Kiközösítés! Mi lehet a jó megoldás? Tanítsam "kegyes hazugságokra" a lányom vagy arra, hogy vállalja a véleményét?

Voltam hasonló szituban általános iskolában. Volt 2 szép osztálytársam én kifejezetten csúnya voltam. Persze ahogy telt az idő a rút kiskacsából hattyú lett. Az egyik csajnak kifejezetten férfias arcvonasai lettek, a másik tényleg szép. Na de ők már 7.ben nem voltak jóban, 8.ban ment a harc, hogy kinek a baratnője legyek. Egyiké sem akartam, alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük. Jóban voltunk olyan értelemben, hogy padtársak voltunk vagy táborban egy szobában aludtunk stb. de nem mentem velük iskolán kívüli programra meg hasonlók. Csak úgy,mint a többi 20 osztálytárssal. Az lett a történet folytatása, hogy az egyik lány unokatesójának a felesége lettem és van egy gyerekünk. 10 éve vagyunk együtt. Most is úgy emleget, mint legjobb barátnőt. De a lepel is lehullt :) sok volt a hazugság, betekintést nyertem az életükbe az évek. A másik lány teljesen megváltozott, igaz ő csak irányítva volt. Sokáig nem találkoztunk, de a családunk között baráti kapcsolat alakult ki.

Tehát semmivel sem lettek különbek, mint én :) sőt!!! Rámtalalált a boldogság, ők meg folyton siránkoznak, hogy 30 éves létükre nincs senkijük. (Nem mintha rosszat akarnék nekik!!!)

Tanítsd meg a lányodnak, hogy a szépség nem minden! Attól még az a kislány is lehet kedves, okos, értelmes és biztosan vannak egyéb szeretnivaló tulajdonságai is.

Viszont ahhoz, hogy a gyereked emberi módon viselkedjen, neked is úgy kell! Elhiszem, hogy a gyereked a mindened, neked ő a legszebb, de kétlem, hogy tökéletes lenne mindem területen, olyan nincs!

Ez egész egyszerűen döbbenet amit írtál,kedves kérdező,döbbenet hogy ilyen szülők vannak.

Most komolyan arra akarod nevelni a gyereked hogy a külseje vagy az öltözködése alapján ítéljen meg egy embert?

43-as "Egész gyerekkoromban a lányodhoz hasonlók gúnyoltak,mert kövér vagyok.Eredmény:gyűlölöm a gyerekeket."

Ne gyűlöld a gyerekeket. Nem mind olyan, akik csúfoltak téged, főleg ha az már szinte nem is gyerekkorban, hanem tinédzserkorban 12+ történt.

Ráadásul te is gyerek voltál, mégsem cikiztél senkit, vagyis vannak jó gyerekek is, akik szeretetre méltók.

Kérdező, nagyon egyszerű a képlet. Gondolt azt, hogy te van az az anyuka, akinek a kislányát bántják a suliban, és a kérdés a bántalmazó kislány anyukájának a levele.

Szóval próbáld meg az áldozat anyukájaként elolvasni a kérdést és beleképzelni magad a helyében, hogy ilyen mentalitású szülőkkel és gyerekekkel áll szemben a lánya. (Magyarul helyet cseréltetek).

Ha sikerült, akkor elmondanád, hogy mit érzel? Jól esik?

És itt senki nem álszent. Mindenki tudja, hogy bizonyos szintig fontos a külső szépség, mivel jobban érvényesül az ember és ápolt, rendezett hatást is kelt(het).

De nem a legfontosabb! És attól, hogy valakit nem áldott meg Disney hercegnő szépségével az ég, az még lehet értékesebb ember, jobb barát, akinek szívesebben vannak a társaságában, annak ellenére, hogy tök átlag, vagy akár csúnyácska. Gyerekként meg még változik az ember. Annyiszor beigazolódott már a "rút kiskacsa" története, hogy el sem tudod képzelni.

DE! Az a baj, hogy te nagyon rá helyezed a hangsúlyt, és az a bizonyos két mondatod árulkodik arról, hogy fogalmad sincs az élet sokszínűségéről, a dolgozó emberek és a szegény emberek életéről, nincs benned empátia, megértés, elfogadás, különben nem írnál le ilyen mondatokat:

"De most tényleg mondjuk azt a gyerekünknek, hogy vagy ne mondja ki a véleményét vagy ne az igazat mondja?"

"De az anyukája általában hamis képet hitet el vele, ami szerintem nem helyes."

Mondom, olvasd el a másik anyuka szemével, és meg fogod érteni, hogy hol a homokszem a gépezetben.

"És igen, simán megmondom neki hogy ez a ruha nem áll jól neki, vagy az adott fotósorozat nem a legjobb lett stb.

Mindenkit szerintem a saját értékei szerint kell dicsérni, kezelni."

Drága, van különbség aközött, hogy te a lányodnak azt mondod, hogy "Kincsem, nem áll jól ez a kék szoknya, mert a szabása nem meg a felsőhöz és a szín sem a hajadban lévő masnihoz."

A aközött, ahogy a lányod őszintén kimondja (valójában csúfolja), hogy a másik lánynak nem áll jól a ruha. Ez így hangozik:

"Hogy néz már ki az a kabát? Hogy áll már rajtad? Nincs pénzetek normális kabátra? Az én anyámnak van, ő mindent megvesz nekem, mert szeret! De amúgy sem lehet olyan kabátot kapni, ami neked jól áll, mert ronda vagy. Hogy néz már ki a hajad? Állandóan össze van fogva. Nekem szép csattjaim is vannak".

Na, szerinted mi a különbség a kettő között? És nyugi, a lányod és a barátai valahogy így nyilvánulnak meg, különben nem lenne belőle ekkora balhé a suliban.

"A budapesti elitgimnázium diákjai csúnyán kiközösítették azt a lányt, aki mélybe vetette magát egy békásmegyeri toronyház tetejéről..

... Most szeptemberben kezdte a nulladikot. Visszahúzódó volt, de eleinte semmi gond nem volt vele.

Aztán az osztálytársai zrikálni kezdték, majd durván kiközösítették.

Nem volt olyan tehetős a családja, mint a társaié, ezért is sokat bántották "

[link]