Hogyan alakult a szoptatás azoknál az anyukáknál, akik a terhesség alatt egyáltalán nem terveztek szoptatni, legalábbis nagyon negatívan álltak eleve a dologhoz?
Már nagyon várjuk a kisbabánkat, hála Istennek minden jól alakul eddig, jelenleg panaszaim sincsenek, bár mint olvastam, ez eléggé jellemző a második trimeszterben a kismamáknál. Viszont van egy dolog, amitől a víz kiver, de nagyon, az pedig a szoptatás. Szerencsére itt (külföld) egyáltalán nem érdekel senkit, hogy mihez kezdek, a legtöbb nő nem szoptat, tehát nem lenne gond ha én sem szoptatnék. De nem is erre irányul a kérdésem. Mert nekem vannak terveim, hogy azért szeretném megpróbálni. Nem akarok hazudni, sem szépíteni a helyzetet, mert a kérdés szempontból szerintem fontos az őszinteség (meg úgy mindig számomra), undorodom az egésztől, csakis kizárólag kényszerből fogom csinálni, ha csinálni fogom. Olvastam olyanokról viszont, hogy akár 20 órát is tud egy baba szopni. Ez engem halálra rémiszt. Én ez nem fogom csinálni! Annyira nehéz ez. Mert nem tudod előre milyen babát kapsz, milyenek lesznek az igényei. Hiába tervezem én, hogy max. 20 percig fogom meg ilyenek, lehet hogy még véletlenül sem így fog összejönni.
Ha számít, semmilyen trauma nem ért, szex közben egyáltalán nem bánom mit csinál a férjem a melleimmel stb. Maga a tudat, hogy egy mozgóbüfé leszek, kikészít, múlt este aludni sem tudtam rendesen. Őrlődöm belül, hogy ennyire rosszul vagyok ettől. Nem értem, hogy miért, nem akartam ezt, nem kértem ezt az érzést. Ez az egyetlen dolog, ami taccsra vág, már a gondolat is. Arról nem is beszélve, mikor valaki leáll nekem erről regélni, hogy hát milyen csodálatos dolog, ő mennyire imádta és néz bambán rám, hogy nekem mi a bajom ezzel. Mintha nekik nem lenne bizonyos dolgokkal kapcsolatban nehézségük, ez alapján én is mondhatnám nekik, hogy mi olyan nehéz abban, hogy tartani kell egy diétát (csak példának írtam, mert az egyik emiatt járt pszichihológushoz). De én soha nem ítélkeznék, okoskodnék, hiszen nem jártam a cipőjükben, nincs is közöm hozzá. Persze itt pár embert kivéve nem igazán érdekel senkit a dolog, de még így is zavaró és dühítő is, mert úgy érzem rám akarnak erőszakolni valamit, amit már így is nehezen tudok elképzelni. Jelentkeztem szoptatós kurzusra is, hát na, meglátjuk mi lesz abból is. Kb. mintha vágóhídra kellene menni.
Csak azokhoz szól a kérdésem, akik hasonló helyzetben vannak vagy voltak, akik imádnak szoptatni (ami remek dolog, jó nekik), azokhoz nem! Tiszteletem az övék, de nem vitázni jöttem, se időm, se kedvem, értelme sincsen belemenni.
Ti anyukák, akiknek nehezére esett, hogyan kezeltétek ezt a helyzetet? Megpróbálkoztatok a szoptatással? Hogyan sikerült? Meg úgy összességében véve hogyan csináljátok ezt az egészet? A szülés után mi és hogyan zajlott?
Köszönöm szépen előre is a segítséget!
válasza:A kórházban próbálkoztunk, az előtejet megkapta. De nem lettem eufórikus szoptatáspárti, itthon tápszerre váltottunk.
Azt mondják, hogy a szoptatás úgy jó, ameddig a babának ÉS az anyának is megfelelő.
Nem lett ettől betegesebb, vagy kevésbé ragaszkodó a kislányunk. Már 5 éves, nagyon jól megvagyunk és sosem éreztem emiatt bármiféle hiányérzetet, vagy hátrányt.
válasza:Ugyan nem hozzám szól a kérdésed, mert én akartam szoptatni, de nem szeretek. Nem kell mindenkinek úgy megélnie mintha ez lenne a kapcsolódás valami fenséges formája. Én lustaságból szoptatok. Sokkal egyszerűbb mint tápszerezni, vagy fejni. De nekem soha nem fájt a szoptatás, nem sebesedett ki a bimbóm, a baba is szépen szopott az első naptól. Plusz, látszik a babán, hogy jól esik neki, szereti. És az első időkbe tök sokat tudtam pihenni amíg szopizott, sok sorozatot megnéztem.
Ne érezd rosszul magad, ha nem megy. Tök jó, ha megpróbálod, de ha taszít felesleges szenvedni. A babának elsősorban boldog anya kell és nem az anyatej. Egyébként én tápszeres baba voltam, de egyik államvizsgán sem volt pontlevonás ezért :) Szóval azt csináld amit szeretnél és ne azt amit elvárnak idegen emberek!
válasza:Nyugi, sokfele opcio letezik szerencsere a tapszernek es a mellszivoknak koszonhetoen, es egyiknek sem muszaj veglegesnek lennie, ido kozben is meggondolhatod magad, ha mar latod, hogy milyen a baba, es melyik elony-hatrany “csomagot” viseled jobban.
- Fejhetsz, es kaphat ugyis anyatejet.
- Van, aki csak a kolosztrumot adja oda, hogy az immunanyagokat megkapja, utana mar tapszert ad.
- Vehetsz anyatejet mastol, es adhatod azt neki.
- Kaphat kezdettol csak tapszert.
- Adhatsz neki tapszert vagy mas anya lefejt tejet kispoharbol, cumisuvegbol vagy un. SNS-keszulekbol. Utobbival megkapja a szopizas elmenyet, de nem, vagy nem teljesen a te tejed issza kozben.
- Megprobalhatod akar teljes mertekben a szoptatast.
- Szoptathatsz, es mellette adhatsz neki tapszert olyan aranyban, amilyenben szeretned.
Nalunk van a ferjemnek es nekemis etelerzekenyseg, ami felnottkorunkban derult ki, es a gyerekek orokoltek, a spec tapszer pedig marha draga, egyszerubb volt szoptatnom, igy tudtam, hogy amit kapnak, abban biztosan nincs olyan dolog, amitol (ujra) ekcemasak lehetnek, sirossa valhatnak, pattanasos lehet a boruk, rosszul alszanak, elojon a csendes refluxuk. Tapszerrel is meg lehet oldani, de eleg sok kiserletezest igenyel, es a spec tapszerek nem a legjobb izuek, nem biztos, hogy a baba elfogadja. Lehet ez is egy szempont.
Oszinten szolva en nemvoltam oda a szoptatasert az elso gyerekkel, annak ellenere sem, hogy tapszert nemkapott. A masodiknak probaltam tobbszor adni, de nem fogadta el. Volt, hogy fejtem, es ugy kapta meg a tejet. Elso gyerekkel mondjuk sokkal hatekonyabban tudta a gyerek kiszopizni, mint az elektromos mellszivoval amennyit fejni tudtam, de masodik gyereknel jobban ment a fejes. Szoval ez is egyeni.
Majd meglatod ott, es akkor. A kicsi elott en azt mondtam, sokkal kevesebbet fogom szoptatni, de vegul nem igy lett, bar elobb elvalasztottam, mint a nagyot. Nyugodtan adj teret a sajat erzeseidnek. Igen, a gyerek igenyei is fontosak, de legalabb annyira fontos, hogy te is jol legyel. Vansokfele opcio. Lehet, hogy a szules utan ez lesz szamodra a vilag legtermeszetesebb dolga, de az is lehet, hogy rogton donortejet vagy tapszert fogsz nekiadni.
válasza:Én sem vagyok a címzetti kör része feltétlenül, de szerintem ne agyalj ezen annyit. Írod, hogy ahol éltek, senkit nem érdekel, hogy akarsz-e, de mégis úgy beszélsz erről, mintha mindenki ezzel traktálna és még szoptatás kurzusra is beiratkoztál.
Én is azt mondom, ha ilyen érzéseid vannak, akkor ne erőszakold meg magad, nem kell senkinek megfelelned, a babának meg egy kiegyensúlyozott anyuka kell.
válasza: válasza:Én ugyan terveztem szoptatni, de nagyon idegenkedtem tőle. Úgy voltam vele, hogy ez az egész babázás leggusztustalanabb része, amit persze, megteszek, mert muszáj, de taszított még a gondolata is.
Nem akarok nyálas lenni, de igaz: amint megszületett a babám, ez mind azonnal elmúlt. A világ legnagyobb természetességével szoptattam, és onnantól nem csak hogy nem tartottam gusztustalannak, hanem a szépségét is átéreztem. A napi 20 óra szoptatás hülyeség, egy újszülött ennél sokkal többet alszik. De amúgy élveztem azt is, hogy pl. sorozatot nézhettem meg olvashattam közben, tiszta relaxáló volt az egész.
Az első gyerekemet 13, a másodikat 18 hónapig szoptattam. Ez utóbbi is annyira idegen volt nekem, hogy egy "nagy gyereket" minek szoptatni, aztán a világ legnagyobb természetességével alakult így.
Nagyon szépen és hálásan köszönöm a válaszokat! ❤️ Nagyon kedvesek vagytok! Félve írtam ki egy kicsit, mert tartottam attól, hogy kapok majd a fejemre a gondolkodásmódom és a félelmeim miatt (amit nem kértem igaz, csak bennem van).
#4 Talán ezt amiatt érzed a kérdésemen, mert egyrészt magyar vagyok, sok magyar irodalmat olvasok a témában, s mint tudjuk, a magyar társadalom szoptatás párti, másrészt jómagam is tudom, hogy ez lenne a legjobb, emiatt agyalok ezen ennyit, mert egy problémának tekintem, amit nagyon szeretnék orvosolni. Egyrészt könnyű lenne, a logikát követve csak belevágni, csinálni, csak nem tudom hova tegyem ezt a sok taszító dolgot, ami elfelé tol, ami miatt a gondolat is eléggé megvisel (lelkileg). Viszont azt is tudom, a ráerőszakolás (saját magamra) nem a legjobb megoldás. Természetesen megfogom majd osztani a gondolataimat, véleményemet azokkal, akikkel kell (védőnő stb), hogy tudják, mi a helyzet, hogyan érzek, nem akarok se hazudni se titkolózni, mert nem hiszem, hogy jól sülne ela végén.
válasza: válasza:én a fejésre reagállnék. én szerettem volna szoptatni, de a babábnak nem megy. ( ezt most nem szeretnem reszletezni mert hosszu a tortenetunk)
lefejt anyatejet kap. hat kinszenvedes nekem. ahogy no a baba ugy egyre nehezebb fejni, a sok jatszas mozgas miatt. azt gondolna az ember hogy ahogy no ugy konnyebb mert kevesebbet kel. hat nem mert ha nem fejsz minnel gyakrabban akkor elapad. nagyon macera elindulni barhova is…
az biztos h a mell vagy a tapszer sokkal egyszerubb lenne
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!