Kellemetlen élmény a szoptatással kapcsolatban. Lehet szülés utáni depresszió?

A helyzeten a következő. Amikor a kisfiam megszületett (császár) nem indult be a tejem. 2 napig szenvedtünk le is adott 400 grammot és a második nap estéjére hőemelkedése lett. Én már mondtam hogy jó lenne tápszert adni mert hiába van 0-24 a cicin nem jön belőle szinte semmi. Miután hőemelkedése lett kapott pótlás. Abban a két napban mind a ketten szenvedtünk. Ő az éhség miatt én meg amiatt mert nem tudtán teljesíteni anyai kötelességem. Miután haza jöttünk szerencsémre volt tejem elegendő így a pótlást abba is hagytuk. Ám a második este hasfájása volt a picurnak. Rákövetkező két este is végig mentünk a hasfájáson de minden este egyre rosszabb lett feszítette magát üvöltött az arcára volt írva a fájdalma. Senki se én se az apja nem tudta megnyugtatni csak az anyukám, így oda mentünk hozzá pár napra. Azok a napok elég jók voltak viszont észrevettem hogy amit az elmúlt napokban szedtünk fel súlyt elkezdett csökkeni, igy tapszert is adtam neki. Arra lettünk figyelmesek hogy már nem annyira sír és faj neki igy jött az az ötletem hogy megpróbálom 2 napig tápszerrel etetni és abban a 2 napban én étrendet is váltottam ( semmi tej, huvelyesek k betűs zöldségek stb..). Az a 2 nap álom volt így haza is jöttünk. Most jelen pillanatban ott tartunk hogy nagyon szeretném szopiztatni mert tudom hogy arra van a legnagyobb szüksége, de egyrészt kb a két mellemből 30 ml tudd enni másrészt meg alig áll rá a szopizásra. Teljesen ki vagyok készülve minden eves előtt egy stressz vagyok félve kezdem el a napot, hatha valamit rosszul csinálok nem tudok neki enni adni, nem tudom megnyugtatni. Tele vagyok félelemmel és mindenki csak azt mondogatja szopizni szopizni szopizni. Egyik orvos azt mondta minimum 30 perc egyik mellen meg a másikon a másik azt mondta egész nap a cicin kell legyen. Nem tudom mikor mivel csinálok jót. Szerettem imádom a kisfiam de úgy érzem teljesen totál csődöt mondtam és ha tehetném visszatekerném az időt és nem adnék neki 2 napig tapszert mert most meg teljes szenvedés a cívis szoptatás.

Valakinek valami tanács hogy egy kicsit kilépjek ebből a gödörből, hogy leküzdjem a félelmeimet és hogy a rossz élményt elfelejtsem?