Miért gondolja azt sok szülő, hogy ha egyszer-egyszer nevelő céllal rácsapunk a gyerekünk kezére, az egyenlő a rendszeres brutális veréssel?

Na akkor konnektoron túl vagyunk.

De kedves ultra liberálisok, áruljátok már el nekem, hogy mit kellett volna mondjuk akkor csinálnom amikor a gyerek leült a 4 sávos közepén mert tél közepén nem kapott fagyit?...

Vagy éppen ha hátulról pihenő időben neki állnak simogatni az argentin dogokat...

Várom a segítséget!...

41-es, én nem a liberális tábort erősítem, viszont a két példa amit felhoztál, az nekem nem az odacsapás kategória. A fagyit időben el lehet helyezni, hogy mikor és hol szabad enni. Ha leül az útra elhozom. A kutyasimogatás nekem pedig nem életszerű. Ha nagy kutya van a közelben, én le sem veszem róla a szemem/kezem (mármint a gyerekről), magyarázok neki, majd elmegyünk.

Én csak a hirtelen dolgokban tudok azonosulni a "veréssel", de az sem egy folyamatos verés, csak egy kizökkentés, utána jön a rengeteg beszéd és magyarázás...

Utolso. Itt a teljes törtenet:

Az egyiknek pontosan eleg, ha elkapom a kezet es csunyan ranezek, abban a pillanatban kisangyalla valtozik es soha többet nem csinalja.

A masik gyereknek ez nem eleg, mar csak azert is alapon megcsinalja megint es megint es megint.

Csak a tegnapi kis peldank, minta anyukak lehet tanacsot adni, hogy mit kellett volna csinalnom...

A boltban neki alltak nyuzni, hogy nekik jegkrem kell. Nem kaptak. Akkor latszolag elfogadtak, de a hazafele uton a zebra kellös közepen leültek, hagy ne mondjam, hogy közben meg engem is majd elrantottak szatyrostul, taskastul... Rajuk szoltam csunya, de nem orditva, hogy alljanak fel. Az egyik szepen fel is allt, viszont a masik gyerek ott maradt. Felemeltem es igenis racsaptam a seggere... Mit kellett volna tennem?... Hazaig rangatom? Vagy könyörgök neki a 4 savos közepen es közben remenykedek, hogy nem jön arra egy vadbarom aki elcsapja a gyerekeimet, velem együtt? Vagy az 5 eves gyerekeimet meg mindig babakocsival cügöljem ovodaba?...

Vagy a masik eset.

Argentin dog van a szomszedban. Szepen vannak nevelve es szeretik is a gyerekeket, de nem dijjazom amikor az en gyerekeim atnyulnak a keritesen simogatni a kutyusokat, plane nem akkor amikor a kutyak eppen pihennenek es hatulrol a gyerek hozza er... Ha szolnak nekem, akkor atmmegyünk a szomszedba es jatszhatnak velük, a szomszed is örül, hogy szocializalja a kutyakat a gyerek, en meg plane, hogy örülök, mert legalabb a gyerekek is megtanuljak, hogy hogy kell banni egy kutyaval! Es meg sajat kutyava sincs bajunk :)

Na most ha eppen a gyerek atnyul a keritesen amikor a kutyak pihennenek, igenis raszolok a gyerekre, az egyiknel hasznal, a masiknal nem. Az egyik abbahagyja, a masik mar csak azert is csinalja tovabb. Mit kene csinalnom? Könyörögni a gyereknek, hogy nem szabad? Vagy megvarjam amig megkapja egy közel 50 kilos allat?

Ja tudom mit kene, nem kell kiengednem a gyerekeket az udvarra vagy ha kiengedem Öket akkor hullampalat vagy vasbeton keritest kellene epitenem!...

Es akkor az elektronikus dolgokrol nem is esett szo... Nem meseltem a padlora kiöntött narancsleves csuszkalasrol... A macska agy alol kibanyaszasarol, termeszetesn a farkakanal fogva...

Es ezt nem azert csinaljak a gyerekeim, mert rosszak vagy mert unatkoznanak... Probalgatjak a hatarokat es ez normalis, de nem fogom hagyni, hogy az ultra liberalis elvek miatt a gyerekemnek baja essen!!!! Mar barmennyire ördög fioka is a fiatalember, az en kisfiam es feltem es inkabb tölem kapjon, egy törölgetest, mint egy kamiontol vagy egy argentin dogtol vagy eppen csak a feje törjön be...

Es ilyen meg nincs, hogy mi lesz majd a következö... Semmi! Nem fogom verni a gyerekeimet, egyiket sem. Mert szepen meg fogja tanulni, hogy ha anya azt mondja, hogy nem akkor az nemet is jelent es nem azert mert fel az anyjatol! Pusztan csak megtanulja, hogy ki a fönök, egyenlöre meg az en kisördögöm ugy erzi, hogy Ö a fönök, de meg kell tanulnia, hogy bizony nem, ha a szep szo nem hasznal akkor bizony a seggere fogok csapni!

A válasz 83%-ban hasznosnak tűnik. A válaszíró 82%-ban hasznos válaszokat ad.

Utolsónak: Teljesen egyetértek Veled!

Az én kisfiam még csak 10 hónapos, de már 2 hónapja tudja pontosan hogy nem szabad a konnektorokat piszkálni (hiába van bedugaszolva) mégis újra és újra játszik vele, miközben engem néz kajánul mosolyogva... Hát első pár alkalommal rászólok erélyesen hogy nem! majd ha nem hagyja abba ráütök a kezére. Akkor abbahagyja. Nem sír, nem fáj, neki (nem erősen ütök), de meg kell tanulnia hogy az nveszélyes, nem várom meg hogy merzázza az áram. És még sok ilyen példa van. És tényleg gyerekfüggő. A barátnőm hasonkorú kislányára ha egyszer rászól hogy nem, akkor nem csinálja többet. Na ne mondja nekem senki hogy ez nevelés, igenis különbség van a gyerekek között. De az közös,. hogy minden tipusu gyerek csak korlátok között tanulja meg hogyan kell alkalmazkodni az életben majd...