Miért gyötri a környezete azokat a nőket akik valamilyen oknál fogva nem tudnak szoptatni? Ki járt így?

Rendesen azt látom,h elítéli őket a környezete.

Első kisbabamat ezekre a rahatasokra szoptattam.Kesz gyötrelem volt.Allandoan a címen csungott,sebes volt..Ha levettem üvöltött és nyugtalan volt(valószínűleg nem volt elég tejem) Nem aludt persze sosem,mert egyfolytában éhes volt.Elso gyerekes anyaként meg a legjobbat akartam,de láttam h valami nem oké.Hiaba mondtam a családnak,vedononek csak az ítélkező szavakat kaptam.

Csak akarat kérdése,a szoptatás a legjobb,így tudom elkerülni a bplcsohalalt,igény szerint éltessen nem baj ha egész nap kér,megnyugtatására vár ilyenkor...Stb

Én teljesen kikeszultem.Se ejjelem/se nappalom nem volt,de rendületlenül csináltam amit kértek.

Terhes lettem újból.Megszuletett a baba és amikor szoptatni kellett ugyanez volt a helyzet.Korhazbol hazajött kész veralafutas és seb a cicimen.Mondta a védőnő h tegyem rá és sirogorcsot kaptam.Egy egy éves mellett én nem tudom csinálni ugyanezt és lelkileg nem bírom ki mégegyszer.Latta,h szenvedek és megsajnalt.Volt tejem,de nem volt tápláló(vizes,hiába ettem olyat) Tápszert el kezdtem el etetni a picit és onnantól csupa öröm volt az egész időszak.Halat adok a kedves védőnőt aki meghallgatott és sajátos igény szerint alakítottuk ki a gondozást.Orulok h született mégegy babám és ezt a boldog időszakot is atelhettem.Sajnalom h az elsőnél nem sikerült.