Szerintetek normális, ha valaki még szoptatja a 3,5 éves (kiscsoportos óvodás) gyerekét?

Sokaknál 6 éves korban áll le genetikailag is a laktáz enzim termelés. Az ember úgy van kitalálva, hogy 6 éves koráig fel van készülve a szervezete a tej emésztésére.

Én kislányomon azt látom, hogy még mindig rendkívül igényli időnként a szopizást. 3,5 éves. Simán el van egész nap, sőt akár egész éjjel is szopi nélkül, de ha együtt vagyunk, azért amikor nyűgös, álmos, előáll a didivel. Egyszer mondta, hogy ő többet nem akar didizni, mert már nagylány, de kb. 2 óra múlva meggondolta magát. Azt is csak azért mondta, mert ovis lett és én is elbizonytalanodtam és mondtam neki, hogy az ovis nagylányok már nem szoktak didizni. Ez hatott rá, de valójában ugyanúgy igényelte.

Nagyapám 3 éves koráig szopott, akkoriban ezen nem ütközött meg senki. Azóta felnőtt egy tápszerre szocializált nemzedék.

Fentebb írta valaki:

"Ha ovis gyereket szoptat valaki, akkor nagyon nehéz lesz leválasztania magáról, jobban sérülhet lelkileg, ami később súlyos lelki problémákat is okozhat (egy idősebb pszichológus ismerősöm mondta, de én is így érzem)." - hát ezt nagyon nem tudom igazolni. Óvodába kb. 2 nap alatt beszokott mindenféle trauma nélkül, míg a többi gyerek teljes sokkban élte meg az anyától való elválasztást. Igaz, ő már járt előtte fél évet családi napközibe. Oda úgy szoktattam be, ahogy a szoptatást is szeretném majd befejezni: az ő ritmusában. Soha nem lett úgy otthagyva, hogy megrémüljön. Sosem hagytam ott sírva. Ha igényelte, még 10 percre a karomba vettem, de sokszor elég volt 5 perc és ő hagyott faképnél és engedett el. Sajnos a nagy oviban ezt már nem engedik. Itt bizony nem olyan egyszerű reggelente. És ez nem a szoptatás miatt van, hanem mert be van csukva a csoportszoba ajtaja és szó szerint levágják rólam a gyereket. Ha 5 percre bemehetnék, ugyanúgy lenne, ahogy a családi napköziben, felengedne, látná a játékokat,a többi gyereket és faképnél is hagyna. Így volt fél évig, itt nem lehet. De amúgy bárhol el van már nélkülem, ha van vele olyan személy, akihez biztonságosan kötődik, akár napokra is. Ha a leválasztást a pszichológus a szoptatásra írta, nem tudom, nem tervezem leválasztani. Azt szeretném, ha észrevétlenül válna le. Már most is efelé haladunk. Sokszor nem aludtam mellette éjjel se, mert egész este dolgoztam, nap közben oviban volt, mostanában már időnk se lenne állandóan szopizni. De mindig van egy-egy nyűgösebb pont a napban, amikor megnyugszik, ha szopizhat. Ha csak úgy kitalálja, mert unatkozik, hogy akkor didizzünk, el szoktam terelni a figyelmét másra, simán elfogadja, csak akkor nem, ha tényleg nagyon nyűgös/fáradt. Már a családi napköziben is simán elaludt didi nélkül, pedig ha én altatom, mindig didivel alszik. Bárki más elaltathatja más módon, én még mindig didivel tudom. De nekünk ez így jó. Reklámozni nem reklámozzuk, az oviban nem tudják és szerintem a családi napköziben se tudták, már 2,5-3 évesen is megérezte, hogy ez a mi kettőnk ügye. Egy anyukával beszélgettem erről, akkor 3 éves volt a lánya, az enyém 2 és ő is mondta, hogy még szoptat, de titkolja. Hát, lehet hogy többen vagyunk, mint hinnénk, csak a mai közfelfogás miatt lapítunk.

Nos! Nincs időm végig olvasni és régi is a kérdés.

1. Az ajánlás 3 éves korig van minden miatt. Hmmm

Gyerek függő. Az első fiam 1.5 évesen hagyta abba. Végtelenül okos, értelmes, erős, egeszséges, empatikus kisfiú volt, csak nem akart semmi mást enni. Éjjel-nappal szopott. Kimerültem, nagyon fájt, stb. Mondtam neki nagyon fáj és ki is fogyott. Elfogadta. Többet nem kérte.

A 2.fiam uh őneki a szájában kellett tartanom, hogy ne csússzon ki, olyan erőtlen, oxigénhiányos baba volt. Elkezdett mindent enni, bár 1 éves kora után kezdett rágni, most lassan 2 éves, nem beszél, nem fejezi ki magát, se gyúmölcsöt nem eszik, se másból érdemlegeset, folyton beteg is. Doki mondta el ne vegyem tőle, ha van akkor csak kapja, mert az összes hányós-hasmenéses vírust kipróbálja ez a gyerek. Ügyeleten is voltunk. Azt mondták ekkora gyereknek az anyatej kincs, különben kórházban lenne már. Úgyhogy a 2. gyereknek kell, ő még kapja. Kis szerelmem agyilag sincs toppon, de remélem helyrejön időben. Ne ítélkezzetek. Én sem teszem. Sosem tudod mi miért van.

Mondjuk nyilvánosan nem szoptattam ha pici volt akkor sem.

Anyósom pár hétig adta a mellét a gyerekeknek és folyton azt hallom, hogy vedd el tőle minek neki. A férjem persze mondja neki, hogy lehet a család örökletes betegségeit elkerüli ezzel a gyerek. Mert ugye van abból dögivel sajnos. 😬