Anyukàk, lelkileg mennyire viselt meg benneteket a szülés?

Erre biztataskent: a szülés csak egy pillanat lesz ahhoz képest, hogy 18 éves koráig te leszel a felelős a gyerekedert, gondoksodsz rola, neveled:-).

Lelekben keszulj fol, hogy ugyes leszel, a kicsi is ugyesen kibujik. Szuleszno es orvos is segit, ha baj lenne ott lesz egy egesz csapat, aki segit.

Engem nem viselt meg, bar nehany roppant bosszanto pillanatat mai napig tudom emlegetni, ha ez valahol a tema, de egyszeruen egy masik allapotban leszel es az utana kovetkezo x honapos idoszak az egeszet hamar elfeledteti.

Mindenesetre a korhazi cuccod pakold ossze es alljon a sarokban menetkeszen. Legyen benne furdoszoba fertotleniteshez is valami kendos vagy spricnis megoldas, meg papucs mert lelkileg leginkab a magyar korhazak furdoszobas higieniaja fig megviselni sajnos. Es hatalmas nagy beteteket is vigyel.

Ha csaszarod lenne, akkor lelkileg keszulj hogy mikozben te ugy erezheted nagyon faj es keptelen vagy felkelni mar jonnek es zavarnak mosdani, pakolni menni...(es nem feltetlenul kedvesen).

A masik szulesem azonban egy remalom volt, de ott messze nem jartam a terhesseg vegen igy nalad ez nem aktualis.

Jo egeszseget!

Hidd el a gyereknevelés 10000x "rosszabb" mint a szülés.a szülés a legkönnyebb része az egésznek.

Egyébként én egyáltalán nem féltem s szüléstől, tudtam, hogy hozza tartozik a gyerekhez, lehet hülyén hangzik, de mi nők erre vagyunk "teremtve", ha nincs szülés nem talalkozol a pici babáddal, lehet ezért is volt extra gyors és viszonylag könnyű szülésem. Nem kell parázni.

Viszont a felépülés nagyon sz*r volt, inkább bele se megyek, DE ez is elmúlt és most újra 37 hetrs terhes vagyok🤣

Tudom, le leszek pontozva.

Császáros voltam, így nem viselt meg. Nagyon pozitív élmény volt, gyorsan fel is épültem. A természetes szüléstől rettegtem, rosszul voltam a gondolattól is, sokat sírtam, stresszeltem miatta, örültem, hogy farfekvéses lett az utolsó pillanatban a kisbabám.

Hosszù szülèsem volt, oxival, mivel nem indultak be a fàjàsok de a magzatvizem elfolyt. Tehàt baromi fàjdalmas volt, 2 òràs kitolàssal.

Viszont szèp èlmeny, a fèrjemmel vajùdtam, megtapogattam a lànyom fejèt, sok erőt adott. Nem èreztem magam kiszolgàltatottnak. Ott szègyenlősködni sincs ideje az embernek. Bàrmikor szûlnèk mèg :)

Nem Magyarországon szültem. Nekem egy rossz élményem volt, mégpedig mikor a nővérke vagy kicsoda kipukkasztotta a magzatburkot, annyira feltolta az ujjait, hogy a maradék ujjaival kívül is nyomta a hüvelyemet, de annyira, hogy rosszabb volt mint a vajúdás. De amúgy ezenkívül nem éreztem magamat rosszul, kiszolgáltatottnak, sőt nagyon kedves csapatot kaptam, mindenki rendes volt, nincs egy rossz szavam se rájuk.

Egy hónap és jön a kistesó, mivel már tudom milyen a szülés kicsit félek, de közben már várom, hogy ott legyünk és csináljuk és a kezemben tarthassam a kicsit.

Kitartást, ki lehet bírni, nyílván fájni fog, de megéri.

A szülés maga nem volt rossz vagy jó, semlegesnek mondanám.

A hosszú szülés okozott nekem lelki károkat, amiket még 3 év múlva sem tudtam elengedni. Mai napig tartózkodok a nemi érintéstől (nyilván ha már beindultunk, akkor nincsen gond), nem tudom elfogadni magam odalent (nem maszturbálok már és nem szeretek tampont se használni). De ezeket mind a 20 órás szülésemnek tudom be. De maga a szülés gondtalan volt, nem érzem negatívnak. Az első egy év a babával ugyan megterhelő volt, de imádtam azt az időszakot. Most már úton a tesó, alig várom, hogy megszülessen!