Mi a véleményetek a nyilvános szoptatásról?

"Amúgy is az a legnagyobb baj a mai világgal, hogy az emberekből totálisan hiányzik a tartás, az önmérséklet, a visszafogottság. Például: verik az asztalt a nyilvános szoptatás mellett, miközben mindenféle külső befolyás nélkül, maguktól kellene kikérniük azt, hogy nyilvánosan ilyet csináljanak."

Na, ezt elég szerencsétlenül sikerült megfogalmaznom. Helyesen:

Amúgy is az a legnagyobb baj a mai világgal, hogy az emberekből totálisan hiányzik a tartás, az önmérséklet, a visszafogottság. Például: verik az asztalt a nyilvános szoptatás mellett, miközben mindenféle külső befolyás nélkül, pusztán maguktól pont, hogy azt kellene kifogásolniuk, kikérniük, hogy bárki nyilvános szoptatásra buzdítsa őket.

#31 Ezt én is (#29) és #30 is értettük. :)

Emellett aki meg akarta érteni, az biztos, hogy megértette. Aki meg nem..na mindegy.

"Plusz "a valóságban senkit sem zavar", azért elég merész kijelentés. Azért, mert nem megyek oda reklamálni, sőt mindenki próbál úgy tenni, mintha nem is látná, azért nem ugyanaz, mintha nem zavarná őket!"

Az a baj, hogy manapság egyre abszurdabb dolgokat próbálnak ránk erőltetni. Én is sokáig úgy voltam, hogy igyekeztem nem foglalkozni vele, de egyre inkább úgy tűnik, ez nem megoldás. Egyszerűen vannak pofátlan emberek, akik mindenáron másra akarják kényszeríteni az akaratukat, és az ilyenekkel nem lehet mást tenni, mint hogy felveszed a kesztyűt. Ha egy anya nyilvánosan szoptat, és meg se próbálja takargatni, sőt, ellenkezőleg, oda lehet menni, és beszólni valamit jó disznó mosollyal, hogy "Nekem is tudna hagyni egy kicsit?", vagy mittudomén, csak nézegetni a mellét megjátszott perverz ábrázattal közelről. Tudom, hogy aljas dolog lenne, de azért valljuk be, vicces is, és én nem látok más módot arra, hogy észre térítsük azokat, akik úgy gondolják, a társadalom arról szól, hogy minden úgy lesz, ahogy ők akarják. És most nem is igazán a nyilvános szoptatásról beszélek, hanem általában ezekről a jelenségekről. A nyilvános szoptatás csak egy ezek közül.

Szerintem sokkal egészségesebb világban élnénk, ha így beleszólnánk egymás dolgába, megbeszélnénk egymás között az egészet, kiállnánk magunkért vagy egymásért, nem pedig különféle idióta szervezetektől várnánk azt, hogy megpróbálja átnevelni az embereket, vagy egyesek akaratát rájuk kényszeríteni. Ha nem lenne ez az arrogáns átnevelési hullám, amit egyre gyakrabban tapasztalunk a bőrünkön az utóbbi időben, akkor engem például abszolút nem zavarna, ha néhanapján látnék egy szoptató anyát akár az út közepén. Ha furcsának tűnne a szituáció, akár még meg is kérdezném, hogy minden rendben van-e, nem kell-e valami segítség. Ha meg nagyon zavarna a dolog, beszólnék valami pofátlant és vicceset, ő meg vissza is szólhat, ha úgy gondolja. A lényeg, hogy humorra lenne szükség, és arra, hogy ne az óvónénihez rohangáljunk, ha valami problémánk vagy sérelmünk van, hanem egymás között beszéljük meg, vagy nyeljük le. A világ sosem lesz tökéletes, mindig lesznek problémák és sérelmek, de ha olyan emberekkel lesz tele ez a világ, akik nem képesek a dolgaikat kezelni, önálló egyénként megállni a helyüket, hanem folyton árulkodni mennek, illetve hatalmi úton várnak megoldást mindenre, akkor borzasztó jövő elé nézünk.

Az a baj, hogy egy kalap alá veszitek a félpucér, mindenüket gátlástalanul kitevő nőket a kultúráltan, takarva szoptatókkal. Pedig utóbbbiak vannak jóval többen, csak éppen sokszor észre sem veszitek, mit csinálnak éppen. Az elsõ kategória meg vagy nagyon "egyszerū", vagy tényleg jól meg akarja mutatni. Nos, õket én sem kedvelem, mert miattuk ilyen rossz a nyilvános szoptatás megítélése.

Többen írjátok, hogy ez csak divat. Legnagyobb gyerekem 22 éves, és már akkor is sok anyuka szoptatott házon kívül, csak nem lett belőle ekkora ügy. A legkisebb 5 éves, nála már bőven olvastam a témáról. De azt saját tapasztalatból írom, hogy a diszkrét szoptatás nem zavarja az emberek zömét. A legtöbben észre sem veszik, aki meg igen, az dob egy mosolyt. Igazit, kedveset, amit nem lehet félremagyarázni. Mert nincs, ami megbotrànkoztatnà. Cicit nem làt, legtöbbször deloltázst sem, mivel az ember lánya nem lehúzta a felsõjét. Lát egy bababuksit, 2 lábacskát, a többit meg max. tudja. Az meg ne fájjon már!

"Mennyi beteg ember van itt! A világ legtermészetesebb dolgát aberrációnak tartjátok. Ti vagytok aberráltak, de nagyon! Szánalmas banda."

Ugyanezt ordítottam ma a fintorgó embereknek, amikor a sétálóutca közepére sz*artam.

Ha a gyerek éhes, megszoptatom, ebből se család, se mások előtt nem volt soha gond. Mindig szépen gondosan, magamat eltakarva végezzük a kisfiammal a dolgot, egy átlagos, csinosan öltözött nő dekoltázsából több látszik, mint a melleimből olyankor (kendő, gyerek feje eltakar mindent).

Sajnos plázában is padon kényszerültem már szoptatni, mert valami zseni jó ötletnek gondolta, hogy a WC-ből, szellőzés nélkül nyíljon a szoptatós szoba, a szarszaggal keveredett tisztítószeres bűzben meg nem lenne nekem sem kedvem enni, a gyerekemtől sem várnám el. A szoptatós szoba a legtöbb helyen csak szükséges rossz, amit ki kell pipálni, a tervezésnél tesznek rá magasról, hogy használható-e majd valóban.

A szoptatás a közgondolkozásban mint valami meghitt, misztikus anya-gyerek rítusként él, amit szentségtörés nyilvánosan csinálni. A valóság az, hogy kb. két hétig annak is éreztem, aztán most, hogy a gyerek 10 hónapos, és kb. 2000 szoptatáson vagyunk túl, inkább napi rutinnak mondanám, mint a saját evésemet, a fogmosást vagy bármi mást. Nem azért csinálom, mert akkora szuperhős földanya vagyok, meg egyesülni akarok az univerzummal a babócám táplálásában, hanem azért, mert a gyerek éhes, és üvölt, ha nem etetem meg, valamint ha sok idő eltelik szoptatás nélkül, akkor feszít a mellem és folyik a tejem, ami meg elég kellemetlen nyilvános helyen. Ez sajnos ilyen, ha szoptat az ember, akkor nem lehet csak úgy etetést kihagyni, mert az anya szempontjából is kellemetlen.

A megoldás valamiféle kompromisszum lenne.

- Anya diszkréten csinálja, eltakarja magát, félrevonul, ha ki lehet tolni a szopi időpontját, akkor inkább megeteti mással, és utána otthon szoptat (nálunk pár hónapja ez utóbbi megy, de ugyanezt egy 2 hónapos gyerekkel nem lehet megoldani).

- Járókelő pedig másfelé néz, nem bámul, nem szól be, nem arcoskodik, hanem tudomásul veszi, hogy nem zárhat be az otthonába minden nőt, akinek anyatejjel táplált a csecsemője.

Két fél vesz részt a konfliktusban, két fél alkalmazkodása kell hozzá, hogy ne legyen konfliktus.