lehet hihetetlen vehemens , makacs, aktív , hisztis gyereke. sokszor nem csak a nevelés dönt. De sokszor a nevelés is évekbe telik, hogy a gyerekkel megértessük mit szabad és mit nem. Van aki ezt a folyamatot látja, és gyors ítélkezik is.

Engem tudjátok miért szóltak meg? Elmesélem.

Fiam épp a dackorszak kellős közepén, babakocsiban meg egy 2 hónapos. Vásárolni mentünk. Elmagyaráztam a gyereknek, hogy ha ügyes a boltban akkor kap egy csokit. Már amint bementünk a boltba kezdte a követelőzést. Elmagyaráztam neki ismét, hogy ha ügyesen megvárja hogy megvegyem amik a papíron vannak akkor jár a csoki, de mégegy ilyen hiszti és megyünk haza csoki nélkül.

Bepróbálkozott, abban a korban volt, hogy a határokat feszegette. Nekiállt visítani, torkaszakadtából, az egész bolt minket nézett. Ekkor elkezdtem mindent visszapakolni és betartottam ígéretem. Mindeközben a gyerek üvölt, hogy csokit vegyél, csokit kérek. Erre beszólnak nekem, hogy miért nem veszem már meg szegénynek azt a pici csokit. Majd felrobbantam. Alig bírtam a babakocsit és a kisfiamat kivinni a boltból, senki nem nyitott volna ajtót, elítéltek abban a pillanatban. Biztos vagyok benne, hogy ebben a pillanataban sz@r anya voltam és neveletlen gyerekem volt mások szemében. Hazáig üvöltött a fiam, mindenki minket bámult. Nem tudtam vele már mit csinálni, annak örültem, hogy abba az irányba tudok velük közlekedni amerre én akartam. A fiam már teljesen más dimenzióban volt. Vajon az ilyen emberek, mint az említett kérdezők mit gondolhattak rólam. De nem érdekel. És tudjátok miért nem? Mert ez volt az első és utolsó ilyen hisztikitörése a boltban a gyerekemnek. ebből megtanulta, hogy az égegyadta világon semmit nem ér el ezzel a viselkedéssel, ráadásul ő jár pórul mert nem kapja meg amit megígértem neki. Itt megtanulta, hogy valamit valamiért, ki kell érdemelni a dolgokat. Ahhoz viselkedni kell, hogy anya is betartsa az ígéretét. Rettentő sokan elítélhettek akkor, viszont nekem nagyon megérte, még ha akkor én is vizes bugyival mentem haza. Mert egy iylen eset nem egy leányálom egy anyának sem.

De remélem, hogy a fagyi sok esetben visszanyal az ilyen elítélő embereknél.

Utolsó, én vagyok a KEDVES KÉRDEZŐ! kezdetű válaszoló, és én írtam ki az általad említett kérdést is :)

Kérdező, kössszike a lepontozást, akkor is megérte kisregényt írnom.

Sziasztok !

Hiperaktív a 6 éves kisfiam ,tudnék mesélni nagyon sokat arról,hogy miként követtem el a tőlem telhetőt és ennek ellenére nagyon sokszor nem sikerült megfelelnünk mégsem a mások által elvártaknak.

Amikor például bevásárolni megyek a fiammal,majd az autóban elkezd őrjöngeni,hogy ő bent majd ezt és ezt szeretne,mikor ellentmondok,hogy szó sincs róla,nem kaphatja meg,esetleg helyette mást kaphat,akkor teljesen kikapcsol magán kívűl ordít,rugdos,ilyenkor fogom magam és hazavezetek (15 km )és ennyi volt ,mert egyszerűen nem tud megnyugodni sehogyan ilyenkor.

Orvosi rendelőkben igen gyakran fordulunk meg(tartós beteg) ,amennyiben elkezdeném azért fegyelmezni,hogy nem ül meg mellettem ,akkor mégjobban felpörögne és jönne a cirkusz,mert képtelen nyugodtan megülni,inkább hagyom az ottani játékokkal szépen játszani.Pszichiáter intett arra,hogy ne fegyelmezzem túl,mert attól csak mégjobban nyugtalanná válik,ha mintagyerek módjára megkövetelem,hogy üljön és legyen csendben,viszont vannak dolgok amikben nagyon-nagyon határozottan,következetesen terelgetem:tisztelet megadása,köszönés,nem bánthat senkit,nem rongálhat,nem veszélyeztetheti saját és mások testi épségét.

Mikor kissebb volt (3-4 évesen) semmi sem kötötte le 1 percnél tovább fel-alá szaladgált volna ,fél percenként be akart kopogtatni az orvosi rendelő ajtaján ha hagytam volna ,igyekeztem valahogy lefoglalni,például hagytam a határidőnaplómba rajzolni ,vagy a telefonomból képeket nézni,de még így is soszor vért izzadtam.

Egyik alkalommal az orvosi váróban nem engedtem,hogy egy kisfiútól elvegye a kisautóját,ekkor belém rugott,csípkedni,harapni próbált ,mindenki felhördült aki látott bennünket ,éppen ekkor szólítottak bennünket be szerencsére (már kb 1 órája vártunk ),nagyon szégyeltem mások előtt amit látthattak,nem is szóltam az autóban hazafelé a kisfiamhoz,elkezdett zokogni,hogy nagyon sajnálja,nem fog többet előfordulni ígéri.Utólag mindig megbánja,beláttja a dolgokat,de mégsem képes a pillanatnyi impulzusait szabályozni.

A védőnő ismerősöm szintén problémás gyereket (hiperaktív)nevel és azt mondja ,hogy soha nem lehet megszokni azt,hogy a gyerekemet nem tudom másoknak megfeleltetni -ezt én is így érzem,ezzel folymatosan küzd az ember,amíg mások egészséges,rendbenlévő gyermekükkel büszkén jelennek meg akárhol,addig mi folymatosan gyomorgörcsölünk,hogy jaj mi lesz most megint...

"De remélem, hogy a fagyi sok esetben visszanyal az ilyen elítélő embereknél."

- aki ezt írta, azzal értek egyet de nagyon!!!! És valóban közhely, de MAJD MEGTUDOD HA NEKED LESZ GYEREKED!!!

És biztos, hogy a fagyi visszanyal, én sem értettem sokmindent míg nem lett egy kisfiam, aki igazán nem egy egyszerű eset! Teljesen másképp látom mostmár ezeket a dolgokat,és kedves kérdező te is másképp fogod, majd jusson eszedbe!!!!

Ne nagyon ítélkezzen az, akinek nincs tapasztalata gyereknevelésben!

Addig könnyű a gyereknevelés, amíg nincs sajátod!!!!