Miért nem lehet az ilyen kisgyerekeket elcsitítani?

3év3hós a fiam.

Ő aztán a hisztériázás embere, VOLT.

1 év kőkemény munkámba telt, hogy megtanítsam viselkedni. MOstmár nem sül le a képem vele elmenni bárhová.

Pedig 2 évesen még a tesco biztonsági őre is ránk szólt.

Igen, kő kemény munka volt ez-szigor, következetesség, őrmesternek tartom magam, de a fiam tisztelettudó, nagyon jó kisfiú lett, aki imád engem, virágot szed, épít nekem és sorolhatnám.

Én azt mondom, hogy igen, sok múlik a nevelésen.

A másik gyerekem 13 hónapos és a fiam kezdetben féltékeny volt, oda-oda csapott, és igen, ma már: gyere N.... építettem neked, lerombolhatod. Gyere játszunk együtt......

és sorolhatnám.

nekem is kivan a tököm a neveletlen, önző, elfuserált kölyköktől.

A mai szülők ált. tényleg rá sem mernek szólni, mert sérül a lelke a gyereknek. Te JÓ ATYA ÚR ISTEN!!!! és ezt el is hiszik.

Ja és, ha a fiam lát egy kiabáló, ordibáló gyereket, úgy néz rá, hogy úristen, ennek mi baja lehet?!

Sőt még mondja is, hogy a "kisfiú biztos beteg, hogy kiabál, okos gyerekek nem kiabálnak"

Ha valahol egy síró, hisztiző kisgyereket látok, sajnálni kezdem őt is és az anyukáját is. Eszembe nem jutna beszólni az anyukának vagy rendreutasítani a gyereket, épp elég nekik a saját bajuk... (Ha sírsz valami miatt, téged megnyugtatna, ha rádszólnának? Abbahagynád?)

Lehet, hogy én más szemüvegen keresztül látom ezeket a dolgokat, mint a kérdező, mivel van saját gyerekem, sőt már azelőtt is szereztem tapasztalatot kisgyerekekkel, családi, ismerősi körben. Hidd el, kedves kérdező, a gyereksírást nem lehet megszokni, és nem hinném, hogy van olyan anyuka, akit nem érdekel a saját gyermeke hisztizése. A gyereknevelés sokszor nagyon nehéz, és az is nehéz a legtöbb anyukának, hogy ne foglalkozzon mások rosszalló tekintetével, beszólásaival, negatív véleményével, amikor a gyereke éppen nem úgy viselkedik, ahogy az másoknak tetszene, ő meg próbálná így vagy úgy megnevelni. És sokszor iszonyú nehéz nyugodtnak és határozottnak tűnni, amikor belül az ember ideges és nem biztos benne, hogy meg tudja nyugtatni a gyerekét, márpedig egy ideges, ordító szülő nem fogja tudni megnyugtatni, maximum terrorizálni szegény kisgyereket...

Én vagyok, aki írta, hogy igen, neveléssel sokat lehet tenni, főleg 3 éve felett. És igen, tapasztalom, hogy vannak olyan anyukák, mint amit a kérdező írt. sajnos.......

egyik nap is mózesben az újszülött, anyuka már 5-jére tolta el a játszótér és a házak között, bagó a szájában, a gyerek csak üvölt-üvölt-üvölt. Mégcsak hozzá sem szólt, mégcsak meg sem simogatta, csak rótta-rótta a köröket.

valamint 4 éves gyerekek, oviból hazafele játszóterezés, anyukák pletykálnak, a két 4 éves, meg mint az eszelős. Üvöltenek, ki tudja miért, nem engedik fel a 3 évest a csúszdára és sorolhatnám.

Szóval sajnos van igazság a kérdező írásában

3év3hós és 13 hós gyerekek anyukája

Itt az élő példa amit írtam, hogy igen, sajnos van igazság a kérdésedben kedves kérdező

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..

nem én tettem fel a kérdést.

Jesszus miket írsz??Nem vagy vele tisztába és látszik nics gyereked.,,nem babáról beszélsz" egy 2 3 4 5 éves gyerek is kicsi és nehezen értenek meg dolgokat,türelmetlenek, nyűgösek(ahogy egy felnőtt is lehet)dackorszak......és még sorolhatnám.És nincs aza szuper anyuka akinek nem ilyen a gyereke, még a te rokonodnak sem....

A másik mikor még nekem sem volt gyerekem én is szabadon éltem mint a madár és nem értettem hogy a nyafogó gyereket miéért nem lehet elhallgattatni....odamentem ahová akartam, nem zavart semmi.Nyugiasan elvoltam.Most is megyek ahová el kell mennem és bizony a 1,5 éves gyerekkel megyek, ert az enyém és vinnem kell.Még akkor is ha nem bír magával.és ha kórházba be kell menni oda is viszem.Ha ott is ordítana valószínű rászólnék, de azt én sem tűrném hogy más szóljon.De csak az szól aki nem ismeri az ilyen helyzeteket.

Van mikor kimegyek a piacra és nem bírok vele, más irányba megy ....stb stb...De igen ez életkori sajátosság.Nem fogok otthon maradni azért hogy az olyan kérdezőket mint te és hasonlót válaszoló lányok jól érezzétek magatokat.Mi is szeretnénk élni az életünket csak a kisgyerekeinkel.

És lehet hogy már hallotad ezt:De ha lesz gyereked és eszedbe jut hogy most miket írtál le ,,problémának"bánod hogy leírtad.Meg majd mikor a te gyereked csinálja ezt.....És ne írd hogy a tiéd nem fogja csinálni.......De sok meglepetés ér még téged az életben !!!!!!!

A kettővel előttem szóló kirohanására reagálva: két dologról beszélünk itt, egyrészt azokról a gyerekekről, akik nehezen kezelhetőek a szülő minden jó szándéka ellenére is (és úgy vélem, abban nagyjából egyetértünk, hogy nem ezekkel van a gond), és azokról a gyerekekről, akik a szülő felelőtlensége, trehánysága, nemtörődömsége, a legújabb műkörömtrend iránt mutatott mélyreható érdeklődése következtében lesznek antiszociálisak (mint pl. a kislány a 3-mal előttem szóló linkjében). Summa summarum: a probléma az a SZÜLŐ, aki nem tanít erkölcsi alapelveket, és a társadalomban élés és a közösségbe való beilleszkedés alapvető viselkedési normáit a gyerekének.

Az ilyet tapasztalatom szerint jobb elkerülni.

Én már leírtam a véleményemet, többször is. Az előző válaszokban többször is írt egy anyuka, aki mélységesen elítéli a hisztériás gyerekeket. Igen, aláírom biztosan vannak "nem törődöm" szülők, de én felettébb ellentmondásosnak találtam a válaszokat. Elmondtad, hogy a te gyerekes is hisztis kis méregzsák volt, ergo ti is átestetek a dackorszakon, nálatok is volt toporzékolás. Az hogy a nevelés és az idő hatására ezek elmaradoztak az általában normál családban így működik!

Én komolyan nem értem az embereket és lehet lepontozni. Úgy ítélkezünk, hogy 5 percet látunk két ember (szülő és gyerek) életéből?

A múltkor mellettem végig ordította egy kisgyerek az ebédemet, apuka volt vele, csak sóhajtozott nagyokat, cumit dugott a szájába, adott neki inni, cukrot, mindent, csak hogy elhallgasson, de a gyerek csak toporzékolt ordítva. Engem ugyan nem zavart, egy bevásárló központ közepén amúgy sincs olyan csend. Végül egyszercsak visszaért anyuka, leguggolt hozzá, megkérdezte mi a baj, a kissrác pedig megölelgette még kicsit sírdogált, aztán abba is hagyta minden szó nélkül, pedig apuka szerencsétlen tényleg mindent megpróbált, neki nem sikerült elcsitítani. Gondolhattam volna azonnal hogy úristen de rossz szülő, de lazán 10 perc múlva egyértelművé vált, hogy nem ezzel van a gond.

Tegnap vásároltam és egy kislány toporzékolt gumicukorért. Az anyja azt mondta nem kaphat, de vesz neki helyett gyümölcsös rágót. Próbálta megbeszélni vele, hogy jöjjön válasszon melyiket szeretné, de a kislány hisztizni kezdett, hogy neki a rágó nem jó. A kasszánál már ordítva verte magát a földhöz. Anyuka kb kétszer rászólt, hogy "most ezt muszáj? hagyd abba légyszíves", majd ráhagyta. Pár perc múlva amikor rájött, hogy anyut hidegen hagyja a hiszti, szépen el is hallgatott. Amint anyuka ránézett megint zokogni kezdett, hogy neki gumicukor kell.

Szerintem ilyen esetek a legjobban nevelt gyereknél is előfordulnak. Lehet, hogy valaki csak azt az 5 percet kapja el, amikor anyuka már tehetetlenségében inkább rá sem néz a gyerekére, hátha abbahagyja, de az előzményeket nem ismerhetjük.