Ti is észrevettétek, hogy mostanában mintha egyre több gyereket diagnosztizálnának autisztikus spektrumzavarral?

igen,sajnos így van...de hogy mi az oka..?

Mondjuk az itt feltett kérdések mögött nem tudom mi van, mert azért én azt is észrevettem, hogy sokszor az anyukák túlparáznak mindent...pl múltkor volt egy olyan kérdés, hogy normális-e, hogy kb 2 éves gyereke összeszorítja a kezét és sikítozik mikor izgatott :/

na mondom ilyet...és milyen válasz érkezett??ha sokszor csinálja,azért vigye el az anyuka orvoshoz, mert lehet autista...

Kifinomultabbak a diagnosztikai eszközök.

És nem igaz, hogy régen nem voltak ilyen gyerekek, voltak, csak nem diagnosztizálták őket. Én nem egy olyan felnőttet ismerek, akik nem is tudják magukról, hogy Asperger-szindrómások, pedig 100%, hogy azok. De olyat is ismerek, aki felfedezte magán a tüneteket felnőttként, és diagnosztizáltatta magát.

Hogy mennyire gyakori? Érdekes, hogy én - amíg nem voltam érintett - egyetlen egy autistáról tudtam a környezetemben. Amióta a kislányomat diagnosztizálták, úton-útfélen beléjük botlok...

De pl. a településünk 500 fős iskolájában egyetlen egy auti van. Az óvodában az én kislányom az egyetlen, és az óvónénink azt mondta, neki a 20 éves "praxisa" alatt még egy volt összesen. Szóval annyira azért nem gyakori... ha figyelsz rá, a környezetedben biztosan találsz egy-két autistát... ahogy találnál mondjuk cukorbeteget, pacemakerrel élőt, vakot, mozgássérültet és még sorolhatnám.

5. válaszoló! én is azt gondolom, hogy mostanában szeretik ráhúzni a gyerekekre és valljuk be, pénzt is kapnak értük. persze csak a gyanút!

én fiamnak is gyanúja van, én 100%-ig biztos vagyok benne, hogy nem az, mert az élet egyetlen területén van gondja, semmilyen egyéb autisztikus tünete nincs, márpedig 3 területet kéne érintenie ha az, de az orvos, logopédus, fejlesztő és mindenki azt mondja, olyan nevű betegség nincs még, így csak ebbe tudják betenni.

egy óra fejlesztésért 2500forintot kapnak utánunk, plusz az amit mi fizetünk. egyik terápiára hetente járunk, másikra 3 hetente, szóval maga a gyanúval azért jól jár az intézmény. viszont abban igazad van, hogy a gyanútól eljutni a biztosig nem kis tortúra, és azt már nem tehetik meg, hogy boldog boldogtalanra rámondják :)

Ok, de a gyerek nem jár rosszul azzal, hogy fejlesztést kap, nem? Akkor meg miért gond a gyanú?

Nekünk nem volt gyanú, nem kaptunk fejlesztést, csak az óvodában szembesültünk vele, hogy a gyerek nagyon más...

Egyébként van olyan autizmus típus, amit 4-5 éves kor előtt nem nagyon tudnak diagnosztizálni, ezért inkább csak gyanú... ami vagy beigazolódik, vagy nem.

A diagnózis az teljesen más!

Hívhatod akárminek... az tény, hogy sok felnőtt is van, aki diagnózis nélkül maradt! Most, hogy a lányomnak van diagnózisa, pedagógus ismerőseim sorolják, hogy hány gyerek nőtt fel pontosan ilyen tünetekkel a kezük alatt, csak akkor még fogalmuk sem volt, hogy ez micsoda... most is csak azért tudják, mert a lányomon keresztül megismerték.

Akkor egyszerűen csak "furának" tartották az ilyen gyerekeket, de voltak eddig is!