A fiam a nála gyengébb osztálytársait terrorizálja, ofő emiatt állandóan engem zaklatott mivel javíthatnám meg szeptemberig a viselkedését?

Mivel büntetted? Telefon/internet/zsebpénzmegvonás vagy valami? Azért durva hogy a saját idegeid miatt aggódsz, nem azért hogy a fiad egyszer csak maradandó károsodást okoz és börtönbe zárják.

Az meg hogy nem tudtál elmenni szülőire kamukifogás. Lehet kérni egyéni időpontot is az osztályfőnöktől ezt megbeszélni. Gondolom nevelési tanácsadóba is derogált elmenni.

Ha a gyereked terrorizálná az enyémet, minden erőmmel azon lennék h kirúgassam ha te már nem csinálsz semmit. Nem hiszem el hogy a hét minden napján 12 órát dolgozol és soha egyszer se érsz rá bemenni de a gyereket se tudod semmivel se megnevelni...

Vélhetőleg nem most kezdődtek a problémái a fiadnak, és tudnod kell, hogy a rendbetételük is sok időt és energiát vesz igénybe.

A 4. hozzászóló valóban „érdekes” mentalitású ember lehet, ha nem látja át, hogy azok a gyerekek, akik a gyengébbeket terrorizálják, már épp eléggé „meg vannak szivatva” az élettől. Lásd a kérdező gyerekét, akinek az életében nincs jelen az apja, az anyja pedig látástól vakulásig dolgozik, nem ér rá vele foglalkozni.

A gyerekem (alsós) osztályában is volt egy kisfiú, aki folyton terrorizált másokat. Ő is persze a gyengébbek felé ment, onnan is tudom, hogy a fiam (aki egyébként nem verekedős) egyszer már nem bírta tovább az ok nélküli hátbarúgásokat, lökdöséseket és odakente a földhöz, majd elmesélte, hogy rájött, valójában milyen gyáva a másik gyerek, mert attól kezdve hozzá nem nyúlt többet.

De bocs, elkalandoztam. Az osztálytársgyerekről kiderült, hogy totál gázos a családja, és nem foglalkoznak vele a szülei (apja neki is eltűnt a ködben), az anyja örült, hogy milyen önállónak tűnő, magabiztos gyereke van… Csak közben másokon verte le a problémáit, amiket otthon nem tudott kiadni magából.

Szóval, a fiadnak vélhetően az a gondja, hogy nincs önbizalma. Igen, jól olvastad – és én is a te szövegedet, amelyben leírtad, hogy „magabiztos” a gyerek szerinted. Azonban lássuk be, ha egy ember magabiztos, érzi, hogy szeretik, elfogadják, akkor nincs szüksége arra, hogy másokat szekáljon, hogy „lefele üssön”.

Önértékelésünk alapját a családunktól kapjuk, ahogy bánnak velünk a szüleink gyerekként, az nagyon meghatározza az énképünket később. Ha apám lelépett, elhagyott, nem érdeklem, anyám nem ér rá velem foglalkozni, akkor azt fogom magamról gondolni, hogy nem vagyok elég értékes ember, hiszen nem érdeklek senkit. Az édeskevés, ha néha azt mondják, hogy szeretnek. Éreztetni kell, figyelni kell rám, foglalkozni velem.

Ha pedig úgy érzem, nem vagyok „elég jó”, utálni fogom a világot, és be akarom bizonyítani, hogy „f***a gyerek vagyok”. Kamaszként alapból lázad az ember, hát még ha rájön egy ilyen családi háttér.

Az is lehet, hogy a „gyengébbek”, akiket bánt irigylésre méltók a szemében, mert mondjuk velük foglalkoznak a szüleik…

Bocs, ha rosszul esett, amiket írtam, nem kritikának szántam, csak arra akartam rámutatni, hogy nincs „csodaszer”, amit beadsz a gyerekednek, és hopp „megjavul”, hogy neked ne kelljen aggódnod munka után.

Ha megfenyegeted, csak rontassz a helyzeten. Látod, hogy a kirúgással fenyegetés sem hatott, mert csak a szorongását erősíti minden ilyen „támadás”.

Mindenen lehet változtatni, az élet folytonos fejlődés kell hogy legyen, ám ezért tenni kell. Azt ajánlom, keress egy pszichológust (sajnos a nevelési tanácsadóban most nyári szünet van, de tán ott tudnának segíteni), és menj el, kérj tanácsot!

Ha hülyeségnek tűnnek, amiket írtam, olvasd el az alábbi linken lévő cikket egy tanárnővel, aki kis „gengsztereket” rajzoltat, és „szelidít meg”. Tudom, hogy a fiad nem ennyire problémás, de talán segít másik oldalról látni a dolgokat.

[link]

A végén van a legjobb: „Ebből a rajzból ismertem meg István másik arcát, ami az agresszív, rossz tanuló, kezelhetetlen gyerek képe mögött van. Valójában egy őzzel, vagy ahogy odaírta, egy őzikével azonosul, ez az állat jelképezi őt. Azt mondta róla, egyedül van, mert az anyja elhagyta őt, és bármikor lelőhetik a vadászok. Miután megrajzolta ezt, sosem tudtam úgy ránézni mint addig. Onnantól kezdve tudtam, hogy kicsit sem szabad vele erőszakosnak lenni, hanem valami egész másra van szükség. Utána nagyon megkedvelt, bennem feltétel nélkül megbízott. Másnak nem is engedelmeskedett, mindenkinek azt mondta: Judit néni a góré”.