Ez rendben van igy vagy orvoshoz kell vinnem a gyereket? Első gyerekes anyuka

Igen régen jól elverték a gyereket aztán volt miért sírni... apósom is javasolta, hogy kicsi korába jól verjük meg a gyereket és akkor tisztelni fog meg félni. Ekkor kb 3 hós volt a lányom...

Nincs baj a mai gyerekekkel. Elmésu boltba, van 9 jó gyerek akit észre se veszel. Van 1 hisztis, aki lehet cdak fáradt vagy éhes. Na őt mindenki megjegyzi, hogy ezek a mai gyerekek!!!!

na tessék megint, ja akkor verjük téma...

Miért hiszi mindenki azt hogy a tisztelet egyenlő azzal, hogy akkor verjük meg? eszem megáll. Senki ezt egy szóval sem mondta. Én tiszteltem anyámat és sose vert meg, őt se az övé és így tovább.

De nem volt az hogy a szülő megkérdezi a gyerektől pl. hova ülhetnek(és a gyereké a döntés, mert ha nem akkor...), nem ő döntötte e mit esznek. és igen vannak jó gyerekek, de óvónő ismerőseim és pedagógusok is csak panaszkodni tudnak hogy 10-ből jó ha egynek nincs valami baja(mentálisan vagy szülőkkel otthon stb.)

Apósod igen túloz,de miért jó az ha minden a gyerekre van hagyva és csak a bül-bül megy? igen ilyenkor tart tőled a gyerek, de ez a normális ha pl. felgyújtja a házat akkor nem nevet hanem fél, hogy anya megbünteti(ergo összeköti, hogy rossz dolognak van következménye, vagyis megtanulja a normális életet és annak normáit/szabályait).

Sajna nincs olyan hogy csak szeretet igenis kell fegyelmezés és egy jó szülő ezt verés nélkül is meg tudja oldani akár egy nézéssel... Persze életemben nekem is volt két db pofon,de ez nem verés és marhára megérdemeltem(életveszélyes módon játszottam és anyám halálra rémült :D) és ami a legfőbb tanultam belőle.

Szóval tessék levenni a szemellenzőt és felfogni, hogy a csak pozitív megerősítés nem egészséges sőt...

amúgy egy példa:

sógornőm próbált hatni az akkor 2 éves gyerekére hogy aludjon, lényegében könyörgött neki(ami már önmagában vicc. Az előzmény hogy a gyerek szülei igazán nem nevelték csak úsztak az árral, míg anyósomék vették át a szülő szerepet). Persze a gyerek csak még jobban belelendült és élvezte, hogy anya hisztizik. Ekkor megjelent anyósom és csak ránézett a gyerekre, majd rászólt "pistike alvás van" és huss a gyerek már feküdt is.

Miért? Mert az anyósomnál szabályok vannak, hogy mit lehet és mit nem és ha megszegi nem szóban van büntetve, hanem lépcsőn ülés stb., de azt rögtön hogy össze tudja kötni. Tudja, hogy anyós nem a haver, hanem a nagyi aki fölötte áll, mert ő a felnőtt és saját személye viszont csak gyerek.

A gyerek szemében így anyuka csak játszótárs maradt, míg anyósom lett a szülő aki mondja a szabályokat.

Apósos vagyok. 2 gyerekünk van. 4 és 3 évesek. Férjem sokat van külföldön. Levelezőn suliba is járok, itthonról dolgozok, gyerekek 8-tól ebédig oviba, csana-ba vannak. Minket nem vertek otthon, de eleve jó természetünk volt.

Amilyen sűrű az életünk, nem akartam olyan anya lenni aki ver, se olyan aki könyörög. Olvastam minden Vekerdy stb gyerekes könyvet, blogokat és rengeteg hasznos trükk, ötlet van. Hozzáteszem a mi gyerekeink elég könnyű természetűek.

Szóval én úgy álltam hozzá, hogy megtanulok szülő lenni. Minden korszak kihívásaira néztünk megoldást. Szerintem megéri. Simán megyünk nyaralni, étterembe, boltba, színházba is voltunk gyerek előadáson...

Lehet félreérthető volt amit először írtam, nem verjük a gyerekeket.

Sajnos ezzel, hogy elzárkózol a helyzettől, nem fog semmi megoldódni, csak elodázod a problémát. Ezt is gyakorolni kell, sokat. Ha csak ketten ültök az udvaron, attól nem fogja megtanulni,mit hogyan kell.

Gyakorolni kell a társas kapcsolatokat is vele, a közlekedést, hogy fogadjon szót. A fiam 20hósan eldobta a babakocsit, kismotorra váltottunk, és mentünk. Eleinte csak a közelben, aztán el a boltig, húzhatta a kocsit, pakolhatta amit adogattam neki. Igen, voltak hisztijei, de mondjuk pont nem érdekelt soha, így abbahagyta pár hónap próbálkozás után. Nem szabad cikinek érezni, meg félni tőle.

Mi a játszóra pl amióta ülni tud azóta járunk, ismerem kb az összes korabeli gyereket, és kisérőjüket is legalább látásból. Mindenki hoz egy szatyor játékot, beöntjük, és mindenki játszik mindennel, ha hiszti van elsimítjuk, eltereljük, végső esetben hazamenés van, kb mindenkinél.

Kb 5-6 alakalom volt, mikor az üvöltő, örjöngő, földön hemperegve szendevő gyerekkel megtettem az 5 perces hazautat mert nem fogadott szót,

Véletlenül elküldtem...

Szóval azóta elég baljós hangszínben megkérdezni, hogy hazamenjünk-e, egyből tud viselkesni ;)

Sajnos ezeket a meccseket le kell játszani, amíg nem késő.

Ha úgy érzed nem megy, kérhetsz segítséget, védőnőnél, nevtanba, másik anyukától. Ezért is jó pl.kimozdulni, ismerkedhetsz hozzád hasonló gondokkal küzdő anyukákkal ;)

A játszónkon hamar összebarátkoztam egy anyukával, akinek teljesen hasonló habitusú a fia, mint az enyém, fél év van köztük, már 4/4.5 évesek,ők is nagyon jól el vannak együtt, és igazi jó barátok lettünk.

Mindenképpen arra bíztatlak, hogy mozduljatok ki, gyakoroljatok.

Metrer felé laksz?