Aspergeres gyerekek szülei vagy akár érintettek! Mennyire igaz, hogy az enyhe autistákról (asperger) elmondható, hogy legtöbbjüknek vannak/lesznek barátaik, párkapcsolatuk, saját családjuk?

Kedves Szülő!

Magam is érintett vagyok ha gondolja írhat nekem bármikor akkár privitban is.

Szerintem erre nem lehet általánosságban azt mondani, hogy biztosan lesz/nem lesz családja,barátai. Egy "normál" ,egészséges embernél sem lehet ezt megjósolni.

Amit magamról el tudok mondani ,hogy gyerekkoromban is voltak barátaim , és most is. Ugyanakkor ha valakit szekáltak,terrorizáltak az agresszívabb gyerekek,az kivétel nélkül,mindig én voltam.

Már 35 vagyok,de a mai napig egy rakás szerencsétlenségnek érzem magam. Sokszor átvertek ,túl naiv vagyok ,de ez bárkivel előfordulhat . Munkahelyen mindig be tudok illeszkedni,de kizárólag tanult ,előre megtervezett viselkedésmintákat ,párbeszédeket stb követek .Egyszerűen baromi jó színész lettem felnőtt koromra,de marhára fárasztó. Tudom,hogy folyamatosan szerepet kell játszanom,hogy az emberek elfogadjanak ,és így sem mindig értem őket . (Pl. jellemző nálam,hogy nem tudok egyértelmű jelzéseket sem értelmezni,azt sem tudom megmondani szimpatikus vagyok-e az illetőnek,vagy nem )

Talán nem ezt a választ vártad ,de leírom őszintén,hogy lásd ilyen is van. Volt egy hosszabb párkapcsolatom,de nem működött . Nehéz elviselni másoknak,hogy nekem szükségem van a magányosan töltött időre, személyes sértésnek veszik ,holott szó sincs erről . Ezt már egy másik kérdésnél is leírtam,hogy az eddigi komolyabbnak mondható kapcsolataimban azt hazudtam kényszerbeteg vagyok . Most nem tervezek hazudni,hátha elfogad így a mostani párom ,majd beszámolok róla később,ha érdekel :D

Néha akár órákig is boldog vagyok,és úgy érzem magam mint egy normális ember,máskor viszont (és sajnos ebből van több) úgy gondolom ,hogy az egész napom egy fárasztó szenvedés amit emberek között kell töltenem ,és irigykedem másokra,akiket nem néznek bolondnak/ hülyének/elmebetegnek ha csak simán önmagukat adják .

A család témára ,nekem biztosan nem lesz klasszikus értelemben vett családom (gyerek) , ódzkodom az egész ötlettől és teljesen nonszensznek tartom elképzelni magam szülői szerepben .

Én is érintet vagyok el mondom az én tapasztalataimat.

Elmultam már husz éves és egyáltalán nem tudok boldogulni az életben.

Eddig suliba jártam mindenhol észre vették ,hogy más vagyok sok helyen kiközösitetek beszologatak bántotak sose fogatak el és én ezt elfogatam sajnos nincs mit teni.

Barátaim sose voltak párkapcsolatom egyáltalán nem volt még nagyon szeretnék én is vágynák egy tàrsra aki elfogad olyanak amilyen vagyok,de sajnos sose lesz.

Felnőtt vagyok és egyáltalán nem tudok boldogulni ebben a világban.

Motorikus képeségeim nem megfelelöen fejlötek ki ezért mozgás kordinácios problémáim vannak sportolni egyáltalán nem tudok se rajzolni vagy egy egyene vonalat meghuzni.

Egyedül nem tudom elintézni a hívatalos dolgokat meg semmit.

Az élet minden területén nehéz.

Amíg iskolába jársz ilyen problémákal addig is ki fognak nézni és bántani ,de csak addig van remény.

Sajnos a munka világa lesz a legnehezebb.

Egy autistánál talán akkor van remény ha van egy mániája és abban profira fejleszti magát én is ezt ajálom önek még nem késő.

Sok siker történetet olvasok itt ,de sajnos nem mindenkinél van igy.

Jelen pilanatban 8 felnőtt autistát ismerek és abbol csak kettőnek van munka helye és csak ketten tudják eltartani magukat,de még annak a kettönek sincs társuk.

Én csak a saját tapasztalataimat írtam le lehet ,hogy másoknál jobb a helyzet.

A fiának viszont kívánom a legjobbakat!

#16 válaszoló vagyok.

Tudja én gyereként nem kaptam fejlesztést.

Magamtol kelet megtanulnom ezeket a dolgokat nálunk senki nem fogata el,hogy ilyen vagyok.

Bár az is igaz ,hogy nem vertük nagy dobra nehogy megtudják mert akkor az emberek az előtt intélkeznének mijelött megismernének.

Inkább kivül állonak éreztem magam beszükült fura érdeklödési körel ami engem nagyon érdekelt ,de mások szerint fura és baromság.

A suliba csak egy buta félénk visza huzodó lánynak gondoltak tudja akibe könyü belekötni.

Mindig versenyeznem kellet velük,de sose ment mindenből gyengébb voltam mint ők.

Ráadásul mindig mindenki azt éreztete velem ,hogy fogyatékos vagyok és iskolába se járjak mert íni olvasni se fogok megtanulni.

Persze kemény gyakorlásal és sok tanulásal tul szárnyaltam a problémákon és nem lett mindenbe igazuk.

De ezek benne maradnak az emberben azota ugy vagyok vele nem hagyom magam.

Benem mindig mániáim tartoták a lelket az a beszülült érdeklödési kör ,de mivel tele beszélték a fejemet azal ,hogy csak egy fogyatékos vagyok soha nem mertem meg teni a kelő lépéseket.

Az is a baj ,hogy minden szó szerint veszünk én felnőtkent jöttem rá ,hogy nem kellet volna mert amit a neurotipikus emberek mondanak az nem mindig egyértelmü vagy igaz.

Azért írtam amugy ,hogy ha a fiának van egy beszükült érdeklödési köre meg éri vele foglalkozni mert ha esetleg nem lesznek barátai vagy ilyenek akkor legalább aba ki tudja magát élni,de reméljük lesznek neki.

Amugy megértem,hogy agodik ,de ha segit neki megfelelően fejleszti meg ilyenek nem lehet gond.

Nagyon sokat számit szerintem a megfelelő iskola választás is,hogy ne legyenek rosz emlékei.

Viszont sok pozitivat is lehet olvasni hátha a gyermekének minden össze jön.

Amugy a bármi kérdése van vagy csak beszélgetni szeretne nyugotan írhat.

Legyen szép napja!

Egy aspergeresnek ugyanúgy lehet családja és lesz is általában, csak kicsit nehezebben érik el. Ettől nem kell aggódni.

De azért azt is figyelembe kell venni, hogy a gyerek egyáltalán akar-e családot. Mert lehet, hogy nem, ez viszont nem az asperger számlájára írható és ezt is tiszteletben kell tartani. Attól még lehet boldog, hogy a szülő nem hiszi annak.

Az Apergereseknek lesz én is az vagyok és nem láttok rá sok esélyt,de én még sokal enyhéb vagyok mint az unoka tesom rajtam senki se lása csak ,hogy kicsit fura vagyok rajta meg ránézésre megmondják.Nekem se sikerülnek ezek a dolgok nem ,hogy neki.

Unoka tesom aki Aspergeres emberekehez hozá se szol csak a szüleihez a suliban bántoták verték dolgozni nem tud és az emberek első ránézesre meg mondják rola ,hogy az szeretne családot ,de félnek töle és sajnos kevés esély van rá mert szoba se áll senkivel és agreszív is.

Szoval tényleg van olyan autsita akinek van párkapcsolata meg ilyenek.

Gondolom ,hogy egy másik autistával vagy sirült emberel mert nem hiszem,hogy a neurotipikusak foglalkoznak velünk.

Legalábis engem eddig csak bántotak és kinéznek.

Az unokatesomat meg durva szinten minden nap szegényt.

Beszéltem sok autistával mindegyik gyámság alat van meg ilyenek.

Nem lehet,hogy azok akikröl ír kedves utolsó félre vanak diagnosztizálva vagy nem tudom. Vagy ismer olyat akinek sikerült.