Mit tehetek, ha gyermekem egyáltalán nem csinálja a tsmt tornát? Hagyjuk inkább abba?

En autisztikussag miatt vittem lanyomat tsmt-re, ket evig csinaltuk, de egyre nagyobb volt benne az ellenallas. Persze ezalatt az ido alatt eletkorilag eloterbe kerult a hisztilorszak, dackorszak, de ha ezt leszamitjuk, akkor is nagy volt a kuzdelem az utolso fel evben. Addig egesz jol vette a feladatokat, szepen csinalta. Aztan egy szep napon uj feladatsort kapott, innentol kezdve egyaltalan nem szerette csinalni, barhogy kuzdottunk. Volt jutalmazas, kompromisszum, ajanlottunk mindenfelet, de javulas nem bolt. Igy hat szepen anbahagytuk az egeszet. Neki is es nekunk is csak stresszhelyzetet teremtett, mar akkor ideges lettem, ha ragondoltam, h tsmt-zzunk, szoval teljesen abbahsgytuk.

Nagyon aggodtam, h vissza fog esni valamelyik reszkepessege, de az azota eltelt haromnegyed evben nem tapasztaltunk romlast, inkanb csqk fejlodedt minden teruleten, ugyhogy egyelore nem tervezzuk, h ujra tsmt-zzunk.

Probald meg elsore szuneteltetni, aztan par nap v het utan ujra megcsinalni vele a gyakorlatokat, ha nem megy, ha nagyon nagy az ellenallas, lehet, h nem kellene eroltetni.

Persze tudom, h ezek a gyakorlatok azert vannak, h a gyermek egyuttmukodeset is segitse, de nalunk - dac- es hisztikorszak ide vagy oda - olyan eroteljes volt a hadakozasa, h mar az egesz csalad rosszul volt a torna gondolatatol, a gyerek is orditva ellenallt, szoval, barjogy is szerettem volna folytatni, abbahagytuk. Innentol kezdve megszunk a mindennapis szorongasunk (heti otszor kellett volna csinalni).

Az utolsó, hibásan gépelős vagyok. Az én kislányom sem kapott diagnózist, a Vadaskerti doktorok szerint meg van a valószínűsége, hogy nem is kap, mert valahogy - ahogy a te gyermeked esetében is - éppen alatta van az auti kritériumrendszernek.

Én - ahogy írtam is - már attól stresszeltem, hogy elővegyük a labdát, a billenőt, mert tudtam, hogy jön az ellenállás. Az a nyomás, ami a tsmt-zés abbahagyásával megszűnt, leírhatatlan volt. Ezt az időt a gyermekre lehetett fordítani, ami ugyanolyan fejlesztő hatással bírt. Mivel pedig visszaesést nem tapasztaltam, sőt, fejlődött minden téren (persze egy-két autisztikus tünet megmaradt), nem csináltam már utána ebből gondot.

Szerintem pihentessétek egy kicsit, aztán esetleg próbáld meg újra elővenni. Ha nem megy, hát akkor nem megy.

Kedves 8-as. Az én kislányom (3 éves) autisztikus jellemzői: szemkontaktusa gyengébb az átlagnál. Van, tudja tartani, de mégis inkább elnéz, azt mondja, hogy neki ez így jobb. A beszéde, szókincse átlagon felüli, de vannak panel echolálásai. Vég nélkül beszél. Régebben sorbapakolászott dolgokat és különválogatott színeket, valamint sokat szökdécselt, ezek mára jórészt megszűntek. Gyermektársai felé nem mondhatnám, hogy nyitott. Nagyjából ennyi.

Tudom, most sokan azt mondanák, hogy ezek nagyon sok gyermeknél megvannak és hogy ennyi tünetből nem lehetne azt mondani, hogy autisztikus. Külső szemlélőként nézve a gyermek valóban teljesen átlagos és normális, azonban a mindennapokban észre lehet venni az ezekből fakadó különbségeket a többi gyermekhez képest, ezért is vizsgálták őt nem is egyszer (Bethesda, Vadaskert).

Mindenhol egyöntetű a vélemény, hogy igen, produkálja az autisztikusság tüneteit, azonban nagyon jól kompenzálja a hiányosságait a többi részképességének átlagon felüliségével. Ezért is hajlik a vizsgálócsoport afelé, hogy nem tudják kimondani rá a diagnózist, de ha esetleg valamikor kapna, akkor egy enyhe formáját, az asperget kapná.

Nálatok mik a tünetek?