Mi történhet vele? Vigyem szakemberhez szerintetek?

Kérdező: apuka is foglalkozik vele rendesen?

Mert ha igen, akkor csak az otthoni feszültséget érzi.

Nekem is az egyik fiam amikor a feleségem nagyon fáradt, és emiatt ingerültebb, akkor teljesen kezelhetetlenné válik.

Rögtön megérzi, hogy nem úgy van, ahogy szokott lenni, átragad rá is a feszültség. Másnep reggel meg sír, amikor bemegy a bölcsibe, máskor pedig szalad be magától.

Ha megnyugszik otthon mindenki, akkor is visszazökken a rendes kerékvágásba.

6-os vagyok.

3 és fél éves a kisfiam és egyébként nálunk is vegyes csoport van. A fiatalabb középsősök és a kiscsoportosok vannak egy csoportban. És itt 2 és fél éves (nálunk az ilyen kicsiket is felveszik, ha már szobatiszták) és 4 és fél éves közötti gyerekek vannak egy csoportban. És soha ebből gond nem volt. A fiamnak sem és a többinek sem. Nagyon jól eljátszanak együtt.

És tényleg minden reggel szinte sírással, hisztivel kezdődik a nap. Egyébként úgy szoktam enyhíteni az ilyen dolgokat, hogy reggel, indulás előtt még nézhet egy rövid mesét vagy kicsit játszhat, ami kicsit eltereli a figyelmét és jobb kedve lesz tőle, belerázódik a játékba és olyankor azért egész jól elmegyünk, de ahogy odaérünk, akkor kezdődik, hogy óvónők már készülnek és veszik el. Sokszor jöttem úgy el, hogy a fiam piszkosul sírt. De utána tényleg megnyugszik egyből. És nem csak mi vagyunk így. Tényleg több gyerek így van vele. Látom is, és mondják is az óvónők.

Nálunk az a fő gond, hogy nem igen volt olyan, hogy huzamosabb időt mással töltött volna a fiam, szinte csak velem, vagy az apjával. A nagyszülőkkel inkább csak akkor, ha valahová mennem kellett, mert muszáj volt (orvos, hivatalos ügy), egyébként mindig velem. És valószínűleg ez egy annyira erős kötődéssé vált a részéről, hogy ezért ilyen. De ahogy egyre jobban barátkozik, úgy egyre jobb. Múltkor már 2 hét betegség utáni hiányzást követően ment és egyáltalán nem sírt. Még meg is jegyezték az óvónők, hogy na, milyen ügyes.:)

Én óvónőnek készülök, és hetente egyszer csücsölök az oviban és figyelem délelőtt a gyerekeket :)

A négy-öt éves gyerekeknél ebben az évben mindenkinek egyszercsak lett egy ilyen korszaka, mikor sírva/bömbölve/zokogva jött oviba, kapaszkodott az anyukájába/apukájába, és úgy viselkedett, mintha még soha nem járt volna a csoportban, gyötrelem volt nekik az oviba jövetel (meg a szülőknek is).

Nekünk az óvónő azt mondta, hogy az ovis életében majdnem minden gyereknek eljön ez az időszak, valami miatt. Van akinél a kistesó érkezik, van aki szintén megérzi, hogy a szülők kicsit rosszabb időszakot élnek, de néha szünet után is rajtuk ragad ez a rosszkedv hosszabb időre, vagy bármi más oka lehet, amire talán nem is jön rá senki.

Viszont tényleg hamar megvigasztalódnak, van aki kicsit félrevonul, van akit az óvónéni vigasztal meg, de mire a foglalkozás elkezdődik sokkal jobb kedvük lesz :)

És az a tapasztalat, hogy minél tovább búcsúzkodik, húzza az időt a csöppség, annál zaklatottabb lesz, nehezebb megvigasztalni, de nem lehetetlen! :)

Szóval fel a fejjel, valószínűleg most ez egy ilyen időszak, ahogy jött úgy el is múlik általában :)

Kitartás!

én is dolgoztam oviban, vegyes csoportban. nekem sajnos nagyon rossz tapasztalataim vannak.

aztán a fiam mikor 3 éves lett, jött az oviba és a saját szemmel láttam, nem csak mint szakember, hanem mint anya is, hogy egy 3-4 évesnek milyen megterhelő a vegyes csoport.

egyrészt ugye jó esetben is csak 6-8 kortárs van. annak a fele fiú, tehát 3-4 gyereknek kell társra találnia egymásban. ez kevés, ez már inkább kényszer mint valós barátság, persze megtalálják egymást a nagyhangú vagány gyerekek, de a visszahúzódóaknak nagyon nehéz.

aztán ott van az, hogy a nagyok mindenben sokkal ügyesebbek. és igen, a kicsiket ez ösztönzi, a szülő meg odavan, hogy mennyire felhúzzák, de ott van az is, hogy a kicsinek tulajdonképpen a sárba tapossák az önbizalmát, mert hiába teljesít átlagon felül, a nagy még mindig ügyesebb és nem képes "nyerni" soha.

más az érdeklődési kör, más az idegrendszer fejlettségek, más a szókincsük, más a világnézetük, azért itt négy éves korkülönbségek vannak, az rengeteg!

tavaly nyáron kint voltunk az udvarom, én is az enyéimmel és fiamék is. fociztak a fiúk, néztem ahogy játszanak, az elején még mosolyogtam is. aztán a végére sírtam :D

egyszerűen az alig 3,5 évesem nem bírt belerúgni a labdába mert a kajla 6-7 évesek gyorsabban futnak, hosszabb a lábaik, jobb a reakció idejük. ő meg csak kétségbeesve szaladt körbe körbe és azt hajtogatta, hogy nekem is passzoljatok! de nem, mert a kicsi nem tud célozni, nem tud jól passzolni. és persze igazuk is van a nagyoknak, értem én, de az anyai szívem azt mondta, hogy én ennek nem tudom kitenni a gyerekemet. és akkor még ott van ennek az ellentettje majd nagycsoportba, hogy az a 6 nagy unatkozik, lehúzzák őket a kicsik, mert visszafele is igaz, stb.

szóval én kivettem és átvittem tiszta csoportba! nagyon jó döntés volt, ősz óta jár oda, sok barát, azonos érdeklődés, hasonló fejlettség.

és igen, a vegyes csoportból úgy hoztam el, hogy fáradt volt, nyűgös volt, túl hangosak voltak, leszívta a sok elvárás ami a nagyok miatt ránehezedett, a sok csalódás, az önbizalom hiánya...

én azt mondom, hogy ha nem egy vagány, talpraesett gyereked van akkor gondold át a korcsoportos ovit. lehet, hogy nem ez a baj, nem tudom, de nem biztos, hogy jó neki.

van még egy hónap, azalatt majd látni fogod, hogy elmúlik-e a sírás, vagy ha marad, akkor tényleg az ovival van gondja

Nálunk is volt olyan időszak, amikor a kisfiam (3 és fél éves, vegyes csoportba jár) hisztizett, hogy nem akar menni oviba. Szép lassan kiderült, mi az oka: egy kisfiúval rendszeresen összevesztek, és nem akart vele találkozni. November óta jár oviba, nehezen szerzett barátokat. Pár hétig tartott ez az időszak, utána rendeződtek a dolgok és azóta nem kell reggel unszolni, szívesen megy.

Még akkor szokott reggel nehezen elindulni, ha nehezen ébred fel és nem volt elég ideje reggelizni, összeszedni magát.

Mielőtt bármit lépnél, várj még pár hetet, hátha a kislányod is átlendül ezen az időszakon.