Kiközösítés! Mi lehet a jó megoldás? Tanítsam "kegyes hazugságokra" a lányom vagy arra, hogy vállalja a véleményét?

Nekem az ilyen "fura" lány lett a legjobb barátnőm, immár 20 éve.

A külső nem minden, a belső annál jóval értékesebb. Csak mondom.

Ti meg szégyellhetitek magatokat.

Figyelj Cica! Nem kell a lányodat arra kényszeríteni, hogy azzal barátkozzon, akivel nem akar. Viszont nyugodtan megtaníthatod neki, hogy nem bántunk másokat.

"De most tényleg mondjuk azt a gyerekünknek, hogy vagy ne mondja ki a véleményét vagy ne az igazat mondja?"

Te valahogy összekevered a szezont a fazonnal. A véleményt szép dolog felvállalni, csak tudni kell, hogy mikor és kivel szemben. Pl. a lányod a nekem nem tetsző ruhában fog megjelenni, erre én, aki mindig kimondja a véleményét, elkezdem ecsetelni neki, hogy mennyire csúnya ruha, és hogy nem illik a szeme színéhez, meg láttam jobban és szebbet a boltokban stb.

Szerinted a lányod hogy érezné magát?

Én meg akkor azzal védekeznék, hogy nem bunkó vagyok, hanem kimondom a véleményem. Vagy tán hazudjak?

Na, remélem ezen a példán keresztül megvilágosodtál!

Attól meg, hogy valaki rosszul öltözik, nem ok arra, hogy bántsák (mert pl. szegény), vagy alapból más stílust képvisel. Ha a lányodnak nem tetszik, az még nem jelenti azt, hogy a másik csúnya, mivel ízlések és pofonok.

Amúgy biztos vagyok benne, hogy a te lányod is csak neked szép, és vannak olyanok, akik tök átlagos kislánynak, esetleg csúnyának írnák le.

Szóval, a lényeg, hogy nem kényszeríteni kell barátkozásra és kegyes hazugságokra a gyereket, hanem megtanítani arra, hogy nem bántunk másokat. És ez nem azt jelenti, hogy nem lehet véleménye, vagy hazudnia kéne, csak tudni kell bizonyos határokat, illetve léteznek olyan emberi tulajdonságok, hogy empátia, udvariasság, együttérzés, a másik elfogadása olyannak, amilyen.

Ezt nem tudom megállni szó nélkül Kedves Kérdező!

Egy Anya, igen így nagy betűvel, hogy képes ilyeneket leírni? Kedves Édesanya, Te biztosan jó anyagi körülmények között nőttél fel, és talán ezért nem tudod elképzelni se, hogy bizony vannak emberek, akik nem engedhetnek meg maguknak drága, divatos ruhákat és kénytelenek mások levetett ruháit hordani. Ilyenkor nincs mindig lehetőség ízlésesen összeválogatni a darabokat.

Csúnya a kislány, az Anyukája hamis képet hitet el vele. Hát van Teneked szíved? Egy Anya mindig gyönyörű a saját gyereke. Ha a saját Anyukájától nem hall pozitív megerősítést, akkor szerinted kitől fog? Az olyan kislányoktól, mint a Lányod, mint az osztálytársai? Győzzék meg róla, hogy mivel nem született előnyös külsővel, ezért örüljön neki, hogy ha a sarokba meghúzhatja magát, mint egy undorító kis féreg, akibe mindenki beletaposhat?

El tudod képzelni mit érez, amikor senki nem akar Vele beszélgetni, játszani, mellé ülni se, sőt még akkor belérúgnak, hogy csúnya, hogy öltözködik?

Kérlek ülj le és csak képzeld Magad elé a képet, ahogy ezt Ő átéli. Tudod mekkora bátorság kell, hogy merjen otthon szólni? Tudod, hogy fognak a gyerekek viselkedni ezután Vele csak mert szólni mert?

Ülj le a Lányoddal és mesélj Neki arról, hogy vannak szegény emberek, akik nem vehetik meg a szép ruhákat, de ettől még értékesek. Mesélj Neki bohókás, különcökről, akik szembe mennek a divattal, azért öltöznek máshogy. Mesélj Neki arról, hogy nem mindenki születik szép testi adottságokkal, de ezt nem mi választjuk. Mesélj Neki arról, hogy mindenki lelke szép.

Tényleg nem lehet, és nem is kell ráerőltetni, hogy kivel barátkozzon. Az sem baj, ha Magában megjegyzi, hogy csúnya a kislány. Ne legyünk álszentek, mi se látunk mindenkit szépnek.

De Te akkor leszel nagy betűs Anya, ha megtanítod Neki, hogy senkit nem szabad kiközösíteni a külseje miatt, mert ha ezt nem teszed meg, akkor egy felszínes, érzéketlen embert nevelsz.

Gondolkozz el ezen. Mert igenis baj, hogy csúfolják és hogy ezt nem látod be.

"Persze azt elmondtam neki, hogy a véleményünket finoman kell közölni és nem állandóan felhozni a másik hiányosságait."

Küldjél már légyszíves magadról fotót, mert szeretnék finoman véleményt közölni rólad és csak egyszer, nem állandóan felhozom valami hiányosságodat.

Komolyan, az ilyen anyák fel se mérik milyen károkat okoznak a gyerekeiknek.

Nálunk is volt egy ilyen kislány általánosban, nevetve meséltem otthon, hogy szappannal mos hajat, anyukám a fejemet letépte konkrétan és örülök neki, hogy normális értékrendet adott át.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, és figyelmébe ajánlom a kérdezőnek, hogy - bár szaporodnak a hozzászólások - eddig mindenki ugyanazt mondta!

Nekem különösen az alábbiak megdöbbentőek:

"De most tényleg mondjuk azt a gyerekünknek, hogy vagy ne mondja ki a véleményét vagy ne az igazat mondja?"

Visszakérdezek: Olyanról, hogy TAPINTAT, hallottál már???

"De az anyukája általában hamis képet hitet el vele, ami szerintem nem helyes. Sokszor hívja gyönyörűmnek, szépségemnek stb.

Persze becézgesse, de pl. olyannal ami igaz is (csillagom, angyalom, kicsim stb.)"

Szerencsére nem te szabod meg, hogy más hogyan becézze a gyerekét. És ki lássa szépnek azt a lányt, ha nem a tulajdon szülei? Nekem még kisbaba a lányom, óvodás a fiam, mások is szépnek látják őket, de számomra ők a legszebb kisfiú és a legszebb kislány a világon. Szerintem később is ezt fogom érezni irántuk. És itt GYK-s kérdéseknél néha előkerül, hogy micsoda életre szóló károsodást okoz, hogy valakit sose láttak szépnek a szülei. És emiatt ő sem látja magát annak, és nincs önbizalma a másik nem előtt, és küszködik, de nem talál párra vagy csak megalázó kapcsolatokba kerül, miközben pl. szakmájában sikert sikerre halmoz.

Ami pedig azt a mondatodat illeti, hogy "A másik meg az, hogy a külső igenis sokat számít a mai világban, attól függetlenül, hogy ez helyes e vagy sem." - hát ez sem igaz. Még a párkapcsolatokban sem.

Mint férfi mondom, és sokszor mondtam nőknek is:

A szépség egy kedves mosollyal kezdődik!

Szóval nem a sminkkel, a divatos ruhával, de még nem is a jó alakkal! Rengeteg olyan nőt, lányt látok, akiknek pompás alakja van, tökéletes a haja stb. - de az arcukon nincs egy kedves, szívből jövő mosoly. És nem látom szépnek őket!

Ha annak a lánynak mondjuk súlyfeleslege van, akkor egyértelmű: tegyen ellene és tegyen ellene az anyukája is (hogy mit ad neki enni). Ha a bőre ragyás, vigye el bőrgyógyászhoz. Ha valami feltűnő májfolt, vagy hasonló csúfítja el az arcát, még a plasztikai műtét is fölvetődne bennem, ha szülője lennék (persze csak orvossal konzultálva, esetleg idősebb korban). De semmi ilyet nem írtál.

Mi egyébtől lehet csúnya egy 10 éves kislány, el se tudom képzelni. Talán attól, hogy szomorú, mert kiközösítik? Lehet, hogy ez tyúk-tojás probléma, és lehetetlen megmondani, a csúfolódás volt előbb vagy a szomorú, lehorgasztott fejecskéje?