Egy átlag szülőnek ezt nem kell elmondani, egy átlag szülő észre veszi ezt a gyerekén, és megpróbál segíteni rajta.
2012. jún. 4. 17:37
Hasznos számodra ez a válasz?
2/15 anonim válasza:
Ha összeadod a szülőket és aztán szétdarabolod akkor abból nem lesz semmi -> nincsen átlag szülő. Én nem tennék semmit, a kamaszkori depresszió nem teljesen egyedi dolog, főleg ha már elmúlt.
2012. jún. 4. 17:39
Hasznos számodra ez a válasz?
3/15 anonim válasza:
Ráadásul már csak voltál, igy a kérdésed okafogyottá vált.
2012. jún. 4. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
4/15 anonim válasza:
Én is 14 vagyok , de én biztos azt csinálnám hogy megkérdezném miért, talán elvinném pszichológushoz, és azért biztos kicsit mérges lennék (minimálisan) hogy utólag mondta el. De nem hiszem hogy ordibálna veled:)
2012. jún. 4. 20:48
Hasznos számodra ez a válasz?
5/15 anonim válasza:
Egy átlag szülőnek észre kellene venni a gyereken.
Átlag szülő meg nincs, az egyik figyel a gyerekére és minden érdekli, a másiknak meg mondhatsz bármit..
A depresszió meg nem csak egy múló rosszkedv, az komoly betegség, segítség nélkül nem igazán lehet belőle kimászni. Tudom, voltam az, hónapokig tartott. Rosszkedvű is voltam már sokáig, teljesen más a kettő.
2012. jún. 4. 22:36
Hasznos számodra ez a válasz?
6/15 anonim válasza:
Én szülő vagyok (azt nem tudom, hogy átlagos-e, vagy hogy az milyen). Sokat beszélgetnék veled, elvinnélek magammal anya-lánya programra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, megbízz bennem és legközelebb elmondd nekem, ha valami nyomaszt. Nagyon magamba néznék, hogy mért is nem vettem észre, hogy a lányom megváltozott és valami bántja. Biztosan változtatnék a veled való kapcsolatomon, hogy boldogabb légy.
2012. jún. 5. 09:35
Hasznos számodra ez a válasz?
7/15 A kérdező kommentje:
köszike a segítséget de igazán még nem vok túl rajta. kb fél éve tudatosult bennem, mikor egy oldalon véletlen rátaláltam a tünetekre. addig nem is tudtam mi a baj, csak azt hogy van. ha eddig nem vették észre, szerintem ez után sem fogják, de ha túl leszek rajta, nem tudom hogy mondjam el.
2012. jún. 5. 19:31
8/15 anonim válasza:
Nem akkor kell elmondani, amikor túl vagy rajta. Én nagyon kiakadnék magamra, hogy milyen szülő vagyok, hogy a gyerekem ennyire nem bízott meg bennem annyira, hogy megbeszélje velem a problémáját.
Sürgősen beszélj valakivel, akiben megbízol, ha nem a szüleid azok, akkor csak van valaki tanár, háziorvos, iskolaorvos, akihez fordulhatsz.
2012. jún. 5. 22:25
Hasznos számodra ez a válasz?
9/15 anonim válasza:
Egy átlag szülő pont nem fogja észrevenni.
Az én szüleim átlag szülők.
Ha elmondod neki, nem fogja érteni, és valami megoldásnak látszó, de teljesen haszontalan intézkedésen gondolkodik majd.
Az átlagon felüli, mondhatni megfelelő szülőnél viszont valószínűleg nem lesz depis a poronty.
A nem megfelelő nevelés miatt lettél depressziós, hogyan is tudna segíteni az, aki előidézi a problémát?
2012. jún. 5. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
10/15 anonim válasza:
Mikor kiskamasz koromban rámtőrt a depresszió, néhány hónap után anyukám csak annyit mondott, hogy egyek patkány mérget, mert már nem bírja nézni a szomorú pofám.
Azóta eltelt 7 év, nálam semmi sem változott, csak annyi, hogy nem mondok anyunak semmit.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: