Anyukák, akik nem tudtak szoptatni vagy csak kevés ideig:nem is volt olyan fontos, vagy úgy érzitek, hogy mindent megtettetek a siker érdekében, de nem sikerült?

A vizes tejre viszatérve: Igen, az van, hogy az eüs dolgozók nagy része komolyan nem tudja, hogy ez hogyan működik! Akár elhiszitek, akár nem.

Én (talán mondhatom így) szoros kapcsolatban vagyok a magyar szoptatási szakemberek "legjavával", illetve magam is az eü területére készülök, és mindkét esetben pontosan azt látom, hogy sem az orvosok, sem a védőnők, sem a szülésznők stb. egyszerűen nem tudják, mi fán terem az egész történet. Eddigi közvetlen és közvetett tapasztalataim (3 év) alapján az arány: kb. 10-ből 2-3 lehet tisztában a minimális alapokkal, de a kicsit "komolyabb" kérdésekhez már ők sem értenek.

A vizes tej ugyanolyan téves, de sajnos közkeletű elképzelés, mint az emésztett / új tej keveredése miatti hasfájás (és emiatt min. 2 órás szopiszünetek), vagy az, hogy az evés körül folyamatosan muszáj mérni a baba súlyát. És még sorolhatnánk.

Az eüs dolgozóknak szándékukon kívül, de óóriási részük van abban, hogy közületek ennyien nem tudnak "sikeresen" szoptatni, ezzel jó, ha tisztában vagytok! (De ez persze nem csökkentheti az egyéni felelősséget, aminek a súlyát mindannyian érezzük.)

Egyébként nem értettem pontosan a fentebbi gondolatmenetet: Hogy az én gyerekemnek lelkiismeretfurdalást jelentene majd, ha el fogom neki mondani, hogy bizony sírtam nemegyszer a szoptatás miatt?? Miért kellene, hogy így legyen? Miért lenne muszáj úgy elmondanom, hogy csak a rosszat érezze belőle (mikor millió jó is volt), hogy csakis a nehézséget hangsúlyozzam? És egyáltalán, miért kellene neki ezért rosszul éreznie magát?? Dehát nem szándékosan okozott nekem fájdalmat (pl. amikor megharapott), terhet (amikor éjszakázni kellett vele stb.)!

Aki ezt a történetet nem tudja "emészhető" formában átadni a majdani kamaszának, fiatal szülő gyerekének, ott nem a gyerek a hibás szerintem... Mert teljesen mindegy, hogy szoptatós vagy tápszeres történetet mesélnénk el, a lényegnek ugyanannak kell(ene) lennie: a szoptatás jó dolog, segített, amennyit segített és kész.

Egy kevésbé jó történetet is el lehet mondani úgy (szerintem), hogy annak pozitív kicsengése legyen.