Miért gondolja azt sok szülő, hogy ha egyszer-egyszer nevelő céllal rácsapunk a gyerekünk kezére, az egyenlő a rendszeres brutális veréssel?

Édesanyám óvónő, vele beszélgettem nemrég erről a témáról. Ő azt mondja, a gyerekek 70%-a manapság szinte kezelhetetlen. Ha azt mondja az óvónéni, hogy "nem", egyszerűen nem érti. És nincs tisztában sem a tettei következményeivel, sem pedig a veszéllyel.

Nem mondom, hogy ez amiatt van, hogy nem "verik" otthon a gyereket, persze ez annál sokkal összetettebb.. De szerintem van az a helyzet, amikor ahhoz, hogy a gyerek ne lépjen át egy határt, egy-egy kézrecsapás sajnos szükségszerű. És állítom, hogy az a pofon, odacsapás a szülőnek jobban fáj.

Én ebbe a vitába soha nem akarok belebonyolódni. Mindenki neveljen úgy, ahogy jónak látja. Ha valaki szép szóval és egyéb büntetéssel is el tudja érni a gyerekénél, hogy megtanuljon dolgokat, szófogadó, illedelmes, becsületes felnőtt váljon belőle, tegye úgy.

Ha más meg úgy érzi, egy két nevelő célzattal történt fenéken csapás a célravezető (és nem agyba főbe verés, de ugye mos nem is erről van szó), akkor úgy nevel.

A lényeg a nevelés. Higgyétek el, tényleg eszméleten sok a neveletlen, pimasz, udvariatlan gyerek, nemcsak fölsőben, de már alsóban is. (Gyógypedagógus vagyok, de normál suliban is tanítok.)

A másik pedig amit tudomásul kell venni, nem egyformák a gyerekek. Van akinek el lehet magyarázni valamit, másnak meg elmondhatjuk 100X is, nem ért belőle, viszont egy jól időzített fenéken billentés észhez téríti.

2,5 éves a kisfiam, sok ismerősünk van hasonló korú gyerekkel. Soha egyetlentől sem hallottam még, hogy ne lenne szabad megütni a gyereket, és bár nem ez a legfőbb beszédtémánk, azért olykor mindenki elmeséli, hogy ezért vagy azért kikapott a gyerek. A neten meg mindenki hőzöng, hogy ő ugyan soha.

Lehet, hogy az ismerőseim nem írnak babás fórumokra?

"mert ez nem nevelés, ez a szülő saját feszültségének levezetése tehetetlenségében"

Már hogyne lenne nevelés? Sőt, továbbmegyek, valamilyen szinten így tanítja a szülő a gyereket. Megtanítja arra, hogy a konnektortól félni kell. Anyu részéről nem volt ott semmi saját feszültség, egyszerűen az életemet akarta megóvni. Amiért igazán hálás vagyok, így utólag:D

Érzi azt a gyerek, hogy NEM azért kapja a kézreverést, mert Anyu haragszik rá. Hanem azért, mert abba a fehér izébe próbált nyúlkálni:)

Igaz, hogy ez "ultimate" eszköz volt Anyuék kezében is nálunk. De ahogy valaki írta: minden gyerek különböző.

Anyu is inkább mindent tűrt a - nem éppen könnyű természetű - édesanyjától, mondhatni mintagyerek volt. Van egy nővére. Na ő meg a szöges ellentéte. Kisgyerekként is határozott, makacs, öntörvényű volt. Pontotsan tudta, hogy meg fogják verni, ha kimegy focizni a barátaival. De nem érdekelte, mégis kiment:D

Én csak azt nem értem, miért kell ütni. Ha közelít a konnektorhoz(bármilyen veszélyes helyzettel helyettesíthető) határozottan elveszem onnan, és szigorúan szólok, hogy ezt tilos. Nem kell ehhez ütni:(. A gyereknek elég "rossz" következmény az is ha anya mérges, nem mosolyog, nem kell odacsapni.

Persze ez akkor érvényes ha nem "örökös" a tiltás, így van súlya. Ha másból sem áll a nap mint nemszabadból és rászólásból, nyilván csak az ütés lesz kiemelkedő súlyú.

El kell vinni onnan és elterelni a figyelmét.

És persze fontos, hogy amikor tiltasz, akkor a metakommunikációdnak is stimmelni kell, tehát ha vigyorog a gyerek, Te nem nevetheted magad el közben, mert akkor azt hiszi, ez egy játék. És mivel szereti a játékot, ezért csinálja újra meg újra.