Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szoptatás » Hogyan alakult a szoptatás...

Hogyan alakult a szoptatás azoknál az anyukáknál, akik a terhesség alatt egyáltalán nem terveztek szoptatni, legalábbis nagyon negatívan álltak eleve a dologhoz?

Figyelt kérdés

Már nagyon várjuk a kisbabánkat, hála Istennek minden jól alakul eddig, jelenleg panaszaim sincsenek, bár mint olvastam, ez eléggé jellemző a második trimeszterben a kismamáknál. Viszont van egy dolog, amitől a víz kiver, de nagyon, az pedig a szoptatás. Szerencsére itt (külföld) egyáltalán nem érdekel senkit, hogy mihez kezdek, a legtöbb nő nem szoptat, tehát nem lenne gond ha én sem szoptatnék. De nem is erre irányul a kérdésem. Mert nekem vannak terveim, hogy azért szeretném megpróbálni. Nem akarok hazudni, sem szépíteni a helyzetet, mert a kérdés szempontból szerintem fontos az őszinteség (meg úgy mindig számomra), undorodom az egésztől, csakis kizárólag kényszerből fogom csinálni, ha csinálni fogom. Olvastam olyanokról viszont, hogy akár 20 órát is tud egy baba szopni. Ez engem halálra rémiszt. Én ez nem fogom csinálni! Annyira nehéz ez. Mert nem tudod előre milyen babát kapsz, milyenek lesznek az igényei. Hiába tervezem én, hogy max. 20 percig fogom meg ilyenek, lehet hogy még véletlenül sem így fog összejönni.


Ha számít, semmilyen trauma nem ért, szex közben egyáltalán nem bánom mit csinál a férjem a melleimmel stb. Maga a tudat, hogy egy mozgóbüfé leszek, kikészít, múlt este aludni sem tudtam rendesen. Őrlődöm belül, hogy ennyire rosszul vagyok ettől. Nem értem, hogy miért, nem akartam ezt, nem kértem ezt az érzést. Ez az egyetlen dolog, ami taccsra vág, már a gondolat is. Arról nem is beszélve, mikor valaki leáll nekem erről regélni, hogy hát milyen csodálatos dolog, ő mennyire imádta és néz bambán rám, hogy nekem mi a bajom ezzel. Mintha nekik nem lenne bizonyos dolgokkal kapcsolatban nehézségük, ez alapján én is mondhatnám nekik, hogy mi olyan nehéz abban, hogy tartani kell egy diétát (csak példának írtam, mert az egyik emiatt járt pszichihológushoz). De én soha nem ítélkeznék, okoskodnék, hiszen nem jártam a cipőjükben, nincs is közöm hozzá. Persze itt pár embert kivéve nem igazán érdekel senkit a dolog, de még így is zavaró és dühítő is, mert úgy érzem rám akarnak erőszakolni valamit, amit már így is nehezen tudok elképzelni. Jelentkeztem szoptatós kurzusra is, hát na, meglátjuk mi lesz abból is. Kb. mintha vágóhídra kellene menni.


Csak azokhoz szól a kérdésem, akik hasonló helyzetben vannak vagy voltak, akik imádnak szoptatni (ami remek dolog, jó nekik), azokhoz nem! Tiszteletem az övék, de nem vitázni jöttem, se időm, se kedvem, értelme sincsen belemenni.


Ti anyukák, akiknek nehezére esett, hogyan kezeltétek ezt a helyzetet? Megpróbálkoztatok a szoptatással? Hogyan sikerült? Meg úgy összességében véve hogyan csináljátok ezt az egészet? A szülés után mi és hogyan zajlott?


Köszönöm szépen előre is a segítséget!


2022. febr. 21. 10:43
1 2 3
 21/24 anonim ***** válasza:
100%
20: nem kell neki szólnod, státuszon ha kérdezi megmondod hogy tápszeres lett, beírja a nyomtatványra amit kitölt és ennyi. Maximum az okot meg a tápszer fajtáját megkérdezheti, de tovább nincs hozzá köze, az enyém legalábbis nem firtatta anno mélyebben.
2022. febr. 21. 16:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/24 anonim ***** válasza:
100%

Én hasonlóan voltam, mint te, nem szerettem azt se, ha valaki hozzáér a mellemhez, és rendesen undorító/bizarrnak tűnt a szoptatás, amitől kiráz a hideg. Mindenki azzal jött, hogy nem kell izgulni semmin, ha nem lesz tejem ne érezzem magam rossz anyának miatta, én meg nem éreztem, mert már titokban úgy voltam vele, hogy jó lesz nekünk a tápszer is.

Aztán tényleg nem tudom miért, de amint megszületett a fiam, hirtelen tök természetessé vált, hogy szoptatok. Ő mondjuk nagyon ügyes, nem harap, nem rág, nem sebzett ki sose, nem fáj, semmi bajom nem volt. Tök egyszerű számomra, csak odaadom és eszik. Sokkal jobban zavar, hogy most már hozzá kell táplálni, és szöszölni kell az ételkészítéssel, ami nyilván nem jó, nem izlik, nem finom, mittomén. Jelentősen könnyebb volt, amikor még csak cici volt, és az mindig jó volt. Szóval még ne írd le magad, lehet hogy beütnek a hormonok nálad is. Ha nem, az se baj, persze, ezt azért írtam le, hogy lásd, hogy ilyen is van. Én se hittem volna, hogy nekünk ez ennyire beválik majd.

2022. febr. 21. 22:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/24 anonim ***** válasza:
76%
Én undorodtam tőle terhesen. Utána csináltam 4 hónapig, persze pótolni kellett tápszerrel. De közben is undorodtam az egésztől. Annyira rossz volt az az érzés mikor szívta ki a tejet, hogy azt mondtam, hogy ha lesz második gyerekem, egy percig nem fogok szoptatni. Lett második, nem szoptattam, jöttek a kórházban, kérdeztek segitsenek-e a szoptatasban, mondtam, hogy nem kell. Miért, nem akarok szoptatni? Mondtam nem, második kérdés erre az volt, hogy második gyerek? Párszor lefejtem, de az is nagyon rossz vilt, úgyhogy pár nap utan mar azt sem csináltam. Annyira mas volt az elso időszak vele. Sokkal könnyebb, nem idegeskedtem rajtam. Ha ezt tudom, az elsőt sem szoptattam volna.
2022. febr. 22. 11:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/24 anonim ***** válasza:
76%
Utolsó vagyok, azóta szex közben sem szeretem, már azt sem ha hozzáér a férjem a mellemhez. Tokre megerte az a 4 honap, ja....
2022. febr. 22. 11:24
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!